Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)
1871 / 36. szám - A kilenczedik német jogászgyülés Stuttgartban - Dr. Thomson tanulmányai a bünügyi lélektan terén. 1. r.
— 410 ami pedig a kérdésnek egyedül döntő közjogi oldalát illeti, mindenekelőtt megállapítandó, hogy n kérdés politieai tekintet alá nem jöhet, mint j ezt oly sokan vélik, sőt a német alaptörvények ' az állam felelősségét csak a hivatalnok által törvényellenesen eszközlött letartóztatás, ille- | tőleg elfogadásra nézve határozza meg: Európa legszabadabb államában, Angliában, hol legújabban történt a törvény ellenes letartóztatásnak egy kiváló esete és ezt a sajtóban erőlyesen tárgyalás alá vették, mégis, egyetlen egy ! hang sem'nyilvánult amellett, hogy a károsait ! állami kárpótlást nyerjen. Ez nem is volna más, I mint egy kötelességsértő hivataluok javára az | adózókat terhelni. Az állam felelősségének ta- j gadása azonban maga után vonja a hivatalnok- j nak, különösen pedig a hatáskörében független | birói hivatalnoknak személyes felelősségét; el- ' lenkező esetben szoros felügyelet és evvel kapcsőlátásán — a kor szellemével homlokegyenest \ — a kormányzat központositása volna elkerülhetetlen. Ennélfogva az állam felelősségének ki- I mondása nem ajánlható, de igen a némely ál- i Iámban még fenálló, a hivatalnokok kérdőre vo- 1 nathatását korlátozó rendeletek megszüntetése és ' minden hibára vonatkozólag a törvényes ut meg- i nyitása. — Körner titkos tanácsos Drezdából j védte az ellenkező álláspontot; megengedte ugyan, I hogy fenálló törvényeinkből a felelősségi kötele- i zettség nem deducálhutó, de .hozandó törvényről, de lege ferenda" van szó ; őnála az az irányadó, hogy az állam és a törvényhozás kényszeritik a polgárt, némely jogcselekményt hivatalnok által vitetni véghez: tehát az államnak kötelezettnek j is kell lennie, e jogcselekvényért jót állani; csak- ! hogy ezen felelősség közvetett, miután a dolog I természetében fekszik, hogy azt, ki kárt okoz, a i kár megtérítés iránti kötelezettség >dső sorban ( illeti; a félelmet, hogy ezáltal a hivataluok füg- ; getlensége van veszélyeztetve, szóló nem osztja: az o nézete mellett átaiános méltányossági indokok is küzdenek, miután a megkárosított a . vétkes hivatalnok vagyonából igen gyakran kártérítést sem kaphat. D r. Ki esziing ügyvéd . ugyanazt védelmezte, hogy az állam minden esetben, midőn az államhatalom gyakorlása ál- ! tai egyes állampolgár sértve vau, kárpótlással tartozik, ha a károsított más uton kártérítést , nem nyerhet; de akkor nincs felelősség, ha a | sérelem birói ítéleten nyugszik. A felállított té- j tel önként következik azon körülményből, hogy az egyesnek semmi befolyása sincs a hivatalnok I váiaszthatásába és mégis a végrehajtó hatalom | irányában engedelmességgel tartozik. Azon veszély, hogy az állam túlságosan lenne terhelve, nem ferog fenn, ha az állam ügyes és jó híva- j talnokokkal látja el magát. Ezzel a vita be lett i fejezve és a szavazás más napra halaszíva. A 3-ik szakosztály (büntető jog és eljárás) I elnökül felkiáltás utján Dr. Schwarze főállam- | ügyészt választá Drezdából, ki is az o-ztáiy be- I leegyezésével alelnökül a stuttgarti főtörvényszéki tanácsos Kösztlin urat és a Stuttgarti tszéki ülnök Rapp urat jegyzőül nevezte ki. A napirend első tárgya L e o n h a r d i Glauchaui tszéki ülnök indítványa: mondja ki a német jogászgyülés, hogy nem esküdtszéki eljárásnál a vádlottnak joga vau a tényálladék első bírósági megállapítása ellen akkor is jogorvoslattal élni a vád alóli felmentés érdemében, ha a megállapítás alapján nem büntettetik, azaz bűnösnek, de nem büntethetőnek mondatik ki, különösen, ha a bíróság kinyilatkoztatta, hogy valamely bűntényben bűnösnek találta, de alaki alapon büntetése megszűnik, pl. elévülés vagy pedig a büntetés nem kérése esetében. Az előadó G o t t h e 1 í müncheni ügyvéd pártolta az indítványt, csak azon módosítást ajánlotta, hogy a jogorvoslat nome határoztassék inog. A müncheni tőtszéki ülnök S t o n g 1 e i n pártolta előadó módosítását, mig B i n g n e r miuisteri tanácsos Karlsruheból azt mondja, hogy az inditvány nem időszerű, miután ezen indítvány csak a szász büntető törvénykönyv egyik alaki határozatának köszöni létolét, me y határozatnak a gondolat szolgál alapul, hogy különösen a tényálladék feletti ítélethez két i'orum szükségeltetik — oly gondolat, melynek nincs jövője, — ennélfogva egyszerűen a napirendre térést indítványozta; mely indítvány, miután még Z a c h ar i á Göttiugai tanácsos, Dr. 8 t e r n Bécsből, Dr. 0 p p e r t államügyész Berlinből és F riedb e r g tszéki elnök Berlinből szólottak, el is fogadtatott. A második tárgy volt: váljon egyes esetekben B büntető törvényszék illetékessége az in thesi megállapított büntetés fokától vagy pedig a feltételezett in hypothesi kiérdemlett büntetés magasságától függhet-e ? Előadó müncheni főtörvényszéki ülnök S t e n gleiu határozottan ellenzé a kérdés igenlését, mivel a büntetés szerinti megszorítása a hatáskörnek a jövendő itélethozásoknak praejudicálna ; az itélő bíró e'fogultságát vonná maga után és a bizonyító eljárás közvetlenségének elve elleni támadást foglalna magában. Miután D r. 3 e h a f froth és az elnök Dr. Schwarze a szász törvény idevonatkozó határozinányainak keletkezési történetéről értekeztek és Zachariae a régebbi hannoveri jogról, 0 p p e r t berlini államügyész az előadó ellenében gjakorlati szempontból ajánlotta a kérdés igenlését azon módosítással, hogy a tetei az esküdtszéki eljárásra nem vonatkozhatik. Biugner az előtte szólót pártolta, Dr. Rubó berlini főbíró, D r. Wahlberg az előadó ajánlata mellett és H e m p f i ng Hanaui államügyész ellene szóllottak, mig végre a vita holnapra halasztatott, 4-ik szakosztály, (polgári perrendtartás.) Elnökké Dr. K ü b e 1 stuttgarti tőtszéki elnök, alelnöknek Fleischauer lipcsei kereskedelmi tőtszéki ülnuk, jegyzőknek stuttgarti tszéki ü'.nök I Gutbrod és Schönseiffen Glattbachi Q<ry_ ! véd választattak. A sok tanácskozási tárgy közül mely a negyedik szakosztálynak jutott, első sori j ban a német birodalom részére tervbevett polj gári perrendtartás alapelvei jöttek tanácskozás ' alá; mint előadó szerepelt az eredetileg erre fel1 kért, de időközben bajor mimsterré kineveztetett • F a u s t 1 e helyett Dr. G n e i s t. Az első • kérdés, melyet az állandó bizottság formulázott a tanácskozmányok megkönnyithetése tekintetéből, a következő volt: mennyiben legyenek irányadók a szóbeli eljárásnál a tényálladék megállapítására a tárgyalást megelőző írásbeli nyilatkoztak és ajánlatok? Dr. Gneist előadói szerepének fényesen felelt meg; érdekfeszítő, világos előadással mutatta ki, hogy egy átaiános német polgári perrendtartás megállapításánál nem határozottan kötelező elvek megtestesitése forog kérdésben, hanem oly állapotnak megállapítása, mely a jelenkor követelményeinek megfeleljen és egyúttal a különböző anyagi jogrendszerek irányában, melyek Németországban fenállnak. lehetőleg méltányos legyen. Az indítványra áttérve az indokok általános bevezetését mint az ujabb német irodalom eevik legszebb müvét muta'ta be. Az elaő kérdésnél az írásbeli nyilatkozatok viszonyát illetőleg a szóbeli eljáráshoz, a rajnavidéki jogásznak megmondá, hogy az indokolt következtetésekről, a hannoverai jogásznak pedig, hogy a bizonyító Ítéletről a perrend létrejöhetésének érdekében le kell mondaniok, valamint hogy a porosz bírák és ügyészek nyakas ellenállása, az 1846-ki rendeletek alaptételeihez való ragaszkodása kilátással sem bír eredményre, miután lehetetlen, hogy egy fiiig szóbeli, léiig ^ásbeli eljárást fel lehessen soká tartani és azért az elkerülhetetlenbe, a szóbeliség elvi elismerésébe bele kell nyugodniok. Erre az egyes pontok részletes indokolása után a Fausti é- v e I i megállapodáshoz képest a következő 5 pontot ajánlotta kimondatni. a) a szóbeli eljárásnál a tárgyalást megelőző Írásbeli nyilatkozatok csak mint a felek kölcsönös értesítései tekintendői. b) az írásbeli nyilatkozatokból csak a tett ajánlatok olvasandók fel. c) a bizonyítás-berekesztés után nem szükséges a tényálladék ítéleti indokolt meghatározása. d) a végitélet tényálladéka a szóbeli tárgyalás foglalatából a bíró által állapítandó mez, fentártva a sommás kiigazítási eljárást. e) a német perrend átnézett javaslatának választott szerkezete az általános perrendtartás alapja gyanánt ehhez képest elfogadható. Hosszabb vita után, melyben az Osterburgi ügyvéd Richter, a Radibori ügyvéd Sabarth, az Osuabrüeki ügyvéd A n d r é, Eller Mannheimből, M ey e r s o h n Aschaffenbujgból. S t ernenfels és Strottmann fötszéki ülnök vetpásrai hajlam? Példák erre nem hiányzanak. Három testvér családja 15 tagból állt. Ezek közül 14-en pénzhamisítók voltak, a 15-ik felgyújtotta házát, miután magas összegre biztosította azt. A fegyintézetben, melynek orvosa vagyok, ez iránti kutatásaimban következő eredményre jutottam: Ugyanazon időben 109 fogoly volt benne 50 különböző családból. Ugyanezen egy családból 8 volt bezárva, gyakran 2—3 ugyanazon időben, az atya többször hosszú időre el volt ítélve, és 1843 óta családja legnagyobbrészt börtönökben töltötte idejét. A rokonok közül a börtönben az atyán kívül ennek két fiát, 3 leányát, 1 menyét, 1 sógornőjét találtam, nem is szólva a többi rokonokról, kiknek bűntetteik nem is fedeztettek fel. Azon időben, mikor ezt írtam, ugyanezen családból 3 unokatestvér, két nagynéne és 2 nagybátya volt a fegyházban. Másik két családból ugyanazon időben 6 volt elzárva, és pedig 4 fivér és 2 nővér. Más három család mindegyikéből 3, töbtmyire fivérek és nővérek. Ismét más családból az anya és leánya. Egy glasgowi fegyház jeletéséből a következőket emeljük ki: Ugyanazonegy családból 5 bünöncz, 1 férfi és 4 nő, ez utóbbiak közül 1 kivégeztetett. Egész életök tolvajlás és elvetemültségből állott. Ugy látszik, hogy ezt az anyától öröklötték, ki igen korlátolt eszű volt. Másik családban 2 férfi- és 2 női bflnhöncz, tolvajlás, az anyától örökölve. I Továbbá 4 tolvajnő, az atyától örökölve, már gyakran voltak fogházban. 3 leány, utálatos életmóddal. Atyjok és auyj jok bűntettes volt. 1 nő, 2 férfi, javithatlan tolvajok. Anyjok I és nagyanyjok szintén. Figyelemre méltó a következő fraueziaorszáj gi család is: Egy közülök elítéltetett gyilkos| ság miatt kényszermunkára, 5 megmaradt, t. i. 3 fivér, 1 nővér, és ennek férje. Valameny. nyien rablók lettek. Nagybátyáik és uagynénéik | a bagnoban voltak, egy uuokatestvérjök szintén, | a többi rokonság bűnös életmódot vitt, mely ; hajlam ugy látszik örökletes és ellenállhatlan | vala. ad 4. A bűntett örökletesssége továbbá kitűnik ! azon hasonlatosságból is, melyet más örökletes bajokkal mutat. Az ember örökletes elfajulásá; nak történetében egyik alaptétel az, hogy a teri mészeti gyengeségek átváltoztathatók szellemiekké, melyek ismét megmásíthatják alakjokat és bűntettekkel váltakozhatnak. Nem lehet tagad, ni, hogy psycho-pathikus állapotokból örökletes átszármazás utján erkölcsi eriminalis romlottság eredhet és megfordítva. E romlottság tehát az elfajulási processus lánczolatának egyik gyűrűjét képezheti és az őrültséggel közel rokonságban van. ad 5. A büuhöncz javithatlan, ha ezen osztályhoz | tartozik, és a romlottság magasabb fokát elér| te, mert baja örökletes, és benne van a hus- es vérben. Azon 906 fogoly közül, kik 18 év alatt felügyeletem alatt állottak, nem kevesebb mint 440 lett ezen rövid idő alatt visszaeső. Ily tények azon meggyőződést erősítik bennem, hogy a bűntett az esetek nagyobb részében idült, meg örökletes és magasabb fokozataiban gyógyithatlau jellegű erkölcsi betegség, gyógyithatlan különösen azért, mert járványként nemzedékről nemzedékre átszármazik. Az öröklőit eriminális jellemek osztálya, ha általában képes a javulásra, csak lassanként alakitható át. Azon kérdés, hogy ez miként lehetséges, mindig a legnehezebb társadalmi és állami feladatok egyike lesz. Az eddigiekből a következő pontok állapithatók meg: 1. Miután a bűn a eriminalis osztályban örökletes, rendszabályok szükségesek azon osztály kiirtására. 2. Kívánatos, hogy ezen osztályhoz tartozók gyarmatokban elhelyeztessenek és állandóan bezárassanak. 3. Vén bűnösök csaknem reménytelenek, fiatalok több reményt nyújtanak, ha idejekorán megkísértetik javításuk, de még ezek is folyton hajlandók öröklött bajukba visszaesni. 4. Bűntett és őrültség oly szoros genetikus viszonyban vannak egymással, hogy az elsőnek különösen lélektani kutatás tárgyát kell kéj peznie.