Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 35. szám - Néhány szó az uj osztrák telekkönyvi törvényről - Eskü a becsületsértési és kisebb hatalmaskodási perekben

— 401 — szorosan a meglevő, fen ál ló törvényhez | most és mindenkor. Nyilt levél a „Themisíl szerkesztőségéhez. Tisztelt Szerkesztő ür! A Themis 34-ik számában „Egy per bárom liaraug miattk foglalt közleményt, kénytelen vagyok az igazság érdekében valóságára vissza vezetni, ugyan is a csalli evang. egyházközség három harangja miatt a pert csak most kezdette meg, tehát eddig a per nem általa, de ellene folytattatott, mely pernek eredete következő: A magyarhoni protestantismusra oly gyászos emlékű 18-ik század elején, 1711 évben, Csallon az evang. lelkész és tanitó elkergettetvén, helyükbe kath. lelkész és tanitó helyeztetett be. igy foglalta el erőhatalommal a kath. egyház Csallon az evang. templomot, tornyot és harangjait; mivel azonban a kath. egyház legvirágzóbb korszakában kezemnél levő két kanonica visitatió alapján kiadott scbematismus szerint Csallon csak 28 hivet számlált, még az evangélikusok száma folyvást 669—700-ig terjedt, kénytelen volt a kath. egyház 1823-évben Csaliról Csábrágra elköltözni, magával vivén mindent, a mit csak vihetett; de a pertárgyát képező harangokat, melyeket az evangélikusok folyvást szabadon használtak, visszahagyta s pusztulásnak engedte a templomot és tornyot. Az evang. egyház a türelmi parancs után maga számára ttj templomot épített; de harangjait a régi toronyban hagyta, azokkal korlátlanul rendelkezett; a legutóbbi időben azonban, midőn a régi toronyban elhelyezett harangokat, a torony düledezősége miatt, életveszélytetése nélkül nem használhatta, templomához tornyot épittetett, abba harangjait 1865 évben áthelyeztette. Ekkor lépett fel a kath. egyház az áthelyezés ellen, előbb közigazgatási uton, innét törvényes útra utasíttatott s megkezdte a sommás litú visszahelyezési pert a megtörtént áthelyezés után két évre és daczára az időmúlásnak — egy év — a sommás útú visszahelyezési pert minden fórumon megnyerte; igy helyeztettek vissza a régi toronyba a harangok, mely eljárás 109 frtba került, tenhagyatván az evangélikusoknak a harangok korlátlan használata, mit tanusit azon komikus tény, hogy a megtörtént végrehajtás után a végrehajtó biró a harangokat magában záró torony kulcsait az evang. eg)házfinak adta át. Ebből kitűnik, hogy a lezajlott visszahelyezés! per s annak végrehajtása pusztán kapriceból történt, mert a kath. egyház ez által semmit sem nyert, sőt türelmetlenségének fényes bizonyítékát adá a végrehajtás keresztülvitele által, mert a lezajlott perben az evang. egyház tulajdoni keresetével a törvény rendes útjára utasíttatott; ezen tulajdoni kereset az evang. egyház nevéban általam megindittatott, erről a kath. egyház biztos tudomással birt, még sem tanúsított oly lelkierőt, hogy a végrehajtást — melylyel semmit sem nyert, csak haszontalon költséget okozott — a tulajdoni perben hozandó Ítélet jogerőre emelkedéséig felfüggesztette volna. A csalli evang. egyháznak ezután sem kell uj harangok után nézni, mert harangjai felett most is korlátlanul rendelkezik. Ipolyság 1871. év aug. 23-án. Gyura Adolf, köz- és váltó ügyvéd. Törvényszéki tárgyalások. * (A szerelem utó ize) Gerges M. urasági szolga egy édes pásztorórát töltvén Böm Júliával a szentjánosi erdőben, szerencsésen elaludt. Mire felébredt, se Julis nem volt, se tarisznya. Hónapok múlva Szabolcsmegye valamelyik országútján újra találkozott vele s követelte, hogy adja vissza azt a 4 ftot, a mi a tarisznyában volt. Julis tagadta a lopást, mire Gerges elővett egy pisztolyt s meghagyá a leánynak, hogy tegye le hátáról gyermekét, nehogy azt is kénytelen legyen keresztül lőni. A leány alig tett eleget e kívánságnak, a mint a pisztoly eldördült s ő halva rogyott össze. A legfőbb ítélőszék Gergest hat évi súlyos börtönre s a vérdíj megfizetésére ítélte. '* (Rablógyil kossá g.) A 23 éves Vörös József mult évben Tóth-Gyugyra ment, (Somogymegye), és ott egy csapszékben három itcze bort' megivott. Magaviselete feltönő volt, mert senkinek sem adott feleletet, hanem magába merülve búsongott. Birnbauer Vincze, a helybeli vinczellér is ott lévén, azt beszélte a társaságnak, hogy ő fiát megakarná menteni a katonaságtól és épen szándéka volna ez irányban lépéseket tenni. Beszélgetés után Birnbauer eltávozott a csapszókbői, s Vörös József azonnal követte. Az uton Vörös Birnbauert megkérdezte, hová megyén kend ? Birnbauer erre azt felelte : Mi köze kendnek ehhez? Ezen összevesztek ugy, hogy Vörös Birnbauernek baltájával nyakához vágott, mire ez egy kést rántott elő és Vörösre rohant, de ez másodszor és pedig oly szerencsétlenül vágott oda fejszéjével, hogy Birnbauer azonnal meghalt. Erre Vörös áldozatának tarisznyáját elvette és elsietett. Somogymegyében épen akkor rögtönbiróság működvén, ez azon ítéletet hozta, hogy Vörös, mivel csak 23 éves, a megyei hatóságnak adandó át. A megyei törvényszék őt kötél általi halálra ítélte, moly büntetést a királyi tábla busz évi súlyos börtönre átváltoztatta. De a legfőbb ítélőszék a bűntényt csak mint lopással párosult emberölést fogván föl, Vörös Józsefet tiz évi súlyos börtönre ítélte. * (Mérgezés.) Horváth Erzse fehérmegyei alsóalapi születésű leány, bár mást szeretett és másnak adta szavát, szülei kényszerítésére férjhez ment Schmidt Pálhoz, de oly feltett szándékkal, hogy megkeseríti férje életét. A házasság első hónapja csendesen tölt el, bár a férj étié neje hidegségét, de ezt csak szemérmének tulajdonitá. De később napról-napra kiállhatatlanabb lőn a nő és feltételét beváltá, hogy megkeseríti férje életét, de azon gondolathoz, hogy férjétől valahogy megszabaduljon, nehezen szokott hozzá. Végre azonban 1869. okt. 2-án határozattá szilárdult szándéka. Korán reggel elment Dunaföldvárra és vett 80 krért patkánymérget, okt. 4-én midőn férje a mezőn dolgozott, kivitte utána az ebédet. A férj éhesen nyúlt a leveses edényhez és abból egy kanállal lenyelt, de ekkor nejére szólt : Orzse mit tettél a levesbe, oly különös ize van? Erre azonban azt vetette szemére, hogy semmivel sincs megelégedve, és jól játszott izgatottsággal elvévé a leveses edényt és földhöz vágta. Egy óra múlva Schmidt Pál hazament, gyomorfájásról panaszkodva, lefeküdt és okt. 6-án már meghalt. Az eset teltünést okozott és a holt test bonczolás alá vétetett, midőn is az orvosi vélemény oda irányult, hogy itt természetellenes halál esete forog fenn. A gyanú Horváth Erzsére esett és az befogatván, bevallá, hogy a mérget a levesbe tette. Az Ítélethozatalhoz azonban szükség volt tudni, hogy a halált ezen mérgezés okozta-e vagy sem; és e tekintetben az orv. egyetem nyilatkozatra kéretve fel, az akként nyilatkozott, miszerint a jelen esetben semmi bizonyos nem állapitható meg, de felvehető, hogy a patkányméregben kénvegyülés is volt, és akkor az okvetlen öl, mint ezt a jelen eset tanúsítja. Ennek következtében és azért mivel a tettes semmi megbánást nem mutatott és különben is már lopásért többször büntetve volt, Horváth Erzse a fehérvári megyei tszék által pallos általi halálra Ítéltetett. A legfőbb ítélőszék azonban a férjgyilkolás vádja alól felmenté, miután az orvosi vélemény alapján bizonyossággal nem állapitathatott meg, de rokongyilkossági kísérlet miatt 10 évi súlyos börtönre ítélte el. * (Gróf Szirmay Alfréd) 1869. év sept. 13-kán este 11 óraker Miskolcz utczáin boros állapotban kocsizott és a még akkor járókelőket bántalmazta, nevezetesen Fekete József papot, Csákó M'klós és Csont Lajost, sőt lövöldözött is reájuk, de mivel részeg volt nem talált. Bántalmazta még ugyanez este Csepcsányi, Horvát Sándor és Kádár Imre miskolczi lakosokat. A bántalmazottak nem mertek vagy nem akartak panaszt emelni. Nov. 24-én azonban egy kávéházban mulatókat zavarta és midőn ezek csendre kérték, két-csővü pisztolyt vett ki és azt Szepesik György mellére szegezé. Ekkor egy mészáros legény hátulról átfogta a grófot és Mráz József segítségével elvették tőle a pisztolyt, de a gróf a birkózás közben Mráz kezét vaíami hegyes eszközzel ugy átszúrta, hogy Mráz öt hétig munkaképtelen lett. Ennek folytán az összes érdekeltek által megtörtént, a feljelentés. A borsodi megyei tszék elitélte a grófot három havi fogságra, melyet a kir. tábla 6 hétre szállított le, de a legfőbb ítélőszék a bűnös magas állását és műveltségét súlyosító körülménynek véve, elitélte báromhavi, a szeszes italok élvezésének eltiltásával súlyosított fogságra és kártérítésre. * (A N e c s a j ew-p e r.) A pétervári törvényszék meghozta már Necsajew bűntársainak második csoportja ellen is az ítéletet. Ezen csoportozat, számra nézve 33, oly fiatal emberekből áll, kiknek legidősbike 28, íegfiatalabbika pedig 19 éves. A vádlottak közül 9-en ártatlanoknak nyilvánittatak, a többiek pedig 1 és két havi idő között változó fogságra Ítéltettek. Az ítéltek közt van egy kisasszony, Bjetjajev Ivánova Elizaveta, egy mohamedán vallású egyetemi tanuló: Rachimov Ibrahim, egy tifiiszi gimnáziumi tanárnak fia, egy ifjú berezeg: Varlaam Dzson-Atlan Cserkezov, ki állásának minden jogaitól megfosztatván mint fő bűnrészes ezen csoportozatban Szibériába a tomszki tartományban leendő l'/2 évi kényszer tartózkodásra, 5 évre pedig szabad lakváltozás mellett, más szibériai kerületekbe számkivettetett. Rachimov büntetése legkisebb 2 heti fogság, azután pedig 5 évig tartó rendőri fölügyelet alá helyezés. Szinpinszky Korubin, Piramidov és Mutafov elitéltek pedig a fönforgó rendkívüli enyhítő körülmények erejénél fogva teljes megkegyelmezés végett a czárnak ajánltatnak. * (Azon merénylet felett,) melyet egy Müller nevű egyén april 19-én Frankfurtban a Rothschild házban megkísértett, a frankfurti esküdtszék aug. 18-án mondott ítéletet. F. évi april 12-én egy idegen jelent meg a Rothschild házban viaszos vászonnal takart csomaggal hóna alatt s tudakozódott, nem beszélhetne-e Rothschild báróval. A báróval akkor nem lebete beszélni. Másnap ismét eljött' az idegen s akkor beszélt Kirch könyvvivővel, kire az idegen megjelenése azt a benyomást tette, mintha betörés czéljából megnézné a helyiségeket. April 19-én az idegen ismét megjelent és kereste Kircbet. j Kirch nem volt jelen s igy az idegen eltávozott; de alig öt perez múlva ismét visszajött, most már égő szivarral szájában és kalappal fején. Három papirt tartott kezében s ezeket odanyujtá a legközelebbi hivatalnoknak hogy olvassa el. Ez vonakodott e papírokat elolvasni, mire egyszerre iszonyú dörrenés hallatszott, egy fal bedőlt s számos ablak betört. Az idegen erre még jobban sürgette iratai elolvasását azt mondván: „íme a dörrenés magyarázata!" Az iratok egyikén ez volt olvasható: „Frankfurt városa felhivatik, hogy délelőtti 10 óráig ezen irat átadójának 4 millió francot kifizessen, különben romba fog döntetni" s azt mondja, hogy a pusztítás e müve a városban szétosztott nitroglicerin raktárak felrobbantásával fog eszközöltetni. A második irat a 4 millió kifizetésének módozatait tartalmazta s a harmadik Frankfurt városát ostromállapotba helyezi. Az elfogott egyénnél még 71 dynamit töltényt találtak. Ő nem is tagadta, hogy a robbanást a Rothschild ház előcsarnokában ó idézte elő, s több tanú látta, a mint ő szivarjával meggyújtotta az előcsarnokban letett töltény kanóczát. Az idegen beszélte, hogy 1860. óta katona volt, 1862-ben Mexicóba ment, a honnan mult évi novemberben visszatért. Atya meUette esett el csatában, egy nagybátyát a poroszok St.-Quentin mellett felakasztótátk, szüleinek házát az ellenség felégette stb. Mindez arra vitte őt, hogy a poroszoktól viszont minél nagyobb pénzösszeget csikarjon ki, melylyel honfiait segélyezze. Az esküdtszék a tett elkövetésében vétkesnek találta, de a tett elkövetésének pillanatában lelki állapotát beszámítás alá nem vehetőnek jelentette ki s igy a bíróság felmonté a vádlottat. * (Erőszakos nemi közősülés), Déltirol Storo városában az 1852. év óta lelkészkedő Sc János mindenkitől szeretve, mindenkitől tisztelve és becsülve élt. Mint az orvosi tudományban gyakorlottsággal biró sok esetben tanácsával éltek hívei, kiknek ő rendelni is szokott. Igy történt hogy mult évi September 7-én minden felügyelet nélkül hosszabb ideig volt egy lázban fekvő húsz éves leánynál, ki már Augustus hó végétől gyógykezelése alatt állott és a sok erős láz által majduem a tehetetlenségig gyönge volt. A nevezett napon betegének hogyléte felöl tudakozódott, megtapiuta üterét, aztán szive tájékát, végre a gyomron alóli tájat, anélkül hogy a félig öntudatlan fekvő leány ellenállást tanúsított volna. Nem gyanított semmi roszat í a jóakaró, buzgó pap részéről és bagyoH mia! dent, tenni de mielőtt észrevette vette volna es akar pbysicai, akár morális ellenállásra gondolhatott I volna, a lelkész megragadta, az ágy szelére vonta | és gyalázatos tettét elkövette, a leányt szuzes-