Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 34. szám - Közjegyzői kényszer [3. r.]

391 fogják a kérdéses munkát teljesíthetni? ezt állitani körülbelöl vakmerőség; volna. Figyelembe vévén tehát, hogy a tlkvi jogokra vonatkozó okmányok jogosult egyének által leendő szerkesztetése az államnak kiváló érdekében fekszik; hogy a zugirászok munkálkodása nem olcsóbb és kényelmesebb a felekre nézve, mint egy szakemberé; hogy a legtöbb tény csak ugy válhatik jogicselekménnyé, ha a tlkvi jogokra vonatkozó szerződések oly egyének által lesznek szerkesztendők, kik köteleseknek ismerendik magukat azokat tlkvileg azonnal jeleztetni; hogy az okmányok szerkesztése kitünőleg a közjegyző ügyköréhez tartozván s hogy ezek majd minden esetben mindazon helyeken, hol ügyvédek tartózkodnak, szintén feltalálhatók lesznek, az által, ha ez ügyletek ellátása kizárólag a közjegyzőkre bizatik, a felekre különös költségesség vagy kényelmetlenség nem háramland, — meg kell győződnünk a felől, miszerint a körvonalozott u. n. közjegyzői kényszer nemcsak nem czélszerűtlen, hanem a közjó szempontjából tekintve elkerülhetlen és czélszerii szükségesség. Vau azonban az előadottakon tul még egy tekintet, mely azt okvetlen elfogadandónak jelzi, e tekintet: — az állam tani esz él y ess ég. Altalánosságban helyesnek ösmert és elfogadott nézet az, hogy minden, a jogi téren működő közegnek szellemi rangfokozatához mért existentiát kell, hogy biztosítson az állam. Ha a birónak s egyéb, fizetéses jogintéző egyéneknek fizetése fukar kézzel méretik ki, a törvény kiszolgáltatás és törvénykezési közerkölcsiség okvetlen alá fog hanyatlani, kegyetlen boszut állva a helytelenül alkalmazott gazdálkodásért. Hasonlókép szükséges, hogy a nem fizetéses tényezők — amennyiben azok az illető tért, mint életpályát foglalták el: ügyvédek, közjegyzők, bírósági végrehajtók — annyi munkáról biztosíttassanak, mennyi elegendő jövedelmet nyújthat egy nélkülözés nélküli élet vitelére; — mert az illetők, kik elkerülhetlen és valóban, nemcsak hasznos tagjai az államnak, hanem aunak nemesebb alkatrészét képezik az esetre, ha a szellemi fokozatokhoz mért elélhetés számukra biztosítva lett, — a legrombolóbb és végetlenül veszedelmes elemmé változik, ha oly viszonyok közé jutott, melyekben nélkülözésekkel kell küzdenie. Vessünk egy tekintetet a gyakorlatra, s megfogjuk látni, hogy az érintett közegek, ott hol normális viszonyok folytán kedvező anyagi helyzetnek örvendenek, — a tudományok, különösen pedig a magán és közjog kitűnőségeivé emelkednek fel; magatartásuk által a köztiszteletet vívják ki s minden alkalommal odahatnak, hogy az igazság, közérdek, béke és nyugalom emelkedjék, föntartassék; — mig ellenkezőleg, ott hol vagy tulszaporodás folytán vagy más okokból mindeunap a holnapról kell aggódniok, az elégületlenség főfő szóvivőivé lesznek, kik zavart és bonyodalmakat keresnek, e téren keresve a nyugalmas viszonyok között fel nem találhatott szerencsét, a közerkölcsiség sülyedését fogják előidézni s nem hogy a szellemi emelkedés tényezőivé lennének, hanem inkább maguk is alásülyednek. És e bajon sem rendezés, sem azon hiu törekvés, hogy közöttük testületi szellem állíttassák elő, sem végre bizonyos tiltó és lenyűgöző törvények által segíteni nem lehet; mert azon elem, mely nélkülözést tűrni képtelen, mely nem hagyja magát formaságokkal kielégíttetni, mely a törvényeken mindég talál kibúvó pontokat s mely ha oltalmára akar lenni az államnak, majdnem korlátozhatlan, minthogy kiváló szellemi hatalommal bir s úgyszólván, minden perczben alkalma nyilik a fennálló viszonyok megtámadására. Angolországban nem elégedtek meg azzal, hogy az érdekelt tényezőknek kitűnő anyagi helyzetet biztosítottak; ott különösen az ügyvédeket az angol aristocratia magához ölelte s mintegy elemévé tevé önmagának, mert az angolok gyakorlati emberek: ök tudják, hogy ez elem a mily megbecsülhetlen, mint barát, ép oly félelmessé válnék, mint ellenség. Kell tehát, hogy a törvényhozás azon fizetéstelen tényezők anyagi helyzetéről, kik a jogterén mozognak, kellőképen gondolkozzék ; — de kérdem, hogy ha önök a közjegyzőknek eltiltják az ügyködést — ami nagyon helyesen történik — de viszont nem biztosítják arról, hogy a perenkivüli egyezségszerű ügyletek általábau az ő ügykörükbe fognak tartozni, mily uton gondolnak számukra existentiát biztosithatni? s ha nélkülözéseknek lesznek kitéve, lehet e tőlük észszerüleg oly magatartást várni, mely az igényeknek megfelel, mely nem bizonyitandja könnyelmű vakmerőségnek azon eljárást, hogy a megélhetés eszközeitől megfosztatva is letéteményeseivé tétettek a közhiteinek? váljon józanon lehet e feltenni, hogy egy éhező ember nem fogja megfalatozni az őrzésére bízott étkek egy részét ? Én nem hiszem ezt, s valamint étkeimet egy éhező ember gondviselésére, ugy a nélkülözésekkel küzdőkre a közhitelt bizni nem lennék elég vakmerő. Önök meghonositandónak véleményezték a közjegyzői intézményt. Mi czélból tevék azt? hogy bizonyos jogügyleteket, melyek kiválóbb hitelességet igényelnek, a közhitei tekintélyével állithassanak elő: vau-e — a tikvek hivatását tekintve — oly jogügylet, mely inkább igényelné a közhitelességet, mint a tlkvi jogviszonyokat tárgyazö szerződések ? s önök ez ügyleteket mégsem utasítják a felállított hí- ! teles hatóságokhoz; öuök alagcsöveket ! raknak szántóföldjeik alá, anélkül, hogy | azt vízzel hozzák összeköttetésbe, talán, i hogy ha majdan ugy tetszenék az isteni ! gondviselésnek, teremtsen mellé folyamot, I mely azokat nedvességgel lássa el?! Ez kétszeresen téves intézkedés; té- j ves először, mert anélkül, hogy arra va- | lamely elfogadható ok volna, a honosítani véleményezett körjegyzőséget nem bizto- , sitják arról, hogy munkálkodása után i tisztességes uton megélhessen, elvevén i tőle, mi a legtöbb jövedelmet hajtaná — ! a tlkvi ügyleteket — hanem azért a va- J löszinűleg nélkülözéseknek kitett tényezőre mégis elég bátrak — mi lehet indoka ezen élettanilag helytelen bizalom- j uak? — oly hatáskört ruházni, melyek- j kel, ha visszaélni akar, segitni foghat zi- ! Iáit anyagi helyzetén, s mely — tekintve I a közjegyzői intézmény czélzatát — csak- j is ugy gyakoroltatik az államra nézve okvetlen üdvösen, ha a letéteményes tisztességes uton megélhet s nem lesz kitéve oknélküli kísértéseknek. De téves az másodszor azért is, mert daczára annak, hogy alkalom kínálkozik a nyilván könyveket a szó valódi értelmében hitelteiekkönyvekké tenni; — mert daczára annak, hogy lehetőség állott elő a tulajdon legtöbb figyelmet érdemlő részére előálló jogmozgalmakat a közhitelnek megfelelő módon vezetni, a tlkvi jogokra vonatkozó okmányok szerkesztése mégsem utasíttatott a közjegyzőkhöz, hanem továbbra is tűrni szándékozik az állam, hogy azok legnagyobb részben gyanús befolyás mellett zugirászok közbenjöttével gyártathassanak. Igen, a legnagyobb részben zugirászok közbenjöttével, mert ha jogtalannak tartathatik a szerződő felet arra kötelezni, hogy tlkvi jogra vonatkozó okmányait közjegyző által fogalmaztassa, ugy következetesen nem lehetne jogosnak nevezni azon intézkedést sem, melv a nem szakembert, — a zugirászt — az okmányok gyártásától eltiltaná. Már pedig: az van e érdekükben, hogy a zugirászat lehető kifejtését elősegítsük; hogy a pályájukról elmozdított, vagy azt megint s kényelmes sinecurát kereső individumoknak továbbra is szabadkezet engedjünk és biztosítsuk végzetes befolyásukat a legfontosabb érdekű ügyekre? — vagy pedig az, hogy a törvényhozás minden olyan tért, melyen a nmnkásság nélkül élni akaró könnyelműség s a nép hiszékenységét kizsákmányoló lelkiösmeretlenség megfészkelhetné magát, lehetőleg hozzájárulhatlanná legyen az ország jogi barbárjai előtt? Hiszem, hogy minden, a közjót szivén viselő egyén ez utóbbit fogja kívánatosnak találni, s ha igen, ugy nem szabad az u. n. közjegyzői kényszert elejtenünk, mert csupán ezen egyetlen eszköz az, melylyel e téren a zugirászat teljesen megszüntethető; — már pedig a ki akarja a czélt, akarnia kell az eszközöket is! Ezzel elértünk azon pontra, melyről alapos érvekre támaszkodva kimondhatjuk, miszerint az államtani eszélyesség hathatósan ajánlja a közjegyzői kényszer alkalmazását, először azért, mert az által — a tlkvi jogokra voüatkozó okmányok levén a leggyakoriabbak — a közjegyző existentiáját biztosithatjuk; —másodszor, mert igy a tikveknek föltétlen hitelt szerezhetünk, és harmadszor, mert a közjegyzői kényszer által azon odiosus patkányokat, melyek a tlkvi jogbiztonság, tehát a közhitel legtekintélyesebb alapját folyton furdalják, teljesen leszoríthatjuk a térről. Nem tudom, hogy azokat, kik a közjegyzői kényszer ellenéül léptek föl, képes voltam e meggyőzni az előadottak által arról, miszerint az általuk megtámadott nem csak jogos és czélszerű, hanem azontúl olyan, melynek alkalmazását az államtani eszélyesség is ajánlatossá teszi ? hanem annyi bizouyos, hogy igen félszeg intézkedés volna a törvényhozástól, ha megragadva az alkalmat, mindazon előnyöket, melyeket a közjegyzőség intézménye — ha helyes elvek szerint állíttatik föl — kilátásba helyez, a nemzet előnyére nem biztosítaná; ha a tikveket akkor, midőn azt a fölállítandó hiteles hatóságok utján eszközölheti, nem teszi teljes hitelűvé az által a közhiteit és bizalmat is emelvén: és ha, midou al-