Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 34. szám - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [10. r.] - A magyar általános magánjogi törvénykönyv javaslata. 2. (r.)

— 392 — kalom nyílik reá a tlkvi jog-mozgalom testén folyton növekvő fekélyt — a zug-irászatot — megszüntetni íiem sieteud. Ha összevetem azon lehető előnyöket és hátrányokat, melyek annak kimondásából eredhetnének, hogy a tlkvi jogokra vonatkozó okmányok kizárólag csupán közjegyzői toll által szerkesztetlietök; hogy oly okmány alapján, mely e kellékkel nem bir, csupán Ítélet következtében lehet telekkönyvi jogot nyerni,*) ngy találom, hogy az elv kimondása mellett mindég három ok harczol akkor, midőn elvettetését egyetlen szempontból sem lehet alaposan ajánlani. Ugyanazért, hivatkozva az elmondot takra, fölhívom az illetők figyelmét, hogy jól fontolják meg a kérdést, mielőtt egy nagy fontosságúnak lenni Ígérkező intézmény — körülbelől — lenni vagy nem lenni kérdése fölött határoznak! Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához. Mi ha jlov i cs Miklós legfőbb ii'élőszéki tanácselnök úrtól, y (Vége.) Végre a harmadikra, vagy is az 583. §. azon intézkedésére, mely szerint az osztálylyal meg nem elégedő örökösnek a per megindítására az 589. §. értelmében — melyre az hivatkozik — 30 napi zárhatáridő kitűzendő, észrevételem az, bogy ezen intézkedésnek gyakorlati értelme nincs; és az igazság által nem indokolható, hogy épen azon örökös, ki az osztálylyal meg nem elégedvén csak maga szenvedhet kárt a per megindításának késleltetése által, kényszeríttessék a pernek bizonyos határidő alatti megindítására, holott azt a köztörvény szerint az elévülési időlefolytáig tehetné. Az 589. §-szerinti zárhatáridő kitűzésének van ugyan értelme azon esetben, midőn a hagyaték még letárgyalva nincs, s még senkinek sem adatott által, midőn tehát a zárhatáridő kitűzésének czélja az, hogy a hagyaték felfüggesztett letárgyalása, és átadása a perre utasított örökös önkényétől függővé ne tétessék; de nincs értelme akkor, midőn a hagyaték az osztály folytán már átadatott; és pedig annál kevésbé, minthogy a per zárhatáridő alatti megindításának elmulasztása az 590. §. szerint azon következményt vonja maga után, hogy a bíró az örökség átadását a perre utasított igényre való tekintet nélkül eszközli. Már pedig ezen következmény az 583. §. esetében be áll még a y.árhatáridő kezdete előtt; mert az osztály megetetvén az osztály részek azonnal átadatnak, s igy az osztálylyal meg nem elégedő örökösnek ha a pert a kitűzött zárhatáridő alatt megnem indítja, nincs mitől tartania. Az 583. §. másik kikezdése tehát másnak nem tekinthető, mint vagy ok, és czélszerütlen jogkorlátozásnak, vagy I oly intézkedésnek, mely az örökös ellenében oly gJ fenyegetést tartalmaz, melytől nincs oka félnie. Az 587. §-nak hiánya az, hogy azon végzés ellen^ mely által valamely örökös perutjára köre nem jelentéktelen, és a zárgondnokétól, valamint a/.okétól, kik az ismeretes, de távollévő örökösök részére kirendeltetnek, és valamely nagykorú, de elmebeteg, vagy pazarló személy képviseltetése végett gyám vagy kozhatóságilag kirendelt gondnokétól "lényegesen különbözik. A prrndtás szabályainak, a mennyiben az örökösödési eljárásra vonatkoznak, kiáltóbb hiányait egybefoglalva tüntetvén elő, ugy hiszem, hogy ezen hiányok, ha az örökösödési eljárás szabályai más alapra fektetve az általam csak fővonásaiban javaslatba hozott, vagy hasonló módosítás szerint átváltoztatnak, illetőleg újból szerkesztetnek, meg fognak szűnni. utasittatik. feiebbezésnek nincs helye, holott azon ogrelmélet epen a jogi szemelvek te kérdés, ki lépjen fel mint felperes - miután a km <fbeu. eddlS oly kevés megállapodó!.SU^Y férésnek állása és M».MJ noW^hh mutat< ""szerint csak meglehetős bátorsággá felperesnek állása és feladása sokkal nehezebb, mint az alperesi — nem lehet közönyös, és a biró főleg ott, hol az örökösök ugyan azon jogczimre hivatkoznak, igen könnyen tévedhet, és méltánytalanságot követhet el. A prrndtásnák a gondnokokra vonatkozó szabályai annyiban hiányosok, hogy a hagyatéki gondnokról az 570. §-ban csak per tangentem lesz említést, a mennyiben az, ha netán kineveztetett, a leltár felvételéhez megidézendő, a nélkül, hogy a hagyatéki gondnoknak mely esetekben leendő kinevezéséről, és annak az örökösödési eljárás folyama alatti teendőiről s hatásköréről egy árva szóval is tenne említést, holott a hagyatéki gondnoknak feladata, és hatás*) Ennyire menni túlságosnak tartjuk; ám biztosíttassanak a közjegyző által szerkesztett okiratoknak bizonyos előnyök, mint a feltétlen bekeblezés, de ne mondassanak mindazon ingatlanra vonatkozó szerződések semmiseknek, melyek nem közjegyző által szerkesztettek, — mert az a mily szerfelett nehezen kivehető, ép oly odiosus intézkedés volna, mely a közjegyzői intézmény népszerűségét már eleve tönkre tenne, tizerk. Könyvészet. ^ magyar általános magánjogi tör\ őnykönyr javaslata. y iiiFoh tatjuk ismertetésünket, hol a mult közleményben elhagytuk, a jogi személyeknél. A jogi személyeket illetőleg három osztályt különböztet meg a javaslat, és pedig a testületet, intézet- és vagyouösszeséget. Testület: egykorúlag és egymás után következőleg, avagy legalább egymás után következőleg több emberi személynek oly összesége, mely külön, az összefoglalt egyes emberi személyekkel nem azonos és ugyanazért ezek irányában is önálló jogi létellel bir. (52. §.). Intézet: kegyeletes vagy bármely közhasznú czél elérésére ható és külön jogalanyisággal felruházott eszközszervezet. (53% §.). V a g y o n ö s s z e s é g: vagyoni jogok és kötelezettségek, melyeknek alanyát maga azoknak összvesége képezi. (54. §.). — A két utóbbi közt tehát a különbség abban áll, hogy az intézet alatt szervezettel biró, a vegyouösszveség alatt pedig e nélkül való vagyonösszveség értetik. A testületek fogalma alá vonja a részvénytársaságokat is, de azonnal utal a kettő közötti különbségre a mennyiben a testületeket két alosztályra választja. Ugyanis az 52. §. második bekezdésében mondja, hogy „a testületek ahoz képest, a mint egyes tagjaikat a testületi vagyonon részjog illeti avagy pedig nem illeti, tág avagy pedig szoros értelemben jogi személyek, és kimondja egyszersmind a 76. §.-ban, hogy „a részjoggal járó magántestületeknek egyéb viszonyai a közös-égből eredő (társas) követelésekkel kapcsolatosan szabályoztatnak" A javaslat áltai felállított ezen osztályozások ellen nincs észevételünk, de nem helyeselhetjük szerző azon eljárását, hogy ezen felosztásokat bele vette a törvénykönyvbe. Szerző maga elismeri az indokolásban, hogy a jogi személyeket illetőleg egyik külföldi törvénykönyv sem tartalmaz teljesen kielégítő szabványokat, mivel valamennyit — még a zürichit is, mely ezen pontra nézve, aránylag még legmegfelelőbb — alig hogy létre jöttek, néhány, év múlva túlszárnyalta a tudomány haladása. Es noha ezt szerző beismeri, mégis felvesz a törvénybe egy uj felosztást. Hogy azonban ezen felosztást, nem tudomány rövid idő alatt túlszárnyalni, mint ez a többi törvénykönyvek szerzőinek felfogásával történt, az iránt szerző biztosítékot nem adhat, sőt ugy hisszük, nem fogja tagadui, teot __al lehetne állítani, hogy az ez iránti nézetek évek hosszú során át a jelenlegi ponton fognak megállapodni. Feleslegesnek tartjuk tehát különösen oly detinitióknak a törvénykönyvbe való felvételét, melyek a törvénykönyv hasznavehetőségét meglehet nagyon rövid idő múlva csökkentenék. Az 56.—64. §§. a jogi személyek jogalanyiságáról, és cselekvési képességéről szólnak az általánosan elfogadott felfogás szerint. A 65. §. a jogi személyek keletkezéséről intézkedik oly értetemben, hogy jogi személyek keletkezéséhez nem szükséges külön állami megerősítés, hanem elégséges, ha a törvényhozó egyszer mindenkorra kimondja, hogy a testületek, intézetek és vagyonösszeségeknek a jogalanyiság megadatik. A 66. és 67. §§. az ezen szabály alóli kivételek iránt rendelkeznek. A 69.-76. §§. a jogi személyek megszűnési módozatait írják körül. A III. fejezet a dolgokról szól. A 77. §. következőleg irja körül a dolgokat: Dolgok az ész nélkül való anyagi természetnek emberi hatalom alá hajtató egyes darabjai. — Továbbá a 78. §. mondja: Ezen (való, testi) dolgok mellett, de csak egynémely vonatkozásokban, jogilag (gondolt, testetlen) dolgoknak tekintetnek még : 1. ) a dologösszeségek, azaz több egyes testi dolgok egész sorának egyes külön (testetlen) dolog gyanánt képzelt egészszé való oly összefoglaltsága, mely sem az egyes dolgoknak különlétét meg nem szünteti, sem a lehetőséget, hogy azok külön jogviszonyoknak is tárgyai legyenek (p. o. nyájak, könyvtárak, árurakatok ugvanazonegy telekkönyvi lapon bejegyzett telkek) ; 2. ) vagyonjogok, a mennyiben magok is jogviszonyoknak szintén tárgyai (p. o. haszonélvezésnek vagy a zálogjognak alávetett követelés, öröklendő hagyaték); 3. ) az elmeszülemények. Ezen pontnál maga a javaslat készitője felveti azon kérdést, nem volna-e tanácsosabb ezen fogalomhatározást a törvényből kihagyni, és azt ad cathedram bizni. Ő azonban azon nézetnek hódol, hogy miután a res corporales és res incorporales elnevezéseknek nálunk mindeddig oly értelem tulajdoníttatott, mely csak a római jog félreértéséből eredett, és ma már általánosan elvettetik, szükségesnek látszik határozott törvényintézkedéssel minden félremagyarázásnak, melyre az osztrák tőrvénykönyv azon részben szintoly téves értelmezése folytán jogászainkban e hajlam amúgy is megvan, elejét venni.• Ugy hisszük azonban, hogy ezen kisegítő eszköz nem helyes. Nézetünk szerint, ugyanis ha valaki helytelen felfogásokkal találkozik, azokat a tudomány fegyvereivel, de nem a törvény tekintélyével kell rectificálnia. Azon körülmény, hogy jogászainban megvan a hajlam a félremagyarázásra, nem igazolja még azt, hogy a legújabb definitió felvétessék a törvénykönyvbe, mert épen az osztrák p. törvénykönyv készítőinek azon eljárása, hogy a definitiónak helyt adtak a törvénykönyvben, okozta azt. miszerint a régi definitiónak oly sanctió adatott, hogy az annyira meggyökerezett, miszerint nehéz kiirtani az általa elterjesztett téveszméket. A tudománynak teljesen szabad mozoghatásra van szüksége, mely azonban korlátolva van. ha az. ki pl. valamely uj definitiót állit fel valamely fogalomra, magával a törvénynyel jön ellenkezésbe, és az ujabb nézet védelmével magát a törvényt kénytelen, megtámadni. Nagy mértékben könnyittetik a discussió, ha nézet ellenében nézet áll, és nem törvény. Ezen okoknál fogva látjuk mi szükségesnek a fentebbi fogalom határozmányok hihagyását a törvénykönyvből. Áttér ezután a javaslat adolgok'jogi minőségeiknek meghatározására. Egyszerű dolog az, melyen a különálló alkatrészeket megkülönböztetni nem lehet, miut p. o. állatok, növények, kövek; összetett, a melyen az lehetséges, mint p. o. dologöszveség, de sok testi dolog is. (80. §.) Az összetett dolgok ismét kétfélék : az összetettségben uj, az összetett dolgoktól egé • szen különböző testi dolgot, saját alkatrészei irányában is önálló egészet képezők, azaz midőn az összetétel által uj, már annak előtte is nem létezett dolog nem létesül, hanem több összeköttetlek dologból csupán több összekötött, mint p. o. egybeolvasztott ón és ezüst. (81. §) Dologöszveségen és uj dolgot képező összetett testi dolgon kettős jogviszony lehető : egyik az egészre és ennek általa (közvetve) hozzátartozó részekre (alkatrészekre), másik az utóbbiakra, mint külön-külön dolgokra vonatkozó. De az alkatrészekre vonatkozó jogviszonyok szakadatlanul csak dologöszveség esetében hatályosak: uj testi dolgot képező összetett dolgoknál ellenben az alkatrészekben való külön jogviszonyok az összetettségnek tartama alatt nyugszanak, és csak akkor élednek fel és érvényesithetők újra, ha az alkatrészek ismét külső külöuléthez jutottak. (82. §.) Egyszerű, ugysziute uj testi dolgot nem képező összetett dolgokra vonatkozólag oly kettős jogviszony el nem ismertetik ; amazoknál a részek nem esnek külön jogi tekintet alá s emezeknél az összetétel által lett egész nem, melyen a részekre vonatkozó jogok elválasztás — vagy hol ez nem lehető (értékbeli) felosztás (90. §.) által érvényesithetők (83. §.) Ezen osztályozások is unicumot képeznek egy törvénykönyvben, és a mit a feuebbi §§-ra mondottunk, ezekre is áll. A dolgok többi jogi minőségei (ingó — ingatlan, osztható —oszthatlan, elhasznált, elhasználhatlan, fajszerü egyedi, fő — mellékes kizárólagos joguralomnak alávethető — közhasználatra szol-