Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)
1871 / 34. szám - Közjegyzői kényszer [3. r.]
390 lennie, a régibb gazdászati érdekeket kellőleg nem méltányolt elmélet tekinteten kivtil hagyta. A békés érintkezésnek megakasztása a hadi állapotnak természetszerű következménye; okadatolását azonban esakis harczászáti vagy a legfőbb politikai tekintetekben találja, — mindkettő állami intézkedés folytán áil be. Miután a polgárok mint magánosok egymás ellen nem viselnek háborút, hanem — és ez soha szem elől nem tévesztendő — egymással békében élnek, nincs ok, miért ne folytathatnák a háború folyama alatt azon békés közlekedést, mely mindkét nemzetnek egyaránt válik hasznára és a hadviselés ezélját nem veszeszélyezteti. Ha a paraszt hozzászokott a határon tuli malomba vinni gabonáját, vagy ugyanott szántóföldet vagy szőllőt bir, mert nem őrölhetné gabnáját, vagy szüretölhetue és arathatna, mig ez neki állami tekintetekből meg nem tiltatik? Az iparnak és kereskedelemnek érdekei meszszebbre behatók, de mindkettő a közlekedés megszüntetése által két oldalukig károsittatik. Az általános jogszabály ennél fogva nem a tilalom, hanem a békés közlekedés folytatása, mely szabály esak annyiban szenved korlátozást, mennyiben a hadseregek által tényleg elfoglalt ellenséges teriiletek lakóinak egymás közötti érintkezése, ha az a hadesapatokra nézve veszélylyel vagy akadálylyal jár, csak a katonai parancsnok engedelmével történhetik. Az egyezkedések és szerződések, melyek az ellenséges hadseregek meghatalmazottjai közt létesülnek, mindenkor bona fide megtartandók. A rómaiak elve: „etiam hosti fides servanda- lélekemelőleg mutatja az erkölcsösség győzelmét a vad szenvedély fölött. Ezen egyezkedések és szerződések, melyek különféle czélokra irányulhatnak, parlanientairek által kezdeményeztetuek, kik a parancsnokság küldötteikép parlameutair lobogó fedezete és oltalma mellett az ellenség körébe menesztetnek. A lobogó megvédi a parlamentairt minden ellenséges támadás és cselekvény ellenében, nem követ ugyan, mert nem az államhatalom feje által és nem saját maga személyének képviseletében küldetik, de nem kevésbé sérthetetlen mint az, mig azon korlátokat respektálja, miket a nemzetközi jog eléje szab. Ba a parlameutair ennélfogva küldetését az ellenség állásának vagy egyéb fontos vonatkozásainak kikémlelésére felhasználja vagy ezen czélzatainak világos jeleit elárulja, a haditörvény SZÍVÓIM alá esik. Nincs történeti bizonyossággal megállapítva, váljon az utolsó német-frauczia háború alkalmával lőttek-e a németek vagy a franeziák parlamentairekre vagy sem, — mindegyik fél vádolta a másikat hasonló, a régi történetben is csak ritkán előforduló barbár cselekvényekkel. Bármelyik tette, vagy tették legyen mindketten, egyaránt vétettek s jöttek ellentmondásba azon eszmékkel, melyekért fegyvert ragadtak és hősiesen harczoltak. Parlanientairek által közvettitetnek az egyezkedések is időleges és helyi fegyvernyugvás létesitése iránt. Ily időle ges és helyi fegyvernyugvás köttethetik az elesettek elteraethetése, a sebesültek elszállíttatása, isteni tisztelet megtartása vagy más okból is, mindig azonban jóh iszemmel megtartandó ; s csak azon időre szól, s csak azon helyre s azt elfoglaló j hadesapatokra, melyre, illetve melyekre | való tekintettel megköttetett. Ezen időn i belül az illető hadcsapatoknak minden ellenséges cselekedettől tartózkodniok kell, eredményében körülmények szerint ! vagy abban áll, hogy egy ellenséges erőd vagj város bombázása beállittatik, az el; lenség üldözése vagy az ellenséges területen vagy városban történendő és lehető előrenyomulás bizonyos időre niegakasztatik. Ily fegyveruyugvás megkötésére j egy hadtest parancsnoka a főparancsnokságai szemben való felelősség terhe alatt jogosítva van, de ! az általános fegyverszünetet, mint ál- j bűntényt más, csak az államhatalom e I ozélra különösen kirendelt meghatalma: zottja kötheti meg. Ennek létrejöttével az ellenséges hadseregek közti minden el* . leuségeskedés a fegyverszünetnek köztudomásrai hozatalával rögtön beszüntetendő. Ezért is a főparancsnokságnak kötelességében áll a fegyverszünet megkötése tényét haladéktalanul köztudomásra hozni, hogy annak, ha jóhiszeinmcl is, megtörése ! ! minél ritkább esetben forduljon elő. A fegyvernyugvás és fegyverszünet | ideje alatt mindkét fél a kijelölt határ- ! : vonalokon belül jogosítva van mindent el; követni, mit béke idején tennie szabadságában áll; de nem áll jogában a had- j í viselésre czélzó olynemü müveleteket esz- j ! közölni, melyeket ha a harcz tovább folytattatik, az ellenség harczászáti tekintetekből megakadályoztatott, vagy megakadályoztatni törekedett volna. Szabadságában áll ennélfogva, a megállapított vonalokon belül hadi készületeket és felszereléseket eszközölni és várait megerősíteni, j de nem áll jogában hadcsapatainak nj fel; állítását vagy visszavonulását foganatosítani, az ellenséges állások ellen irányuló uj erőditvényeket emelni és ezeket ágyukkal ellátni, vagy szétrombolt erőmüveket akár támadás, akar védelem végett helyreállítani. Egyáltalában mindkét nemű fegyverszünetelésnek következményei tagadó természetűek, a mennyiben minden esetben a harcz beállításával minden ellenségeskedésnek be kell ssüntettetnie, és mindkét félnek törekednie kell, nehogy fegyverszünetelés védelme alatt magának az ellenfél hátrányára előnyöket ne szerezzen. Váljon a fegyverszünetelés ideje alatt az ellenséges hadcsapatok által elfoglalt területek lakói érintkezhetnek-e egy más: sal vag,- sem, az az ez iránt fennálló engedélytől vagy tilalomtól tétetik függővé. Fegyverszünet esetében azonban a szabad közlekedés képezi a szabályt. Ha a megállapított fegyvernyugvási x vagy fegyverszüneti határidő lejárt, a j nélkül, hogy az megnyittatott vagy bé! kekötés létesíttetett volna, ugy az elleu! ségeskedések minden további üzenet nél' kül ismét megkezdődhetnek. A fegyverszünetelés feltételeinek megtörése az egyik i oldalról a másik felet feljogosítja az elj lenségeskedéseket újra megkezdeni, de I óvakadnia kell, oly cselekvényeket, me| lyeket egyesek az ellenséges hadsereg j közül minden esetre megbüntetendőleg | elkövetnek nagy és a fegyverszünetelés 1 megszüntetését eredményező hatálylyal 1 felruházni. Ily cselekvényekért az állam | csak annyiban tétetik felelőssé, a meny nyiben azokat előidézi, megvédi, vagy reklamatiok daczára sem bünteti meg. (Folytatjuk.) Közjegyzői kényszer. y> ^" m Margit ay Dezső ügyvéd tatai, y/ (Vége.) Uraim! önök magok elejték elméletüket. Önök, igen helyesen, kiakarják zárni a gyanús kezeket oly ügyletekből, melyek főként hitelt s szakértelmet igényelnek | ezek végzését különös képesitvénnyel ellátottakra — ügyvédekre — kívánják bizui. De hisz ez az önök fölfogása szerint jogtalan kényszer, nem ugyan olyan, mely e műveletek teljesítésének jogát kevesebbekre — a közjegyzőkre — hanem többekre — a közjegyzők- és ügyvédekre korlátozza; a szellem ugyanazouos, csak a szám változik. És mivel indokolják ebbeli ajánlatukat? mert nem akarom föltenni, hogy a mozgató rugó azon merőben jogtalan s az ügy hátrányára szolgáló érdekeltség volna: az ügyvédek részére helyes ok nélkül oly müveletekbeni részvételt biztosítani, mely voltaképen az ő hivatásukkal nem analóg, hanem kizárólag egy perenkivüli jogügyek intézésére felállított s a szerződő felek akaratát közhitelességü okmány által megörökítő hatósági személy — a közjegyző — feladata. Mert az ügyvédnek hivatása nem okmányok szerkesztésében, hanem abbau áll, hogy a peressé válott kérdéseket tudománya segítségével kifejtse s előkészítse a bírói ítélet alá: nála vitázó tehetség s élénk, izgalmas szellem kerestetik, míg békés ügyletek vezetésével főként nyugodt kedélyű s az érdekek fölé emelkedett személyek bizandók meg: az ügyvédnek eminens föladata nem a perenkivüli jogügyek vezetése: — voltaképeni funetiója ott kezdődik, hol a felek akarata megszűnt egyező lenni, hol a jog kit illetőségének meghatározása tekintetéből az államnak, mint a birói hatalom gyakorlatára hivatottnak kell közbe lépnie; ő szószólója az egyik félnek s következésj kép nem lehet illetékes képviselője két . ellentétes érdeknek. Van e tehát elfogadható indokuk arra. I hogy ha már — az önök nézete szerint i — kényszert tartanak ezélszerúnek al' kaim az ni a tlkvi jogátruházások tekinte| tében, az ügyletek vezetésével ne egyedül a közjegyzőket, hanem általában olyan, bár szakférfiakat bízzanak meg. kiknek azok vezetése nem áll voltaképeni hivatásukban ? Mi vezetett bennünket a birói, végrehajtói, ügyvédi és közjegyzői fuuctióknak különválasztására'? nemde azon tapasztalat, hogy a helyes elvek szerinti munkafelosztás a közjónak egyik leghatalmasabb emeltyűje? De hát. ha a nyugvó — perenkivüli — jogügyek intézése kiváláan a közjegyzők ügykörébe tartozik s ha í*z ügyvédnek a pörössé vált kérdések kifejtése áll hivatásában, mi okból akarják az előbbiek egy részét a közjegyző és ügyvéd között megosztani ? Talán, mert a közjegyzők nem lesznek mindenkire nézve a szomszédságban föltalálhatók? De hiszen az ügyvédek sem fognak kisebb helységekben tartózkodni, hanem a központon vagy az egyesbiróságok székhelyein telepednek meg leginkább, már pedig ezen pontokon a legtöbb esetben közjegyző is található lesz; — vagy, mert az ügyvédek olcsóbbau