Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 29. szám - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [6. r.]

335 — 74. §. Következőleg módosítandó: „Ha az ügyvéd jelen törvény 18. 20. 23. §§-ban elsorolt kötelesség-szegesek valamelyikébe vétkessé válik, az illetékes ügyvédi testület által kötelessége teljesítésére szorítandó. A mennyiben pedig a kötelesség-szegés egyszersmind büntető eljárás alá esik, a testület ezen eljárás megindítása végett as iratokat az illetékes feny:tő bírósághoz hivatalból átteszi." Indok. Az ügyvédi kötelesség-szegésnek első bírája mindég azon testület legyen, mely az ügyvédektekintélye, becsülete felett őrködni első helyen hivatva van, ez midőn rendre utasítja, vagy bünteti is a vétkest, mindig tudni fogja, vau-e helye a büntető bíróság eljárásának vagy nincs. 75. §. A 4-ik kikezdés egészen és az 5-dik kikezdés e szavai: „ezen §. eseteiben is" kihagyandó. Indok. A biró is ember, könnyen tévedhet s ez okból nem lehetne helyes a sértett vagy magát sértettnek tartó és igy könnyen elfogultnak tartható bíróság által megszabott bíróság elleni jogorvoslatot az ügyvédtől elzárni s igy azt a biró önkényének kitenni. 78. §. E §. végéről e szavak: ily határozatok ellen felebbvitelnek nincs helye," kihagyandó és helyette uj kikezdéssel jön: A pénzbírságot tartalmazó ügyvédi választmányi vagy bírósági határozatok ellen 15. nap alatt felebbvitelnek van helye a királyi Táblához." 81. §-ra. Ezen szó: „teljes" kihagyandó. Indok. E kifejezés: „teljes kártérítés" igen tág értelmű s gyakran méltatlan követelésekre is jogositná a felet ügyvéde ellenében, míg ha kimaradt méltatlan követelésekre is jogosítaná a felet ügyvéde ellenében, míg ha kimarad, a biró minden egyes esetnél megszabhatja a körülményekhez képest a kártérítés igazságos aránvát. VIII. FEJEZET. Fegyelmi eljárás. 90. §. A végpontból e szó „végleg" kihagyandó. 63. §. A második kikezdés harmadik sorában e szavak után: „ezen megkeresésnek . . ." ez teendő még: „3. nap alatt." sat. Az utolsó sorban e szó után „számítandó" a többi kimarad és helyébe jön: „15 nap alatt felebbezéssel élhetnek." 113. §. E helyett: „az iratokat betekintheti' jön „az iratokat megtekintheti." Indok. Az ajánlott kifejezés helyesebb. 117. §. A harmadik kikezdés kihagyandó. 118. §. Az a) pont helyett jön: „a) Ha ellene a büntető bíróság által bünperbefogatás rendeltetett el." A b) pont helyett: ,b) Ha a felfügesztés a fegyelmi eljárást rendelő határozat után a feljelentett fegyelmi vétség súlyos voltánál fogva szükségesnek mutatkozik. A c) pontban e helyett: „fegyelmi tanács" „fegyelmi bíróság" teendő. Indok. A javasolt változtatással a teljes szigor mellett némi kímélet is van abban, hogy puszta vádra nem történhetik a felfüggesztés. 119. §. A második kikezdésben e szavak után: „ha a kitörlést" ez teendő: „vagy a joggyakorlati évek meghosszabitását" stb. Indok. A joggyakorlati évek meghosszabitását kimondó határozat nem tartozik a csekély büntetések kezé s igy méltán nem lehet engedni az ügyvédjelölteknek az ily tartalmú határozatok elleni fellebbviteli IX. FEJEZET. Az ügyvédi ügyködhetés megszűnte. 121. §-ra. A harmadik ponban e szavak helyett: „ha a 11-ik §-ban" jön: 10. §-ban. A 4-ik pontban: „ha a 12. 8-ban" jön: „11. §-ban." és 7-ik pont gyanánt jön: „7) Ha az illetőnek állami rendelkezése utalványoztatik." X. FEJEZET. Átmeneti intézkedések. 125. §. E §. igy módositendó: „Mindenki, ki a 2-ik §. pontjaiban foglalt eltételeknek megfelel és a 3. 10. 11. §§. határozatai alá nem esik, az ügyvédek jegyzékébe I felveendő." 126. §. Ezen §. helyére jön: „Azon ügyvédjelelöltekre, kik a jelen törvény életbe léptekor az eddig fennállott szabályok alapján a joggyakorlatot már megkezdették, e törvényben reájuk vonatkozó intézkedések nem alkalmazandók, hanem ügyvédi vizsgára bocsátj tatásuk az eddigi szabályokban kikötött íeltéte: lektől függ. I n d o k. A mostani szabályok szerint gyakorlati pályájukat már megkezdett ügyvédjelöltek irányában nem lenne méltányos a hosszabb gyakorlati időt és a jogtudorságot feltételül követelni, minthogy ők pályaválasztásokkor nem számítottak arra, hogy az ügyvédség megszerzése ily módon meg fog nehezíttetni. A javaslatbaui 126. §. lenne 127. §. és igy tovább. Kelt Szatmáron, a szatmármegyei ügyvédegyegyletnek 1871. év Május 7-én tartott közgyűléséből. Böszörményi Elek m. k. elnök. ünger Gusztáv m. k. jegyző. ^ídalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához. Mikajlovics Miklós legfőbb itélőszéki tanácselnök úrtól. y (Folytatás.) A fentebbi okból, melyszerint sem nem igazságos, sem nem méltányos a marasztalt féltől azon utat és módot elvonni, mely az ellenfélnek engedtetett meg, igazságtalannak tartom a végrehajtási keresetekre hozott végzések elleni felebbezésnek meg nem engedését is, sőt ezt mindkét fél jogaira nézve egyiránt veszélyesnek tartom. Ennélfogva a 374. §-nak fentebbi nézetem szerinti módosítását az illetőknek különös figyelmébe ajánlom; a 375. §. kihagyásának javaslata pedig abban talál igazolást, mivel az első bekezdés tartalma a 374. §-nak általam javaslott szerkezetében benn foglaltatik; a második bekezdés tartalma pedig önként értetődik, mert értelme ezen szóban „korlátolás" bennfoglaltatik, végre a harmadik kikezdés tartalma már a 314-ban benfoglaltatik, és a codiíicált törvényben minden ismétlés mint felesleges, és oly esetekben, hol az ismétlés nem fordul elő, félreértése verzető, mellőzendő. 389. §. Ezen szavak „Ha az átruházott és a stb. ezen szóig bezárólag nyilván" kihagyandók volnának. 390. §. Igy volna szerkeztendő: „A végrehajtatónak szabadságában áll a bekeblezett zálogjoggal biztosított tulajdonjogának bekebleztetését a kötelezvényre vezetett átengedési záradék, vagy a mennyiben annak egy hányadrésze engedtetett volna át, a végrehajtó bíróság által kiállított bizonyítvány alapján a telekkönyvi hatóságnál kérelmezni. A 387. §. egy oly szabályt tartalmaz, mely j az engedmény fogalmával ellenkezik, miután a \ végrehajtatónak megengedi, hogy, midőn a reá | átruházott követelés peressé válik, azonnal első i adósa más vagyonához nyúlhasson; mint a végj rehajtatónak tetszésére bizatik váljon a maraszj talt adós egy harmadik személy elleni követeI lését eladatni és magát a vételárból kielégíttetni, I vagy pedig adósa követelését magára tulajdonjoj gilag átruháztatui kivánja-e; ebből pedig az kö! vetkezik, hogy ha a végrehajtató magára ruház| tatja az adósa követelését, adósa mint marasztalt és végrehajtást szenvedő fél irányában azon viszonyba lép, mely az engedményes és átengedő között jogilag fennáll ezzel; azonban ellenkezik a 389. §-nak azon szabálya, melyszerint a végrehajtatónak, ha az átiuházott követelés vitássá válik, szabadságában áll, első adósa más vagyonához nyúlni. Ezen szabályzat benne van ugyan a mult évtizedben érvényben volt perrendtartásban is; azonban annak egyéb hibái közé sorolandó ; mert midőn a törvény a végrehajtató választására bizza a követelést magára átruháztatni, vagy azt eladatni, és annak árából kielégítést követelni, és a végrehajtató az elsőt választja, a fentebbi szabály épen nem indikolható, és a tulajdonjog fogalmával ellenkezik, miután — mint j mondám — a végrehajtató az által, hogy adósa ! követelését magára ruháztatja által; annak en- j gedményesévé válik, ez pedig nem jelent mást, minthogy a végrehajtató az átengedő adósnak, ki a követelésnek az engedmény előtt tulajdonosa volt, minden a követelésre vonatkozó jogaiba és kötelezettségeibe lép, vagyis a követelés tulajdonosává lesz, már pedig a tulajdonos eladhatja, elajándékozhatja ugyan az őt illető követelést, is lemondhat róla, de azt másra, legyen az maga az átengedő, annak beleegyezése nélkül nem ruházhatja át, legkevésbbé pedig oly áron, miszerint, ha a követelést per utján érvényesíteni kénytelenittetik, — mire nézve .semmi határidőhöz nincs kötve az, átengedő adósnak más vagyonához nyulhassou, vagyis a végrehajtást, ugy mintha az engedmény nem is jött volna közbe folytathassa, holott, ha a követelés árverés utján eladatott, vagy a végrehajtatott fél tulajdonában hagyatott volna meg, a végrehajtatónak követelése vagy azt a végrehajtatott maga előbb, mintsem a végrehajtatónak mint engedményesnek pert indítani tetszett, érvényesítette volna. A fentebbi szabály szerint nem csak a végrehajtató az átruházott követelésből ki nem elégíttetnék, hanem a végrehajtatott adós saját jogainak tetszése szerinti érvényesítésében is gátoltatnék. „Volenti non fit injuria" ez azon elv, melyet a törvényhozónak szem elől téveszteni nem szabad. Ha tetszett a végrehajtatónak adósa követelését magára átruháztatni, kell hogy neki ennek következése is tessék, ez pedig abból áll, hogy a végrehajtató, és végrehajtatott adósa között fenforgott előbbi szerződési viszony megszűnvén, uj szerződés jött létre, melynek alapján csak a netáni kártalanítást, nem pedig az előbb fennállott követelés kielégítését követelheti, vagy is a végrehajtató, mint adósának engedményese tartozik az átruházott követelést szükség esetében per utján éróényesiteni, és ha a 389. §-ban is érintett, és a nem ingyenes engedmény természetében fekvő felelőség esete be áll, az átengedő ellen kártalanítást követelni, különben annak, mi a 389. §-ban mondatik, hogy t. i. a végrehajtatott adós a végrehajtatóra átruházott követelés valódiságáért és behajthatóságáért felelős, nem volna értelme. A fentebbi szabály bírálatánál egy másik kérdés is merül fel, vagy is az, mikor válik egy követelés peressé ? nemde akkor, midőn az engedményes az átengedőnek adósa ellen pert indít, mert, más esetre a szó „peres" nem alkalmazható, és mikor fog bebizonyulni az, hogy a követelés nem valódi és nem behajtható ! nemde az első akkor, ha a per jogérvényes ítélet által eldöntetik, az utóbbi pedig akkor, ha a végrehajtás az alperes vagyontalansága miatt sikeretlen marad ! Ha ugy van, akkor a 389. §. szövege szerint az engedményestől függ, váljon akarja-e a pert addig folytatni, mig be nem bizonyul, hogy a követelés nem valódi, vagy pedig a per folytatásával felhagyni, és az első adós mint átengedő ellen a végrehajtást folytatni; az első esetben megszűnik abbeli joga, hogy a végrehajtást első adósa ellen folytassa, az utóbbi esetben nem jöhet azon helyzetbe, hogy átengedő adósát a követelés valótlansága vagy behajthatlansága miatt felelősségre vonhassa, vagyis kártalanítást követelhessen; e szerint tehát ugyanazon e jognak két különböző és egymással ellenkező következése lesz. A további kérdés gyakorlati szempontból az, váljon mi fog azon esetben, ha a végrehajtató mint engedményes a per folytatásával felhagyva, adósa ellen a végrehajtástfolytatja, a megindított perrel történni ? Hogy a megindított pert, melyet az engedményes indított, az adós mint átengedő folytathassa a nélkül, hogy amaz neki azt, illetőleg magát a követelést át, illetőleg vissza engedje, azt a peres eljárás természetével megegyezőnek nem tartom. A fentebbiekhez járul az is, hogy a végrehajtató midőn egy része a végrehajtatottnak követelését magára ruháztatja át, másrészről pedig avval felhagyva, adósa ellen a végrehajtást folytathatta, mindaddig, mig választása van, az átruházott követelést per utján behajtani, vagy a végrehajtást előbbi adósa ellen folytatni, mind saját, mind pedig adósa követelésének tulajdonosa marad, a mi merő képtelenség. A 390 §-nak általam javaslott módosítása e következőkben talál igazolást. Ugyan is valamely zálogjoggal biztosított követelés tulajdonjogának, és alzálogjognak bekeblezése között különbség van, mely a tel. k. törvény szellemében rejlik. A példa világosan fog aaólaiu. A nak van B. ellen bekeblezett zálogjog alul biztosított követelése, ezt A tulajdoni |Oggl re átruházza; ez esetben nem íelúlkeblezésnek,