Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 29. szám - Adalékok a polgári törvénykezési rendtartás revisiójához [6. r.]

mert a követelés tulajdonos a változott, hanem az uj tulajdonosnak illetőleg a követelés tulajdonjoga hekeblezésének van helye; ha ellenben A. mint B-nek jelzálogos hitelezője C-nek tartozik, és nem saját B. elleni követelését ruházza át C-re, hanem csak ezen zálogjogot, mely által az ő — A. — saját követelése biztosítva van, C. követelésének biztosításául alzálagba adja, az esetben C-nek zálogjoga illetőleg alzálogjoga azon zálogra, mely adósául szolgál, bekeblezendő volna, és e/.en bekeblezés felkeblezésnek neveztetik A két eset között nem csak mflsori, hanem lényeges jogi különbség létezik. Ugyan is az első esetben C. kire mint A. engedményezésére ez utóbbinak B. elleni követelése tulajdonjogilag ruháztatott át, A-nek minden, tehát nem csak zálog — hanem személyes jogaiba is lép, ugy, hogy C. ha az átengedett követelés Bnek jelzálogilag lekötelezett vagyonából kinem elégíttethetnék, ez utóbbinak egyébb vagyonához is nyúlhat; ellenben a második esetben C. A-nek csak zálogjába lép, és ha követelése Bnek jelzálogilag lekötött ingatlan vagyonából ni nem kerülne, annak egyéb vagyonához nem nyúlhat. Végre a felülkeblezésének illetőleg bekeblezésnek a 390 § által rendelt hivatalból eszközlésére nézve észrevételem az. hogy a telekk. törvény 60 §-a szerint hivatalból sem a bíróság, sem pedig, és annál kevésbbé a birói kiküldött, sem bekeblezés, sem felülkeblezést, sem fclülkeblezést hivatalból nem eszközölhet. A végrehajtó bíróság a kiküldött végrehajtás biró jelentésére végzést hoz, és abban kijelenti, hogy a végrehajtató félre a végrehajtatottnak követelése átruiiáztatváu, ugyan az an nak tulajdonosául ismerhetik el: ez, és nem több tartozik a végrehajtó bíróság hatásköréhez, a végrehajtató félnek mint engedményesnek fennhagyandó lévén, a bekeblezést a tel. könyvi hatóságnál szorgalmazni ép ugy. mint ha a követelés reá magán szerződés alapján szállott volna által. A 359 §. ezt rendeli, hogy hogy foglalás az ingatlanokra a végrehajtási végzésnek — helyes ebben a zálogjognak — bekeblezése által történik, miért is e végett a végrehajtást elrendelő bíróság a végzés átküldése mellett a tel. hatóságot keresi meg. Ennek van értelme annyiban, hogy e foglalás első foka lévén a végrehajtásnak, és nem hivatalból, hanem a végrehajtató folytán rendeltetvén el. annak teljesítésének eszközlése a végrehajtást elrendelő bíróság hatásköréhez tartozik: de midőn a végrehajtatott adósnak kövefelése a végrehajtóra tulajdonjogilag ruháztatik át, ugyanaz ez által vagy egészben vagy részben kielégítettnek, a végrehajtó bíróság teendője pedig legalább is a követelés azon részére nézve, mely kielégíttetett befejezetnek tekintendő; és a további lépések a végrehajtóra bizandók. 416 §. Ezen szó „ha" után ezen szó „maga igtatandó" és ezen szavak „zálogjoggal terhelve nincsen" kihagyandók, és a következők volnának igtatandók „végrehajtás alá nem vonatott." 417. §. A második bekezdés igy volna szerkesztendő „a végrehajtás e nemének csak az e többi §-ban érintett esetben van helye." Nincs ok a függő termésre vezetett végrehajtást csak oly esetre szorítani, ha maga a jószág más hitelező részére zálogjoggal terhelve nincsen, még kevésbé van ok ingatlan jószág jövedelmeire vezetett végrehajtást még szűkebb körre szorítani, vagy is oly esetre, ha a jószág nem csak terhet, hanem igénymentes is. Minthogy mind a függő természetre mind pedig a jövedelemre vezetett végrehajtásnak tárgya ugyanaz, vagy is a jószágnak termése t. i. az, a mi az ingatlannak mig attól el nem választatok, tartozék, és csak a végrehajtás módjára nézve van különbség: ugyan azért nem indokolható az egyiknek nagyobb megszorítása mint a másiknak, és miután a termésre vezetett végrehajtásnál az igény és zálogjog, az igénylő és jelzálogos hitelező irányában ugyanazon tekintet alá jönek, czélszerüuek tartom mind a két §-nak birólatát egybe foglalni. A telekkönyben feljegyzett igény először olyan, mely a telekk. törv. I. része 3-ik §-ának 1, 2 és 4-ik pontja szerint van bejelentve, másodszor olyan, mely zárlat, vagy a telekkönyvezett ingatlan iránti tulajdonjog igénybe vételét tárgyazó per feljegyzés által biztósittatatik, harmadszor olyan, mely a telekk. törv. II. rész 148 és köv. §§-ai szerint feljegyzett kitörlési keresetnek tárgyát képezi. Czélja ezen igényeknek hogy ha a bekeblezett tulajdonos az igény iránti per folyama alatt az ingatlant vagy eladná, vagy elzálogosítaná, a perben hozandó Ítélet a haVmadik vevő, és hitelező irányában is érvényes, de minden esetben az igénylőnek, ha győztes lesz, csak azon termésre volna igényé, mely azon termésre volna igénye, mely azon időben, midőn a jószág neki végrehajtás utján átadandó, mint függő tekintendő. (Folytatjuk.) Esküdtszéki Csarnok. Elnök: Sárkány József. Birák: Bell a ág h István és Knorr Alajos. .1 e g y z ő : D U10 V i C S Béla. E8KQ dtek: D a v i d o v i ts Dávid, F re ithoffer János, Far rag h Gábor, Győrg*y János, Jálics Kálmán, Láng Gusztáv, Kollár Márton, Máday Sándor, Urváry Lajos, Anibrovics József. Z is ka Antal. Póttagok: Wo d i á n e r Fülöp, Mark óc z y Vincié. Vádló: Gy öngy ösy-Ho r vátli Imre, pesti ügyvéd. Vádlott: Berkes Sándor, az „Ungarischer Lloyd" munkatársa; ügyvéde: Nagy László. F. hó 13-án tárgyaltatott a pestkerületi esküdtszék előtt Gyöugyö-ú-Horváth Imre ügyvédnek Berkes Sándor az „Ungarischer Lloyd" munkatársa elleni sajtópere. A vád tárgyát az „Ung. Lloyd" czimü lap 1871. máj. 21-én kelt 118 számában a napi újdonságok rovatában. „Bestraftc Brutalitát" felirat alatt megjelent újdonság képezi, melyben előadatik, hogy Gy. H. ügyvéd, kitől már egyszer az ügyvédi oklevelet is elvették, a városház kapujánál mivelt o>ztályhoz tartozó egyénhez nem illő módon rakonczátlankodott s a feltűnést okozó botrány miatt a városi kapitányság által 50 frt pénzbírság, esetleg 10 napi fogságra ítéltetett; sat. Vádló ezen czikkben magára nézve megbecstelenítő sértő gyalázó állításokat talál s kéri vádlottat a sajtótörvény 12. §-a értelmében, hat hónapi fogságban és 300 ft pénzbirságban elmarasztalni. Előzetes észrevétel fenn nem foregván, a bizonyítási eljárás következik. A vádlott által bejelentett tanuk közül többen nem jelentek meg; távollétüket egyébiránt igazolták. Az első tanú Pajor Titus pestvárosi fenyítő törvényszéki elnök, kimondja, hogy a vádlót már 20—25 éve ismeri, és neki, a mennyiben vele érintkezett, semmi kifogása nem lehetett vádló ellen. Vádlott védője kérdést intéz tanúhoz, mit tud vádlónak ügyvédi felfüggesztéséről. Vádló erre maga előadja, hogy Pest városa részéről 9 hónapig az ügyvédségtől fölfüggesztetett, de a ministerumhoz való felfolyamodása után 48 óra alatt felmentetett. Szloboda János pestvárosi hely. főbiró husz év óta ismeri vádlót, bár csak hivatalos érintkezésből, midőn magaviselete mindig kifogástalan volt. Geguss Dániel váltótvszéki helyettes elnök mondja, hogy vádlót hivatalos érintkezésében illedelmesnek találta. Engelbach Károly főkapitányi tolluok, a hivatal hói ismeri vádlót, s többször oly ildomatlanul viselte magát, hogy vissza kellett utasítani; felhoz egy esetet, melynél Gy. Horváth egy lopás miatt letartóztatott nőszemély szabadon bocsáttatását erőszakkal követelte. Egy közbejött kérdés felderítése tekintetéből szükségesnek találta a sajtóbiróság, hogy a vádlott beadott okmányát felolvastassa. Ez okmányban a főkapitány felvilágosítást ad azon botrányos esetről, mely alkalommal Gyöngyösi Horváth I. elmarasztaltatott és pénzbirságra esetleg börtönre ité'tetett. Tanú előadja továbbá, hogy vádló rakonczát lan viselet miatt becsukatott. S z u d e k János főkap hivatal szolga, ismeri vádlót, mióta a hivatalba szokott járni s hallotta többször, hogy gorombáskodott, kikellett a szobából vezetni, de akkor sem nyugodott, hanem az ajtóra rohant és a szobába ment. P ai n 11 e r Károly rendbiztos, vádlót két év óta ismeri, dőadja, hogy vádló botrányosan viselte magát a városházán, hangosan kiabált, a főkapitányról sértő módon nyilatkozott, s tanú egy alkalommal kivezette a főkapitány szobijából rakonczátlanság miatt. Scbwartz János, vádlót ismeri s hallotta hogy egy izben ugy nyilatkozott, miszerint a fő'l kapitány vagy részeg vagy bolond. B r u n n e r István fők. hiv. szolga, ugvanazt vallja, mit az előbbi tanu. Vádló Engelhachot a kihallgatás alkalmával „szabó legény'-net nevezte. Ezt vádló elismeri s akkor is azért nyilatkozott ugy, mert nem tűrhette, howy felette mint diplomatikus felett egy szabó legény, a törvényben járatlan emlier Ítéljen. Mi ha lek Nándor, szállásolási hiv. bizt. vádlót csak látásból ismeri, erkölcséről semmit sem mondhat, csak ama bizonyos botrányos esetről van tudomása, mi a városház kapuja alatt történt, mely alkalommal a járókelők összecsődültek a botrány bámulására. Papp Ágoston fogházfelügyelő, ismeri vádló Gyöngyösit, tudja, hogy a főkapitány szobájából kivezettetett, s ezalatt lármázott a kapu alatt. Ezzel a bizonyítási eljárás befejeztetett s elnök a vádlottnak adja a szót vádbeszéde előadására. Gyöngyősi Horváth Imre vádló: kötelességének ismerte, vádat emelni, hogy megóvja emberi méltóságát, és hogy megóvja polgártársait, kik talán nem bírnak annyi kitartással, mint ő, azon önkényes eljárástól, melynek áldozata lett. Két szegény asszony ügyében beszélni akart a főkapitánnyal, ki őt. midőn arczát az ajtón bedugta ezen szavakkal támadta meg: .dobjátok ki a gazembert." Midőn a gazdasági hivatal előtt és nem h városház bejáratánál, miként ezt a czikk állítja — ama biztossal találkozott, ki a kapitány szobájából kidobta, neve után kérdezősködött s egyúttal ezeket is mondotta : „egy magas állású hivatalnoktól hallottam, hogy azon hivatalnok, ki egy ügyvédet kidobatott vagy bolond vagy részeg." Nem volt azonban ekkor jelen, mint állítják, 10—14 ember. Meghívást kapott erre Engelbach úrtól, kinek segéde által azt üzente, tegye át másnapra a kihallgattatást. jmert tárgyalásai vannak. Engelbach azt felelte: ha nem jelenik mej, elfogatja. Elment tehát s kérte, hogy dolga lévén a pertárban, Engelbach hivassa onnan. Ez azonban, letartóztatta és távollétében hallgatta ki a tanukat. Elitéltetett 50 ft péuzbvrságra, azon meghagyással, hogy 24 óra alatt fizesse ki. Segéde által bejelentette, hogy fölebbezi ezen Ítélet. Azonban másnap reggel 5 órakor a városházára kisérték és daczára, hogy az 50 frtot le akarta fizetni, először a biztosok szobájába és azután a pinczébe zárták, honnan csak d. e. 11 órakor bocsátották ki. Minthogy a czikkben oly részletek is vaunak, miut pl. e kitétel „brutalitás", melyek a főkapitányi ítéletben nem foglaltatnak és szerint a közlés nem hű, kéri vádlott elraarasztaltatását. Nagy László védő ügyvéd: csodálkozik, hogy vádló, ki a főkapitány által érzi magát megsértve, vádlott ellen keres orvoslást. A cziknek egyes pontjaiban nem képes föltalálni a becsületsértő rágalom táuválladékát. Becsületsértésnek azt tartja, ha vaiaki szóval vagy Írásban olyasmit állit másról, hogy az, kiről ez állíttatik, ha valóságban elkövette a róla mondottakat, ezen cselekedete által becstelenné tette magát, mi pedig a jelen esetben nem forog fönn. Rendőri ítélet közlése magánszemélyt nem hecstelenit meg, és senkinek sem jutott még eszébe sajtópert indítani ily rendőri Ítéletért, pedig f legközelebb mult számos eseteket tüntet elő, hol a városnak legbecsületesb s tisztelt polgárai is, kisebb-nagyobb rendőri mulasztásért — mint csatornák járdák stb, tisztán nem tartásáért — rendőrileg megbüntettek. Nagyon csodálja védő ügyvéd, hogy épen vádló az ügyvéd egy valaki irányában élő fájdalmas bosszúját egy harmadik személyen kívánja az esküdiszék utján megbüntettetni. De eltekintve mindezektől a kérdéses ineriminált czikk sajtóvétséget épen nem képez törvény értelmében sem. Mert a sajtótörvény 14. §-a értelmében a közhatóság határozatainak hiv közlése sajtóvétséget nem képez, Jelen közlés pedig egy közhatósági ítéletnek hiv. kivonató közlése. Ennélfogva kéri védő védenczének fölmentését. Vádló: viszonválaszában kiemeli, hogy a tanuk mint városi hivatalnokok a főkapitány akaratának és kívánságának vak eszközei. Elnök: Korlátozza magát! Alkotmányos országban tisztviselőket vak eszközöknek tekinLnpimk mai szántához télivnyi melléklet van csatolva.