Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 26. szám - A halálbüntetés kérdéséhez [1. r.]

— 294 — Ezért az 1868. 54. t. cz. 293. §. s több ide vonatkozó §§-t nem csak az igazság és méltányossággal ellenkezőnek, de az ország polgáraira erkölcsileg sértőnek is tartottam, és tartom mindig; mely törvény a szegényebb néposztályt még kegyetlenül sújtja is, elriasztván azt jogai érvényesithetésétől, de a kitűzött czélra még sem vezetett. Midőn az igazság kiszolgáltatása valamely államban institutionaliter is rosz, nem csak a perek szaporodnak meg, miután rosz igazságszolgáltatás mellett majdnem egyenlő kilátása lehet a jogalapos, mint a jogalapnélküli peres félnek kedvező Ítéletre, de a felebbezés és semmiségi panaszok is okvetlen megszaporodnak, mert a mi nem sikerült az elsőbiróság előtt, sikerülhet a másod és harmadbiróság perkivonata alapján, a jogi megnyugvás pedig még aj harmadbiróság ítéletével sem jöhet létre ily hullámzás között. Nem a jogai érvényesítését az államtól jogosan követelő népet kell tehát stilyos pénzbiintetésseli íeuyegetés által a felebbezéstől elriasztani akarni, hanem institutionaliter olyan igazságszolgáltatási rendszert alkotni, mely mellett a nép jogainak korlátlan érvényesithetésével is meggyőződhessék a bíróság által kimondott ítélet helyességéről, ha kell a másod,- és harmadbiróságoknak leggyakoribb egyhangú ítéletei által is; ekkor majd megkevesbülnek a perek, meggyérülnek a felebbezések, semmiségi panaszok pénzbüntetésseli fenyegetés nélkül is, mig az 1868. 54. t. cz. 293. s rokon §. mellett, ámbár az azokban kiszabott pénzbüntetést már hallatlan magasra emeltük, másod- és harmad bíróságaink semmivel sincsenek kevésbé felebbezés, és semmiségi panaszokkal tnlhalmozva, mint voltak 1868-ig. Ellenségeink ugy is számosan vannak a kik minden rosszat örömmel üvöltenek ellenünk, mégsem tartózkodtunk magunk magunkról törvényhozásilag kimondani, a világba kikiáltani az 1868. 54, t. cz. 293. §. által azon politikai erkölcstelenséget, hogy nem tisztelve a jogot, jogalap nélküli perlekedési viszketegségünket erős pénzbüntetéssel kell korlátoznunk. Valóban lehetetlen, s nem igaz az, hogy Magyarország népének lelkéből a jogi, és erkölcsi érzés annyira kihalt volna, hogy az 1868. 54. t. cz. 293. §. nélkül tömegesen kész volna jogalap nélkül pert kezdeni, felebbezni. Perlekedünk, mert rosz igazságszolgáltatásunk mellett magánúton jogainkat ellenfelünk beismerni, jogi elégtételt adni nem akar, magunk bírái pedig nem lehetünk, kénytelenek vagyunk felebbezni, mert igazságszolgáltatási rendszerünk mellett nemcsak mi, de a per előadóján kivül a bíróság többi tagjai sem lehetnek meggyőződve az ítéletek helyessége, vagy helytelensége felett. Nem akarom én a jelenleg működő bírói személyeket, s testületeket akár becsületesség, akár szorgalom vagy képzettság tekintetében gyanúsítani, de az állam institutiokuak még sem szabad az igazség kiszolgáltatásában sem a megvesztegethetés, sem a hanyagság, sem a bírói képzetlenségre módot, alkalmat nyújtani. Korunk ma már nem elégszik meg, még az uralkodók irányában sem a personalis garantiával, parlamentaris garantiát követel itt is. Az igazság kiszolgáltatásában is tehát a birói személy personalis garantiája helyett, institutionalis garantiára vau szükség; miután pedig e téren a szükséges garantiákat sem a bírónak a kormány állali kinevezése, sem a polgárok általi szabad választás, sőt még a ritkán alkalmazható fegyelmi eljárás sem biztosithatja, ma rnár a jogászvilág — a szóbeliség, nyilvánosság és birói közvetlenségre fektetett rendszerben véli feltalálni azon institutionalis biztosítékokat, melyek a jó, gyors, és olcsó igazságszolgáltatást garantirozni hivatvák, s pénzbrinti-icsscli fenyegetések nélkül is a jogalapnélkülí perlekedést, felebbezést meggátolják. Valóbau az igazságszolgáltatás teréni ezen előhaladás, mig egyfelől jó, gyors, s olcsó igazságszolgáltatásban részesítheti a népet, másfelől a nyilvánosság által hivatva van visszariasztani a birót a hanyagság, részrehajlás, önkény, igazságtalanságtól az itélethozásban, kíméletlenül sújtván egyúttal a szellemi készületlenBéget, középszerűséget, haszontalanná tévén a megvesztegetést is, a felek részéről pedig meggátolja a jogalap nélküli perek elkezdését, s a helyes íteletek elleni felebbezést, mert valamint a bíró tartózkodni fog egy a nyilvánosság világa előtt tárgyalt perben — a hallgatóság által felismerhető igazság — és joggal ellenkező helytelen Ítélet kimondása által magát compromittálni. ugy a felek, vagy ügyvédeiknek sem fog kedvük lenni egy a biróság által a nyilvánosság előtt érvényesült indokokra alapított, s mint helyeset tetszéssel fogadott Ítéletet közmegrovásra fellebbezni. Sokan, nagyon sokan a fizetések minőségét erős garantiának tartják a birói megvesztegethetés ellen, én azt tartom, hogy a ki egyénileg megvesztegethető habár ez oldalról még ellene semmi félnem hozathatott is, egy alkalommal megvesztegethető leend 5000—10,000 frt fizetés mellett is; legfelebb az alkalom, éb összeg fog határozni, melyben és melylyel a kísérlet tétetik, — a megvesztegetés titokban két fél között történik, oka van mind a megvesztegetettnek, mind a vesztegetőnek titoktartásra, mert a nyilvánosság nem csak erkölcsi, de anyagi kárával is jár mind a két félnek: emberre tehát a mcgvesztegethetlenség magas erényének birtokát, csak a veséket vizsgáló Isten, de nem az ember is mondhatja ki; a birói megvesztegethetlenségre is tehát a personalis garantia állami tekintetben nem elégséges, hanem institutionalis garantiára van szükség, s ez a nyilvánosság, mely előtt a részrehajlás elárulja az egyesbirónak uetaláni megvesztegetettséget, a társasbiróságnál pedig a megvesztegetés haszontalanná lesz előadó nélkül. Elismerem azonban, hogy az igazság kiszolgáltatására a birói fizetések minőségének is nagy befolyása vau, a menynyiben könnyelműség nélkül az igazság kiszolgáltatását a korunk által megkívánt elméleti, és a gyakorlati képzettség nélküli bírákra bizui talán nem volna szabad, legalább nem tanácsos, a kik pedig kellő elméleti és gyakorlati képzettséggel bírnak, miután az ügyvédi pályán függetlenül és szinte becsületes utou a hazánkban jelenleg divó birói fizetésekkel ha nem nagyobb, de legalább egyenlő összeget kiérdemelhetnek, félő, hogy a birói tisztes állás, és minden idejüket igény, be veendő munkához méltatlan, és aránytalan fizetés mellett néni igen fognak a birói nagyon is terhes állásra vállalkozin az igazság kiszolgáltatás kárával tehát roajd legnagyobb részben csupán elmél-S vagy hosszabb rövidebb, csupán gyakorlati képzettséggel biró fiatal, vagy elöregedett pihenésre vágyó ügyvédek, s hivatalnokok a fizetést gyakorlatra s kiképzésre szánt segélynek, vagy nyugdíjnak tekintve fognak vállalkozni. Valamint azonban az igazság kiszolgáltatását a talán érdemült jogászok, g eddigi tisztviselők részére nyugdíj-alappá tenni nem szabad, ugy nem lehet megengedni azt, hogy a fiatalság a perlekedő felek rovására azok kárával képezze ki magát bíróvá ; szükséges tehát illő fizetés mellett a birói tisztség gyakorlatát ugy a fiatalkor tapasztalatlanságaitól, mint az aggság gyengeségeitől ment elméleti, és gyakorlati képzettséggel biró férfiakra bízni; a szükséges garantiákat pedig a nélkül, hogy azokat a személyekben keresnők okvetlenül meghozza a szóbeliség, nyilvánosság, és birói közvetlenségre fektetett igazságszolgáltatási eljárás. De midőn az igazság kiszolgáltatására nézve jóság, és gyorsaság tekintetében a szóbeliség, nyilvánosság, és birói közvetlenséget ismeri el korunk a legjobb rendszernek, nem szabad megfeledkeznünk i arról, hogy az állam létokáuál fogva né; pének még egyébbel is tartozik, a nép j az államtól még többet jogosítva vau kö, vetélni: szükséges hogy az igazság kii szolgáltatása ne csak jó, és gyors, de olcsó is legyen. Nagyon sok jó vau a világon, de oly drága, hogy csak kevesen élvezhetik; sokkal több lévén a szegény, mint a gazdag ember: azon jónak azonban melyet az állami iustitutiok nyújtanak olyauuok kell lenni, hogy azt az állampolgárok mindenike, szegény, gazdag, egyiráut élvezhesse, mert az érdemben az állam egyenlő kötelezettséggel bír minden polgára irányában. Az igazságszolgáltatásának jósága, és gyorsasága, a szóbeliség, nyilvánosság, és birói közvetlenségre fektetett eljárásnak természetében fekszik, de az igazságszolgáltatásnak olcsósága már ama rendszernek mikénti alkalmazásától függ. (Folytatjuk.) VA halálbüntetés kérdéséhez. Lucas Károly, a franczia akadémia tagi jának levele Van Lilaar hollandi igazságI ügyministerhez, a halálbüntetés eltörlése iránt. A hollandi képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat alkalmából. Francziából fordította Dr. Sc hív arzel József Miuister ur! Nagyhírű elődje, a tudoraányos s feledhetleu Olivieruek elhunyta fájdalmasan hatott reám. Olivier közölte velem a halálbüntetés eltörlése iránti törvényjavaslatot, melyet ő mint a Thorbecke elnöksége alatt volt cabiuet igazságügyére kidolgozott, s abból alkalmam volt megismerni feukölt lelkét, s fénye3 elmetehetségét. Ama törvényjavaslat 1865. évben az államtanács elé terjesztetvén, ennek jelentékeny többsége a javaslat vezérel-