Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 24. szám - A Karagyorgyevics per [1. r.]

276 — emberszörny volna ö, ha visszavonását, testvérei, gyermekei minden haszna nélkül tenné meg. Kéri azért Trifkovicsot, hogy Karagyorgyevichnél eszközölje ki, hogy édes atyjának, hátrahagyandó adósságai törlesztésére 500 =#= at, javaik eladásáérti kárpótlásul pedig 30,000 irtot küldjön. Ezen kérés teljesítése pedig, Prapovács Miklósnak, távsürgöny utján azonnal tudtára adassék, mert különben annak mi haszna sem lesz." IIT. Az A. pont alatt idézett vallomásban előadott egyezmény valódiságának, s a főkép erre alapított vádnak, igazolására pedig, az előbbi pontban idézett levélen s egyéb részint a fennforgó gyilkossági merényletre nem vonatkozó adatokon, — részint pedig a csak egyéni felfogásból s értelmezésből, származott következtetéseken s hypothesiseken kivül, felhozatnak a következő, — részint közelebbi részint távolabbi gyanú okok nevezetesen: a) 1-ső rendű vádlott topolyai jószág felügyelője Antunovics Szilárd 138 és 218 nszám alatti vallomásainak részben szembesítés által is megerősített azon része, melyben ez azt állítja, hogy I-ső rendű vádlott neki már 1804-ben beszélte volna azt, hogy Radovanovics Pál, őt arra buzdította volna, hogy Mihály fejedelem meggyilkoltatásán működjek, mely ajánlat azonban Nikolojevics ellenzése miatt akkor elejtetett. 1868 május 24-én (az ó-görög naptári számítás szerint pedig május 12-én) azonban midőn 1-ső rendű vádlottat Bokszegeu felkereste, ez, vele közölte volna azt, hogy Radovanovics Pál azon tervére, hogy Mihály fejedelem meggyilkoltassék s fia Karagyorgyevieh Péter trónra emeltetése érdekében Szerbiában kormány felforgatás idéztessék elő, reá állt, s hogy e czélra neki pénzt is adott megnevezvén egyúttal Radolanovics Pál társait is, t. i. ennek testvéreit és Rogicsot. b) 1-ső rendű vádlott szerbiai jószágigazgatója Vilotijevics András vallomásának azon része (354. 4. nsz. 44. p.) melyben ez elébbi vallomásaitól eltérőleg azt állítja," hogy 1867-iki őszön itt Pesten, mind Karagyorgyevieh Sándort, mind Trifko\ies Pál tervüket vele közölték s ennek folytán őt utasították, hogy Mihály fejedelem meggyilkolására s a forradalom előidézésére pénzt adjon. Továbbá ugyanezen állítólagos bűntárs vallomásának azon része, (34. 36. 37. 39. és 44. p.) melyben ez azt állítja, hogy az elébb előadott utasítás folytán, a mondott czélra Radovanovics Pálnak 2—3 ízben, 5—600 # at. adott is, s hogy azon 27800 frt. is, mely aranyakra elváltva nála megtaláltatott, 1-ső rendű vádlott által a végből küldetett, s Trifkovics Pál által, 1868 márcz elején Baziáson neki ;>zon utasítással adatott át. hogy azt a gyilkosság s kormányváltozás megtörténtével, Radovanovics Pálnak adja át. c) Az elébbi pont alatti vallomás támogatásául továbbá azon ténykörülmény is. hogy Vilotijevics Andrásnál, a 135 s 220 nsz. alatti jegyzőkönyvek szerint összesen 4770 =#= 355 I piaszter, 42 húszas 2 tallér és 311 frt. talál- I tátott. d) Maric; Lázár azon vallomása (350. 15. | nszám 29. p.) melyben állítja, hogy Radovano- I vics Pál neki s Radovanovics Ljubomirnak be- I szélte volna, hogy ő Karagyorgyevieh Sándor- | nak elmondotta volna azon utat és módot, a melyet e család trónra emeltetése czéljából kiválasztott s Karagyorgyevichnek csak azt kötötte ki, hogy az általa kiválasztandó egyének, 10-évig ministerek lehessenek, és Karagyorgyevieh erre, azt válaszolta volna, hogy „ő az ilyen üzletek- j hez már nem való, hanem gondoskodjék gyer- I mekeiről, kik a kikötött feltételt kétség kivül ; elfogadják." Továbbá hogy 1868-ik évi húsvét előtt, j azon alkalommal, midőn Radovanovics Pált, Ro- ( gich segélyzése végett felkérte, Radovanovios i Pál neki azt válaszolta volna hogy pénze nincs, de majd ir Karagy orgyevicsnek e végett s 5—6 i nap múlva mondta is neki Radovanovics Pál, | hogy Karagyorgyevichtől kapott volna annyi pénzt I a mennyit kívánt s végre a gyilkosság előtt beszélték volna neki, Radovanovics Pál, s ennek testvére Ljubomir, hogy volna ott egy emberük, ki a szükséglendő pénzel elvan látva. e) Rogich Stanojénak azon vallomása (354. 11 nsz. 28 p.) hogy 1868-ik húsvét után (april 12—13 után.) halottá volna Sztankovics Fülöptől, hogy tervüket s az e végre összeszövetkezettek neveit, Karagyorgyevieh is tudja s őket vigyázatra inti, nehogy fejüket híjába elveszítsék. I f) Nenadovics Simonnak azon vallomása (354. 7. nsz. 85 s 88. p) hogy Radovanovics I Páltól hallotta volna, hogy a jelen forradalmon, I Karagyorgyevieh is működött volna, de ezen forradalom terve Karagyorgyevieh előtt, csak részben volt ismeretes. g) Nenadovics Szvetozár azon vallomása (354. 1. nsz. 49 s 55 p.) hogy ő Radovanovics Páltól, vagy Marichtól, vagy Radovanovics Ljubomirtól, vagy pedig 1-ször Markhtol s aztán Radovanovics Ljubomirtól hallotta volna, hogy Karagyorgyevichtől, ezen műre 300 #-at kaptak volna, mely összeg Radovanovics Pálnál van s hogy ezen pénzből, 2000 #-at már elis költöttek volna. h) Vilotijevics Andrásnak azon vallomása (354. 4. nsz.) hogy 1*07 ősszel: Karagyorgyevichtől megtudta azt is, hogy azon 3000 # is, melyet 1867. év közepén, Perics Vucsierevics Istvánnak kifizetett szinte ezen gyilkossági czélra adatott volna. i) Petrovics Bogotárnak azon vallomása (354. 8-ik nszám 36. p.) hogy Rogics Stanojétol hallotta volna azt, hogy a gyilkosság végrehajtása után, 5000 #-at kapnak, midőn azonban ezen ígéretről ő kötelező, kért volna, válaszul azt kapta, hogy az ilyen dolgokról irást nem szoknak adni. k) Athanaskovics A tanáznak azon vallomása (354. 18. nsz. 41. p.) hogy Radovanovics Pál őt biztatta, hogy csak működjék közre, hogy mind ő. mind gyermekei szerencsések legyenek, továbbá hogy meglehet, hogy valakinek pénz is igértetett, de ő neki erről nem szólltak soha. 1) Zdrafkovics Sztankó szembesített tanúnak a 140 s 205 és 354. 16 nszám alatt látható azon vallomása, hogy az általa bérbe bírt belgrádi vendéglő 751 arany évi bérletéből, a tulajdonos Karagyorgyevieh Sándor 121 #-at, azon kikötés mellett engedett el, hogy Sztankovics Fülöp rendelkezésére, egy szobát engedjen át s ha ahhoz kereskedők, vagy hivatalnokok mennek, s kereskedésről, vagy politikáról beszélnek, ő ne halljon s ne lásson semmit, s ne is szólljou arról senkinek. m) Azon körülmény, hogy Radovanovics Pállal mind Karagyorgyevieh Sándor, mind ennek magántitkára Trifkovics Pál, már 1861-ik év óta összköttetésben állottak, s ez utóbb, vele titkos írásjegyekkel levelezett is. n) Azon ténykörülmény, hogy a fennforgó gyilkosság végrehajtásánál, a közvetlen tettesek által, azon fegyverek használtattak, a melyeket 1-ső rendű vádlott magántitkára Trifkovics Pál vásárlott, s adott át Radovanovics Pálnak 1868 febr. 10-én. IV. Annak igazolására végre, hogy 1-ső rendű vádlott, a szerb fejedelmi trónról lett elüzetése vagyis 1858-ik decz. 23-a óta, daczára az 1859-ik január 2-án kelt trónlemondásának. folytonosan azon törekedett, hogy Obrenovics uralkodó családot, bármi uton módon is, megbuktassa s a tróntól eltávolítsa, Szerbiában pedig a maga, és utódjai javára forradalmat idézzen elő, felhozatnak : a) Kuzmanovics Dömének 141 nsz. alá mellékelt s 205 sz. alatt, 1-ső rendű vádlottnak szemébe is mondott azon vallomása, melyben előadja, hogy 1861. vagy 1862-ben pénzrelévén szüksége, Karagyorgyevichhez Pestre feljött, s itt, csupa hizelkedésből, hogy csak pénzt kaphasson, elbeszélte! Karagyorgeviclinak, hogy a szerb nép minő elégületlen Mihály fejedelem kormányával, s hogy csak pénz kell, hogy az ő diuastiája uralomra juthasson s Karagyorgyevieh tőle ekkor kérdé: „hogy nem lehetne-e valami bitang törököket kapni, kik Kriszticset, Garashanint és Brszky Miklóst megöljék," s ő magára vállalta ezen orgyilkosok felkeresését. — Ugyanez alkalommal mondta volna neki Karagyorgevich azt is, hogy az ő érdekében Májsztosovits Ljotics és Sztankovics is működnek. 1862-ben pedig elbeszélte Karagyorgyevics neki azt is, hogy elfogadta volna Radovanovics Pál és Majsztosovics Antal azon tervét, hogy Szerbiában, az ő érdekében forradalom idéztessék elő s hogy ő e czélra 20.000 #-at szánt is volna s hogy ezen összeg Spintánál már letéve is van stb. stb. b) Majsztosovics Antalnak 136. és 354, n sz. és Nenadovics Simonnak 354. 7-ik sz. 85 p. alatti azon vallomása, hogy 1-ső rendű vádlott neje Karagyorgyevieh Persida, már 1862-án is adott Sztankovics Fülöpnek 2000 #at a végből, hogy Szerbiában forradalmat idézzen elő. c) Popovics-Zub-Áczának 226 nsz. alá mellékelt azon vallomása, hogy ő 1863-ban Anditevics István kérésére fogalmazott egy proclamatiót s Karagyorgevich nevében egy levelet a szultánhoz, melyben Karagyorgyevieh a szultánt arra kéri, hogy 20 vagy 40,000 aranyat kü'djön neki, hogy azzal Szerbiában kormányellenes forradalmat idézhessen elő. A proclamatiókat aztán, mikből egy példány vallomása mellett is látható, — 400 példányban kinyomatta s ezeket, ugy a levél fogalmazványt, Andrievicsnek átadta a ettől hallá utóbb, hogy a levél franczia nyelvre lefordítva, 4-sor kihagyásával a szultánhoz elis küldetett, a proclamatiók pedig Szerbiában szétterjesztettek. d) Hadzsics István 229 nsz. alatti vallomásával s 81 nszámu levelével, ugy Lazarevics Szilárdnak 50 nszám alatt levő levelével igazolt azon körülmény, kogy 1865-ben 1-ső rendű vádlott, Novics Jokszim, szerb költőnek Kara György élete és halála czimü költeményét azért nem fogadta el, mert abban Kara György halálé nem ugy volt leirva, mintha azt Obrenovics Milós ölte volna meg. azonban ezen költemény kinyomtatásaért 700—1000 frtot adott. e) Trifkovics Pálnak 1865 nov. 6-ról báró Sabbasthoz irt, s vallomása mellett látható levelével támogatott azon ténykörülmény, hogy Karagyorgyevieh Sándor „Az utolsó Obrenovics' czim alatt kiadott s az uralkodó Obrenovics család ellen irányzott röpiratot 200 frttal díjazta. f) Az elsőrendű vádlottnál talált két levél fogalmazvány (61 és 62 nsz.) melyek közül az egyikben, magát a tőrök nagyvezér, s a szultán pártfogásába ajánlja, — a másodikban pedig Kiprizli basának panaszkodik a szerb kormánvnak irányában, ugy a száműzött s hivatalaiktól is jogtalanul megfosztott párthivein elkövetett törvénytelen eljárása ellen, s a melyben magát és társait a szultán pártfogásába ajánlja s végre: g) Ljotics Dömének báró Sabbastnak, Radopoljevics tábornoknak. Trifkovics Pálnak. Panyistevics Péternek, Spinta Szilárdnak, Mejsztosovics Antalnak. Belopodács s Szivácsnak 1859-és 1860-ról kelt s 1-ső rendű vádlott birtokában feltalált, az iratokhoz pedig 38. 60. 66. 67. 73. 78. 80. s 95 nszám alatt becsatolt levelei, melyekben 1-ső rendű vádlott a szerb viszonyokról s a nép érzületeiről értesíttetik, s a melyekben a levélírók, vádlottnak, a jövőre is hűséget Ígérnek, szolgálátukat ajánlják s tanácsokat adnak s kérnek. * * * Ezen előadott vád ellenében azonban e törvényszéknek, jelen ügy megbirálásánál elfoglalt s fenntebb okadatolt álláspoutjához képest, — kiindulási pontul s alapul, magát a gyilkossági bűntényt illetőleg az ezt elkövető tettesek, névszerint: Maric Lázár, Rogic Stanoja. Radovanovics György és Radovanovics Szilárd vallomásait véve fel, 1-ször is a gyilkossági eszmének kitől lett származására nézve, a) a főtettes Maric Lázár, volt törvényszéki elnök, 354. 15 nszám alatti első vallomásában (1 és 2 p.) mindjárt beismerte mind azt, hogy ezen gyilkosság eszméje egyenesen tőle származott, még pedig már akkor, midőn nejének meggyilkoltatása miatt, 1866-ban nézete szerint ártatlanul 20-évi börtönre Ítéltetett, s ezen igazságtalan ítélet ellen orvoslást sehol sem talált s midőn minden felsőbbség ellen vérboszut esküdött mind pedig azt, hogy ezen gyilkossági tervet, mely april első felében már elhatározva lett, mindazoknak, kikkel fogságsága ideje alatt találkozott, s a kik a fejedelemről s kormányáról vele hasonlólag gondolkoztak s bosszútervéhez is csatlakoztak, ő tanácsolta, s azt, az evégre kiválasztott társaival együtt, ő is hajtotta végre. Mely vallomás hitelét már magábavéve is, egyáltalában nem gyengíti meg, a néhány nappal utóbb tett azon határozatlan vallomása (14. p.) hogy azon társai közt, kik a gyilkosság tervét elfogadták, Radovanovics Pál s ennek testvére Ljubomir is rajta voltak és segítették elő a gyilkosság végrehajtását, és hogy Radovanovics Pál lett volna ugy szólva az, ki ezen gyilkossági eszmét kiköltötte vagy megérlelte (ausgehegst) mert a 354. 17 nsz. alatti végtárgya-" lási jegyzőkönyv szerint, először mind a két vallomás hitelesítve lett, utoljára pedig, az államügyész azon szemrehányására, hogy vádlott bűnét azonnal nem vallotta volna be, Maric Lázár oda nyilatkozott, miszerint m igára vonatkozólag, az igazságot tüstént bevallotta. 'Mely nyilatkozat csak is az idézett első vallomásra vonatkozhatni s ennek folytán hitelesnek s hitelesítettnek is csak az tekintethetik. Lapunk mai száuialiox felivnyi melléklet vau csatolva.