Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 19. szám - A kolozsvári ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyministeri javaslatra [4. r.]

— 220 — tások és bizonyítékok, vészint az elmaradás következményének befolyása mellett fog hozatni. Ha a megelőzött tárgyalások a felperesi kereset alaptalanságát kiderítették, alperes elmaradása daczára sem maraszatalható el a felperesi kérelemhez képest, viszont ha a felperesi kereset alaposnak találtatott, elmaradása keresetének elutasítását nem vonhatja maga után. A rendes eljárás folyamában ehhez hasonló jelenségek merülnek fel. Alperesnek a per felvételére vagy az ellenirat benyújtására kijelölt határnaptóli elmaradása a 111. §. értelmébeni elmarasztalását eredményezi: őpugy felperesnek a válasz beadása körüli mulasztása fa többi kellék fennlétét feltételezve) perveszteségét okozza, mert mindkét esetben a prdts 143. §-a értelmében a megjelent fél feljogosittatik az Qgynek ítélet alá terjesztését kérni. A viszonválasz, végirat és ellenvégirat beadására kitűzött határnapok elmulasztása esetében ugyanazon következmények állanak be, melyeket előbb a sommás eljárásban a folytatólagosan megtartott tárgyalástól] elmaradáskor emiitettünk. Ha valamely fél az ellenfele által beadandó perirat átvételére kitűzött határnapon meg nem jelenik, ez közvetlenül a makacsság következményeit nem vonja maga után; a mennyiben azonban az általa elhozandó perirat beadásának határnapja ugyanakkor, tehát tudta és hozzájárulása nélkül kitüzetik. ez természetesen gyakran egy későbbi perbeli mulasztás alapját képezi, és Ugy közvetve a makacsságot eredményezheti. Ha alperes a rendes eljárásban az illetékesség elleni kifogásait a törvényszabta határidőben benyújtotta, a per felvételére, illelőleg ezen kifogások fölötti tárgyalásra kitűzött határnapon pedig meg nem jelenik, akkor felperesnek e tárgyalás alkalmával előadott nyilatkozata a törvény korlátai közt valódinak tartandó, és az illetékesség iránti végzés részint az alperesi meg nem czáfolt bizonvitékok, részint hallgatag beismerése alapján fog hozatni. Ha viszont felperes e tárgyalástól elmaradna, akkor a határozat az illetékesség kérdésében fa többi kellék fennlétét feltételezve) a kifogások alapján történik. Mindkét esetben pedig megjegyzendő, hogy az elmaradás e tárgyalástól csak az illetékesség kérdését érinti, az ügy érdemére azonban semmi befolyással nem bir. Az ennek alapján hozott végzés tehát az illetékességet megállnpitja vagy leszállítja, az ügy érdemleges elintézését azonban nem tartalmazza, mert első tárgyalás a törvény által az illetékesség feletti vitatásra lévén szánva, az attóli elmaradás természetesen csakis sajátlagos tárgyára vonatkozhatik, és a per felvételére kitűzött tárgyalástól szorosan megkülönböztetendő, melyre a törvénykezési rendtartás ujabbi határidő kitűzését rendeli. A jegyzőkönyvi tárgyalástóli elmaradás hatálya rendes eljárásbani mulasztások hatályával Ugyanazonos. A községi bíráskodásnál a makacsságnak nincsen helye, ami ez intézmény természetéből és hatásköre terjedelméből önként folyik. A községi bíróság mint egyeztető és választott bíróság működik, ez utóbbi esetben a törvény különös kedvezménye folytán a különben fennálló megszorítások mellőzésével és az egyébként kívánt feltételek nélkül, de épen mert ebbeli szervezetében a rendes bíróságoknak a peres ügyek elintézésére szükségelt feltétlen törvénykezési hatalmát nélkülözi, az elmaradásnak következményei ezen birőságnál nem eshetnek azon elitélés alá, mint a rendes bíróságoknál. A vásári bíráskodás alperes megidéztetése tekintetében néhány kivételes intézkedést tartalmaz, melyek az intézmény természete és lényegéből veszik eredetüket, ilyen p. o., hogy alperes a törvényes szünnapokra idézhető, hogy a megjelenni vonakodót kényszerítő eszközökkel is előállítani szabad. Ámbár az eljáró bíróság ezen intézkedések által szigorú rendszabályok alkalmazására, névszerint a megjelenésre való kényszerítésre feljogosittatik, kétséget sem szenved, hogy a meg nem jelenő fél ellen a 111. §. szerint is eljárhat, mely esetben a makacsság iránti általános szabályok nyernek alkalmazást, mind felperes, mind alperes tekintetében. A választott bíróságoknál a makacsság tekintetében ugyanazon szabályok állanak mint a rendes vagy a sommás eljárásban, a szerint a mint az egyik vagy a másik eljárási mód alkalmaztatik. i A kolozsviíri ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyministeri javaslatra, (Folytatás.) A 43. §. intézkedéseit részint fölöslegesekI nek, részint impracticusokiiak. részint kivihetloneknek tartjuk, mit igazolunk a következő j észrevételekkel. Ha fél flgyo átadása végett ügyvédhoz folyamodik, ez tőle informatiót vesz be. Ebben felperes előadja igénye bizonyítására szolgáló bizonyítékait és a fölött nyilatkozik, mely körülményekre tehet esküt, alperes pedig a kereset bemutatása mellett kijelöli azon körülményeket, melyekre védolme czéljából esküt tehet. Az ügyvéd a félnek e tekintetben tett nyilatkozatát az informatióban fel- illetőleg megjegyzi. Ha az informatio teljes és kimeri- j tő, ezen feljegyzése az ügyvédnek töké- j lyesen elégséges arra nézve, hogy a perben az ! ügy eldöntésére szolgáló esküket kínálhassa, az J ajánlottak fölött nyilatkozhassék, ezeket elfogadhassa vagy visszautasíthassa. Különös intéz- I kedés o tekintetben csak oknélküli és felesleges | lenne, más czélnak nem szolgálhatna, mint a 1 hiába való formalitásokat növelni és szaporítani. Hogy az ügyvéd az informatió felvétele alkalmával az eskümintát formázza és leirassa, • ki nem vihető. Mert előbb az illető periratot fogalmaznia kell, és ennek tartalmához illetőleg szövegéhez képest állapithatja meg az eskü min- ! i tát. Úgyde minekutána az esküminta formu- j I Iázva van, már nem írathatja alá a féllel és ' | magyarázhatja meg. Mert például vidéki, vagy I i nincs hon. Azonban a periratot tán tatalis ter- | í minus fennforgása, vagy az ügy sürgős volta miatt be kell adni. Mit tegyen már mo6t az • ügyvéd ezen szakasz coercitiv szabályával szem- | ben? Nem teljesítheti okozatán kivül eső körülményeknél fogva. Ebből az tetszik ki, hogy ezen rendelkezés a gyakorlatban gyakran oly akadályokra találhat,"mely kivitelének absolute útjában állanak. Ezekhez járul, hogy a prrts. még rendes eljárásban sem teszi az eskünek allegatio rendjén formulázását ügyvédi kötelességé, s minthogv ilyképen az ügyvéd az eljárás rendjén eleget tesz feladatának, ha az eskü által bizonvitandó körülményeket kijelöli, és minthogy az eskü szövege a bíróság által végítéletben állapittatik meg, a törvényjavaslat 43. §-át a prrts. idevonatkozó §-aival is ellentétben állónak kell nyilvánítanunk. De vegyük figyelembe a szóbeli sommás eljárást, melvben az ügyvéd, mielőtt a tárgyalásba bocsátkozik, még azt sem tudhatja jóformán, mire kellend esküt kínálnia vagy elfogadnia, és igy teljes lehetlen, hogy eskümintát készítsen és azt aláírássá. Ez ok nézetünk szerint merőben haszonvehetlennek tünteti fel ezen szakasz intézkedésé'!. Még azt is követeli ezen §., hogy az ügyvéd felelős legyen azért, hogy ;l KI az eskü minta tartalmát megértette. Ezt észszerüleg tŐlle megkövetelni nem lehet. <» ugyan magyarázhatná a félnek az eskü mintát és igyekezhetnék, hogy magái megértesse. Ez tőle kilelhetik és enc vállalkozhatik is, mert tehetsége körén belől esik. De hogy ezen magyarázatát a fél valósággal megértette, felfogta és az értelem fölött tisztába jött magával, ez már causalitása és tehetsége határán kivül és a fél szellemi és erkölcsi tehetsége körén belől esik, ezért már őt felelősséggel terhelni nem lehet és nem szabad. Ha a fél azt nyilvánította az eskü minta értelmezése folytán, hogy ő azt megértette, a megértés vagy inegnem értés iránti felelősség csak is őt terheli. A bírónak is kötelességévé van téve, hogy mielőtt az esküt a féltől beveszi, annak tartalmát és értelmét értesse meg vele. Ha ezen kötelmének a bíró eleget tett és a fél oly esküt tesz le, melyet ő az értelmezés daczára sem értett meg, senkinek sem jut, vagy juthat eszébe, hogy ezért őt tegye felelőssé. Ezen szakasz rendelkezésének rátióját sem vagyunk képesek felfogni, mert az indokokban arra nézve felvilágosítást nem nyerünk, holott ezt annál is inkább helyén levőnek láttuk volna, mert csakugyan áll az, hogy hasonló intézkedés semmi más törvényben nem foglaltatik, ennélfogva az a szó teljes értelmében exoticus és igenis magyarázásra és igazolásra szorul. Lapunk mai számához félivnyi melléklet van csatolva. Ha a kérdéseit intézkedés rátiója abban állana, hogy a felet biztosítsa az iránt, hogy az ügyvéd csak oly esküt fog elfogadni, mit a fél csakugyan le is tehet, erre nézve elegendő garantia az informatio, mely nem egyébre való, mint a fél lehető bizonyítékainak és ezek mikénti használatának feljegyzésére. Feltéve, hogy az ügyvéd ezen utasítás ellenére járna el és a fél e miatt a pert elvesztené : van nekie, mint más hasonnemü esetekben, utja módja, hogy a reá háromolható kártól magát megóvja és arra hárítsa, ki annak okozója. Említenünk sem kell, hogy bármely mulasztást kövessen el az ügyvéd e tekintetben, ennek soha sem lehet az a következménye, hogy a félnek e miatt hamis esküt kelljen tennie. Mert a biró neki az eskü letétel előtt mindig megfogja az eskü tartalmát magyarázni és ekkor alkalom nyílik arra, hogy az eskü letételtől visszalépjen. Mindezeknél fogva azt vagyunk bátrak véleményezni, hogy ezen §. hagyassék ki. A 44, 45 és 46. §-ok rendelkezéseivel egyetértünk ugyan, csak azt kívánjuk, hogy misei ügyvédi kötelezettségeket szabályoznak és mivel voltaképen az ügyvédi hatalmazványokra nem vonatkoznak, a II. fejezetben lennének elhelyezendők. Mivel ezen észrevételeink szerint a fennforgó fejezet 38. §-sa egészen a 46. §-ig kihagyandó lennének, azt indítványozzuk, hogy az egész fejezet töröltessék ki, ezen s nézetünk szerint helyes és czélszerü alakitásnak a 37. §. ig vettessék alá, mert annak első kikezdése egy pusztán elméleti értékű kijelentést foglal magában, mely különben is önként értetik, a másik kikezdés pedig a perrendtartásba való. hol elő is fordul a peres eljárásra vonatkozólag, melynek határain kivül kötelességévé nem lehet tenni az ügyvédnek, hogy minden általa készített beadványt ellenjegyezzen, mert megtörténhetik, hogy a beadványnak tényleges tartalma iránt felelősséget nem vállalhat magára, mely esetben a féllel íratja alá s reá hárítja a felősséget. YI. FEJEZET. Az 55. §. első kikezdésének 3-ik sorába ,,elnöki helyettesből" szó után „egy ügyészből' szavak teendők, mert ezen szakasz kétségtelenül az ügyészt is a választmány tagja közé számítja, azonban e helytt. hol a választmány alakító tagjait sorolja elő, róla említést nem teszen, hanem ezen kikezdés második tételében, a midőn azt szabja meg. hogy a választmány hivatali tagjainak hol kell lakniok, nevezi meg őt, miből világosan kitetszik, hogy csakugyan a választmány tagjai közé sorolja. A 63. §-ban sajnosán nélkülözzük a választmány azon jogát, hogy gondnokságokra és csődperügyelőségekre a kamara tagjait sorrend szerint kinevezze. A bíróságok által e tekintetben gyakorolt jog a legszembeszököbb visszaéléseket tünteti fel. Mert a kinevezések ritka kivétellel protectio és kedvezés tekintetéből azok javára történnek, kik vagy a törvényszékek több rendbeli tagjainak vagy az illető referensek különös jó hajlamait magunknak megszerezni tudták. Vannak ügyvédek, kik éveken át ily kedvezésekben nem részesittetnek. Vannak megint bizonyos ügyvédek, kiket efféle kinevezésekkel csaknem elárasztanak és ha van jövedelmező gondnokság, ezt bizonyosan a kedvenczeknek játszák a kezére. Ezen igazságtalanságot magában rejtő visszaéléseket csak ugy lehet megszüntetni, ha a gondnokságokra és perügyelőségekre vonatkozó kinevezési jog az ügyvédi kamara választmányára ruháztatik, mely a körülmények tekintetbe vételével a sorrend szerint fogná ezen jogot gyakorolni. Indítványozzuk ezeknél fogva, hogy ezen szakasz 5. pontjának első két szava után ,gondnokok és perügyelők" iktattassék be. VII. FEJEZET. Az ügyvédek felelősségéről. Igen helyes elvből indulnak ki az indokok, a midőn azt tartják, hogy a törvénysértések felett csak a bíróságok Ítéljenek, a fegyelmi vétségek tárgyában való eljárás pedig kizárólag az ügyvédi kamarák hatásköréhez tartozzék, mert ezen iutézkedós egy részről az ügyvédek függetlenségét biztosítja a bíróságok és hatóságok minden önkénykedése ellen, másrészről az ügyvédi kar tekintélyének fenntartását maguknak az ügyvédeknek kezei közé teszik le.