Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 19. szám - A kolozsvári ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédi rendtartás tárgyában közrebocsátott igazságügyministeri javaslatra [4. r.]

Meléklet a „Themis'' máj. 9. 19. számához. — 221 — Aranyszavak ezek, meljek mindegyikét hálás készséggel és benső meggyőződéssel irjuk alá. nem hallgathatván el őszinte örömüket a feleit, hogy a tvjavaslat ezen elvet vallja. E?en örömünk és megelégedésünk csökkenését kell azonban éreznünk, a midőn azt tapasztaljuk, hogy a 72. §. jogot enged az igazságűgyministernek, hogy egyes panaszok esetében a visszaélések megvizsgálását és megtorlását a törvényszékek utján is eszközöltethesse. (Vége köv.) Esdüktszéki Csarnok. Esküdtszéki tárgyalás. (B ir 6 Mthcly ujitott sajtópere Orbán Balázs ellen.) (Május 4-én.) (A bíróság Sár kár y József elnöklete alatt Paizs Andor és Bellaágh István kir. táblai birákból áll. Jegyző Dulovics Béla. Az esküdtszék következőleg alakult meg: Gr. Károly i Gyula, B alo gh Adám, Heller Ferencz, Rákosi Jenő,Matolay Elek, Hupf Ágoston, Szontagh Kálmán. B elán yi József. Hinung Sándor, Ku k lói János. Halassy Sándor, Haitner Miksa. Póttagok: Forgó István, Grössenberger Ede. Vádló ügyvédje: Dr. Füzeréssy Géza. Vádlott védője : Dr. Funták Sándor.) * * • (F.) Ezen per újbóli tárgyalását részletesen leirni feleslegesnek tartjuk, miután az első tárgyalás alkalmával csaknem egész kiterjedésében közöltük azt, valamint közöltük annak idejében a semmiségi panaszt, és a semmitőszék határozatát is az indokolással együtt. Ez úttal tehát csak néhány megjegyzésre fogunk szorítkozni. Utóbbi számunkban utaltunk azon anomáliára, melyet sajtótörvényünk 24. §-a csaknem minden magán-becsületsértési sajtóper tárgyalása alkalmával előidéz. A Biró-Orbán per állításunkat a lehető legvilágosabban illustrálta. Vádló ugyanis az első tárgyalásnál felszólította vádlottat, hogy bizonyítsa be vádjait, vagy is vádló lemondott azon előjogról, melyet neki a sajtótörvény 24. §-a ad, hogy a „sértő állitások bebizonyítása nem engedtetik meg.* A bíróság erre azon bizonyítványokat, melyeket vádlott állításainak beigazolására felmutatott, nem engedte ugyan felolvastatni, hanem megengedte azon hírlapi czikkek felolvasását, melyek a vizsgálati iratokhoz voltak becsatolva. Alapította ezen végzését az eljárási szabályok 53. §-ára, mely azt mondja, hogy a bűn vizsgálati irományok egyes pontjai a bírák, esküdtek, vádló vagy védő kívánságára felolvastatnak. A semmitőszék azonban tekintet n élkül az 53. §§-ra az eljárást megsemmitette. Feltűnő, hogy a semmitőszék a sajtótörvény ezen pontjának szoros fenntartására oly nagy súlyt helyez, hogy attól még akkor sem tür eltérést, ha a felek kölcsönösen beleeygeznek. Lássuk, mily következményekkel van összekötve a bebizonyitási tilalomtól való eltérés. — Ha a rágalmaknak alapjául szolgáló tények valódisága bebizonyittatik, ezzel csak az történik, a mi az európai törvényhozások legtöbbjeiben megvan engedve. Oly erős bástyákkal egy törvényhozás sem akarta körülvenni a becsületet, mint a mi 1848-iki törvényhozásunk. Könnyű azonban kimutatni, hogy épen ezen példátlan gyöngéd gondoskodás által nagyon rosz szolgálat tétetik a becsületnek. Kérdjük, mi által van jobban biztosítva a valóban tiszta, jellemű polgár becsülete, az által-e, ha a nem tiszta jellemű és a becsületes ember egyformán óva lévén az ellenük szórt sértések bebizonyítása ellen, ezen lepel homálya alatt mindkettőnek becsülete sötét és gyanús színben tűnik fel? Vagy pedig az által, hogy sértő állitások bebizonyítása megengedtetvén, ezen tüzprobát csak is a szeplőtlen jellem fogja kiállni ? Váljon azon egyén, a ki tisztának érzi magát, nem fog-e szívesen lemondani a sajtótörvényünk által neki adott praerogativáról, mely még akkor sem nyújtja a legkisebb rehabilitátiót, ha a sértő bűnösnek mondatik ki? Miben áll tehát, e veszély, ha absolut jellege azon törvénynek miszerint nem engedtetik meg a bizonyítás, nem tartatnék fenn egész szigorúsággal ? Abban, hogy a becsületes ember, és pedig csak is az, a ki teljesen tisztának érzi magát, megszabadulna egy odiosus nyűgtől, mely őt a nem-becsületes emberrel egy kalap alá helyezi. Ugy hisszük, hogy ez nem valami nagy veszély, sőt ellenkezőleg mindenki el fogja ismerni, hogy ez nagyon is kívánatos. Ez oka, a miért csak sajnálnunk kell, hogy a semmitőszék a 24. §. félszeg rendelkezését még szigorúbbá tette. A Biró-Orbán-féle ujitott perben ma, midőn a tárgyalás a semmitőszék felfogásának értelmében történt, az eredmény az lett, hogy Orbán Balázs 9 szavazattal 3 ellenében vétkesnek nyilváníttatván, a bíróság által 300 ft pénzbirságra és a perköltségek megfizetésére ítéltetett. Bíró Mihály azonban ez által nézetünk szerint — és ugy hisszük, hogy e tekintetben minden jogász egyet fog velünk érteni — nem találta meg azt, a mit keresett. Rehabilitátiót ezen tárgyalás által sem kapott, mert ezen verdiktben nincs kimondva, hogy ő ártatlan, valamint az első verdikt által nem volt kimondva, hogy bűnös. Rehabilitatióját Biró Mihály még csak most keresheti, és pedig bármely más uton inkább meg fogja azt találni, mint a sajtóper utján. A sajtóper a rehahabilitálásra egyáltalában nem igen alkalmas. Nem lehet azt tagadni, hogy ha a sértő állitások bebizonyítása meg van engedve, a rehabilitatíó bizonyos foka rejlik abban, ha a vádlott vétkesnek mondatik ki. De nálunk, hol a magánszemélyek ellen vádlottnak semminemű bizonyítás nem engedtetik meg, a sajtóper utján való rehabilitatióra, mint fenébb is kimutattak, még gondolni sem lehet. — Kíváncsiak vagyunk, mi történt azon okmányokkal, melyek az első tárgyalás alkalmával vádlott kívánatára és vádló beleegyezése mellett felolvastattak, a melyek föiolvastatása azonban a második tárgyalásnál tekintettel a semmitőszék határozatára megtagadtatott. Ezen okmányok, mint már említettük, a vizsgálati iratokhoz voltak csatolva, és a bíróság első alkalommal azok íelolvastatását épen azzal indokolta, hogy az eljárási szabályok 53. §-a értelmében „a bíróság, az esküdtek a vádló vagy védő kérhetik a vizsgálati iratok egyes pontjainak felolvastátását" A semmitőszék ezen felolvasást törvénytelennek nyilvánítván, a második tárgyalásnál a felolvasnak helye nem találtathatott. Ámde az eljárási szabályok 63. §-a azt mondja, hogy mielőtt az esküdtek, tanácskozás végett szobájokba vonulnak, „az elnök átadja nekik a perbeli okleveleket az irott tanútételek kivételével." Ha tehát ezen okmányok, mint a vizsgálati iratok közt levők, átadattak az esküdteknek, akkor ezek szobájokban felolvastathatták azokat maguknak, és így könynyen kijátszhatták a semmitőszék határozatát, illetőleg azon törvényt, hogy a bizonyítás nem engedtetik meg. Vagy talán a bíróság önhatalmúlag kivette azon okmányokat a bünvizsgálati iratok közül? Kételkedünk, váljon a 63. §. fenebbi kategorikus rendelkezésével szemben van erre joga a bíróságnak, és hogy ezt meg is tette volna. Törvényszéki_tárgyalások. * (H a m i s e s k ü.) Mfiller Bernát és Schuhmacher Péter bizonyos Rudy Györgynek kiadták földeiket azon feltétel alatt, hogy ő mivelje és ezért megkapja a termés egy harmadrészét. Eziránt Írásbeli szerződést is kötöttek. Eudy pénzszükségbe kerülvén ezen szerződést Leitner Gersonnak el akarta adni. A birtokosok erről értesülvén, Rudyt egy csapszékbe hivták és ott el akarták tőle venni a szerződést s mivel nem adta ide, hatalmasan eldöngették. Rudy erre beperelte a két birtokost s azt állitá, hogy ők ezen alkalommal 1500 frtot raboltak el tőle. Az első kihallgatásnál Rudy Leitner Gersont hivta meg tanúul s ez esküvel erősité, hogy Müller és Schumacher csakugyan ennyi pénzt vettek el Rudy tói. Később azonban egy más tanú Dán Vendel az állitá, hogy Rudy épen az nap midőn az állítólagos ráblás történt, 10 frtot kért tőle kölcsön, tehát aligha bírt akkor 1500 írttal, Leitner is utóbb viszavonta esküvel erősített állítását. A törvényszék Müllert és Schumachert ennélfogva feloldotta a rablás vádja alól és Leitner Gerzont hamis eskü letétele miatt egy évi súlyos börtönre ítélte. * (Sz ederké nyi-N o v o tha párbajp e r.) Tudvalevőleg a mult év tavaszán a mikófalvi követválasztásnál (Hevesmegyében) a Deákpárt jelöltjeként Novotha Gyula szerepelt, ki a reá nézve balsikerü választás után sértő kifejezéseket használt Szederkényi Nándor, hevesmegyei aljegyző ellenében. Szederkényi levélben szólitá föl Novothát, hogy öt nap múlva vonja viszsza sértegető szavait, mire ez azt izente, hogy toll helyett inkább fegyvert fogjon, mely férfiasabb. Almási Bódog mindkét fél barátja ki akarta békíteni az ellenfeleket, de hasztalan ; az összetűzés következménye az lett, hogy Szederkényi Novothát az Eger mellett levő erdőben agyonlőtte. A párbajsegédek voltak: Földvári Árpád, Tóvölgyi Titusz és Vavrik András. Orvosul Szentkirályi Kázmér működött. A hevesinesryei tvszék Szederkényit és társait Mátyás hatodik törv. 18. §-a és II. Ulászló első törvény 37. §-a értelmében fölmentette, ámbár megemlítette, hogy Mária Terézia magyar királynő egy udvari rendeletet adott ki, mely a párbajt tilalmazza, ez azonban sohsem volt alkalmazva. A királyi tábla, hova az ügy töllebbeztetett, az 1843. év törv. 175. §-ára hivatkozva Szederkényit 6 havi. társait egy havi fogságra ítélte. A legfőbb Ítélőszék e hó 3-kán Szederkényit, a királj i táblának emiitett indokaiból, de az enyhítő körülmények figyelembe vételével 3 havi fogságra itélte, társait a bünrészesség bűne alól fölmentette, de mivel a párbajt a színhelyen egész erélylyel nem akadályozták, az eddigi perbefogatás számíttatott be büntetésül. * (A Schönfeld-féle rablógyilkossági per) ismét színre kerül közelebb Szegeden. Ugyanis e bűnügy főtettese a lipótvárosi fegyházban felfedezett Klopán József ellen a vizsgálat befejeztetvén, ügye átadatott a törvényszéknek s a tiszti ügyész már meg is iuditá ellene a főbenjáró pert. Védőjéül Toronyi József ügyvéd neveztetett ki. a ki ugyan e bűnügyben már védőként szerepelt. Klopán oly kimerítő vallomásokat tett, hogy e bűnügy most már a legapróbb részletekig föl-van derítve s így a végtárgyalás, e rémdráma utolsó fejezete elé a legnagyobb érdekkel tekinthetünk. Mint jellemzőt Klopánra nézve megemlíti a „Sz. H.", hogy a várbeli vizsgálat folyamában vagy 30—40 azóta elkövetett kisebb nagyobb bűntényt vallott be maga ellen. * (Sikkasztás az ó-budai takarékpénztárnál.) Az ó-budai takarékpénztárnál, a mult évben bizonyos rendetlenségek történtek, melyek végre az igazgatót arra bírták, hogy maga vizsgálja át a könyveket. Siegl János írnok egy napon fogta a naplót s megmutatá az igazgatónak, hogy azt mily pontosan vezeti. Az igazgató azonban történetesen észrevette, hogy egy 100 frtos tétel 400 frtosra változtattatott át s e fölfedezésre azonnal revideálták a könyveket, miből kitűnt, hogy a könyvvezetői mérleg 54,000 ftig meg van hamisítva. Siegl, Weigard könyvvivő és Hofecker jegyző erre azonnal elfogattak. A Pestmegye tszéke előtt lefolyt első tárgyalásnál Siegl és Hofecker beismerték a tényt, de Weigard példájával mengtengetődztek, s azt is mondták, hogy különben a sikkasztásnak az intézet az oka, mert takarékosságból ellenőrzési személyzetet nem alkalmazott. A vádlottak védői, az intézet igazgatóságával megegyezőleg azt követelték, hogy a vádlottak helyeztessenek szabadlábra, hogy igy pontonként kimutathassák a hamisítást, mit azonban a törvényszék megtagadott, nehogy vádlottak összebeszélhessenek. A végzés ellen föllebbezés nyújtatott be. Vegyes közlemények. Lapszemle. A „Jogtudományi Közlöny", a „PestiNapló", a „Reform",, a „Hon" és az „Ellenőr" a bírósági szervezet kérdésével és igy a huszonötös bizottság munkálatával foglalkoznak. A „Jogtudományi Közlöny"-ben Dr. Garay Dezső ur szorgalmazza a társasbirói rendszer túlsúlyra emelését és vázolván a társas- és egyesbiróságok hatáskörét, az élet és tudomány szempontjából igazolja, hogy az egyesbirói szervezet túlsúlyra emelése csak az igazságszolgáltatás végtelen kárára válandott. A „Pesti Napló"-ban Mihálovits János ur a telekkönyvek decentialisatióját sürgeti, mert szerinte „mig egyrészről ez által minden egyes község saját székhelyén lelné fel telekkönyveit s ez által minden fáradságos utánjárás s tetemesebb költség nélkül győződhetne meg mindenki nyilvánkönyvei állásáról, másrészt az államnak jövedelmi forrása is tetemesen olősegittetnék." A „Hon"-ban Murinyi Endre ur a költség szempontjából bírálván meg a bírósági szer-