Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 18. szám - A bünösséget, nem a büntényt kell büntetni. [3. r.]

Pest, máj. 2. 1871. Megjelenik minden kedden; o -mngyar joa-ászü-yiilés- tartama alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkeszti hez a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendiík. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizetni árak: helyben házhozhordással vaev vi déken bermentes sztítkttlcUssél: ncgjedrvre . . 2 ft*. )>Ie»re ... 4 e«es7. évre . . . 8 „ Kiadóhivatal: váczi-utcza 14, sz, Fel el ős szerkesztő: Dr. SIEttMOl) VILMOS. Kiadó-tulajdonos: EÜDJÍYANSZKY A. TARTALOM: A bűnösséget, nem a bűntényt kell büntetni. Dr. Csukásay Károly úrtól. (Vége-.) Válasz Dietricb. Ignácz urnák. Tóth-Pápay §öi tói. — Az clsőfolyamodási bíróságok szervezéséről. Dr. Győry Elek úrtól. „Tárcza." Fegyházaink reformjához. Dr. Feyer László urt Törvénykezésünk hanyatlása- és orvoslásáról. Margitay Lajos úrtól. A kolozsvári ügyvédegylet észrevételei. (Folyt.) — Esküi >ma urrtól. — gyvédegylet észrevételei. (Folyt.) — „Esküdtszéki Lsarnok. hskudtszeki tárgyalások. — „Törvényszéki tárgyalások.' Milyen hatása van a közvetlenség- és nyilvánosságnak. — „Vegyes közlemények." Egyleti közlemények. — Kinevezések, választások áthelyezések, kitüntetések stb. Különfélék. — Szerkesztői posta. — A pesti kiitábla ügyforgalmi kimutatás. — Kivonat a „Budapesti KözlönV'-bó'l. (V A bűnösséget, nem a bűntényt kell /x büntetni. Dr. Csukássy Károly tiszti ügyész úrtól. /'(Vége.) A boszuállás ugy, mint a gonoszság üldözésének és a ezélök szerinti büntetés korszakában mindenkor és mindenütt egy felfogásnak, egy alapnézetnek hódoltak az államok t. i. annak, hogy a bűntény a tettesre visszahatólag bűnösséget foglal magában. Ezen feltevésből kifolyólag tehát mindezen korszakokban a büntető igazságszolgáltatás egyedül külsőségeken alapult t. i. a tárgyi tényálladékon és az ezt létesítő tettes constatálásán, melyek nélkül a mint büntetni nem lehetett, ugy kimerítő tényezőkként jelentkeztek a bűnösség meghatározása és a büntetés kiszabásánál. A külsőleg jelentkező tény nyújtotta az alapot a büntetéshez, mutatta a bűnösség nagyságát, s adta a mértéket a büntetéshez. A bűnös személyiségének ismerete hiányzott, az a tényből eléggé ismertnek tartaték s elítéltetek, ugy a minőnek lenni látszott. Az ember- és léiektan alapján, az ember külcselekvényeinek lelkiállapotával lett összehasonlítása alkalmával azonban számos oly szabálytalanságokat jeleztek az orvosok, melyek folytán a tett az illetőnek tudtán és akaratán kivül is bekövetkezhetik; miért is követelék, hogy mielőtt a tettes elítéltetnék, annak organicus állapota, lelki helyzete, és személyes tulajdonságai is felderitendők lennének, hogy így meghatározható legyen, váljon az általa elkövetett tett neki felróható, beszámitható-e s azért mennyiben büntethető? — Ezen nézet számos példák és magyarázatokkal támogatva nemsokára bemenetet talált a büntető igazságszolgáltatás termeibe, és igy megvolt törve az ut a bűnösség valódi alapokra fektetett megállapithatására, a bűnösnek benső világa, lelkülete és szándékainak felderítésére. A jó kezdet azonban azon roppant felkarolás folytán melyben részesült nem sokára ferde irányt vett. — A rHüuösnek nem jelleme, a tetthez vezetett életkörülményei, szándékai, czéljai vizsgáitatának; de a fősuly kiválólag testi szervezete, lelki működése és tehetségeire lőn fektetve s a psychiatria, az orvosi tudomány volt az, mi a tettes bűnössége és büntethetősége felett határozott, mi által a büntető igazságszolgáltatás kizárólag a büntetés kimérésére redukáltaték. A büntetés kimérését mint láttuk egyedül magára a bűntényre nem lehet alapítani, az abban feltételezett gonoszság, az általános ezélok tekintetbe vétele a büntetés alapját és tárgyát nem képezheti; a tettes kizárólag psyehiatricus állapotának felderítése nem felel meg az alanyi vizsgálat követelményeinek; mi az tehát, a minek a büntetésnél, annak kiszabásánál irányadónak és alapnak kell lenni, mi ugy a jogúik, mint az igazságnak megfelel ? A büntetés jogosultsága az államélet létéből, fcnállhatása -szükségszerűségéből származván, hogy a büntetés jogos és igazságos legyen, k 11 hogy ezen szükségességnek megfeleljen. Az állam büntetési szüksége pedig a jogbátorság fentartására van irányi jva, igy a büntetés esak akkor leend jogos, ha az jogbátorlét fentartására vonatkozik, s akkor leend igazságos, ha tényeken, positiv adatokon nem feltevéseken és ingadozó véleményeken alapul A jogbátorság fentartását bírván a büntetés alapul és czélnl, mindazon cselekvények, melyek nem az együttlét megzavarását, melyek nem alapjogköröket sértenek nem eshetnek a büntetőjogkörébe, s azokat büntetni jogosan nem lehet. — Ennélfogva nem közönyös, de felette fontos az, minő anyagi büntető törvényekkel él valamely állam. Mert az állam nem absorbeálja az egyént, s ennek egyéni szabadsága nem olvad fel az államéletben, de sőt az államnak biztosítani kell az egyéni szabadságot; azért mind azon törvények, melyek a teljesen szabad működést, az erőkifejtést, a szellemi életet oly módon akadályozzák, hogy azokra büntetést mérnek, nem jogosak, mert ellenkeznek az államélet követelményeivel. Az erkölcsi világ nem tartozik a büntetőjog körébe, a sziv lehet bármilyen, érzelmei akár minők, mig külsőleg tettekben nem jelentkezik, s ha jelentkezik is, de mások jogait nem sérti, addig annak büntetése nem kívánatos. A könyört nem ismerő keményszivüség, a mások könynyelmüségét felhasználó élelmesség nem büntethető, ha még ez amannak károsodásával, s emennek hasznával járna is, mert az állam feladatához nem tartozik egyes tagjainak hanyagságát védeni s a. szabad működést még akkor sem koflá- i tozni, ha az illetőnek téves felfogása \ folytán jogai sérelmével járna. A gondolatszabadság az embernek | veleszületett, elidegenithetlen joga, azt kor- | latolni az államnak sem hatalma, sem joga j nincs. A gondolat azonban nyilvánulhat tettekben és szavakban, mely utóbbi esetben vélemény, gond* 'aíelőadás lesz. — A vélemény az egyéni ek felfogását, meggyőződéséi tünteti fel, s mint egy bepillantást enged az egyénnek belsejébe, sziv és értelmi világának z-ejtekeibe, a melynek folytán ugy czéljai, mint törekvései s netáni jövőbeli működésére nézve következtetést enged vonni; de sem azt, hogy az bekövetkezik, sem azt, hogy ha az bekövetkezik oly módon következik be, mint az mondatott, mint az feltehető volt meghatározni, teljes bizonyossággal tudni nem lehet. A vélemény nyilvánítása tehát nem tetr, az csupán egy benső állapot jelzése, mely az egyénben magában létezik s mások jogait, cselekvőségét nem sérti, ennélfogva mint tényekben nem jelentkező meg sem büntethető, mert az állam csak tényeket, meghatározható positiv factumokat büntethet, a melyeket megjelölhet és tisztán tüntethet fel, nem pedig meggyőződést mi az egyesek értelmi körébe vág, nem vágyakat, melyek meg nem határolhatók, melyek kihatásai kiszámithatlanok s bensőleg jelentkeznek. De ha a szóval elmondott véleményt, mely magában véve bűntényt nem képez, büntetni nem lehet, ugy a nyomtatásban előadott véleményt sem lehet büntetni, mert az is csak vélemény s csupán az előadás módjában létezik különbség, a mi pedig a büntési jogalapot meg nem változtatja, s a nem ténynek nem ad tényi minőséget az, hogy azt nem 10 vagy 100, de ezer meg ezerén ismerik meg. — A kinyomatás csak eszköz, csak terjesztési mód, de nem tény, a mely által a vélemény megtestesült volna, az még mindig nézet és felfogás, a miért senkit büntetni nem lehet, mert az belvilágában létezik. — A sajtóbüntetések tehát, azok kivételével, melyeknél az elmondásban létezik a bűntény, a büntetés alapja és czéljából le nem származtathatók és sem a jogon sem az igazságon nem alapszanak. A bűntények az állam által egyszer meghatárpztatva szükséges hogy a büntetés kimérésénél a büntetés mindenkor tényekre, positiv cselekvényekre legyen fektetve. Ennélfogva mindenekelőtt az elkövetett bűntény minden oldalróli felderítése kívántatik, s azután a tettesnek a bűntetthez való viszonya, szándoka, akarata állapítandó meg, a melyek összevéve adják azután a bűnösséget, a mely büntetendő. A tárgyi tényálladék megállapításánál nem csupán az kívántatik, hogy ez vagy ama bűntény létezik, de az annak kivite-