Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 14. szám - Tanulmány az ügyvédség szervezéséről. [7. r.]

Második évfolyam. Í4. szám. Pest, ápr. 4. 1871. Megjelenik minden kedden : a „magyar jogászgyfilés" tártama alatt naponként. A kéziratok bérmentve a szerkesztőihez a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendok. Szerkesztői iroda: kalap-utcza 6, sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: ie!yben házhozhordással vagy vicéken bermentes, szétküldéssel: negyedévre . . i rrt. lelevre ... -4 ., egész évre ...*»., Kiadóhivatal i vaczi-uteza 14. sz, Felelős szerkesztő: I)r. SIEGMUND VILMOS. Kiadó-tulajdonos: KUDNYÁNSZKY A. TARTALOM: Tanulmány az ügyvédség szervezéséről. Dr. Fischer Lajos úrtól. (Folyt.) — A kir. táblai hátrányok, s a törvényszéki elnökök. Margitay Dezső úrtól. — A törvénykezési rendtartás 464. §-ához. Dr. Held Kálmán úrtól. - A 25-ös bizottság. — Jassik Menyhért felperesnek stb. Egri Endre úrtól. (Folyt.) — Észrevételek a magyar legújabb polgári perrendtartási stb. Nagv Lajos úrtól. (Folyt, és vége.) — Észrevételek a győri ügyvédegyletek az ügyvédrendtartás tárgyában stb. Krisztinkovich Ede úrtól. — .,Ésküdtszéki Csernek." Az esküdtek elzáratásának kérdéséhez. — Esküdtszéki tárgyalás. — „Vegyes közlemények." Lapszemle. — Egyleti közlemények. Kii ések, választások áthelyezések, kitüntetések stb. Különfélék. — Értesítés. — Szerkesztői posta. Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. Tanulmány az ügyvédség szervezé' séről. Dr. Fischer Lajos ügyvéd nrtól. V (Folytatás.) A mi a fellebbezést illeti, a megintessél vagy megfeddessél illetett ügyvéd a testület közgyűléséhez folyamodhatnék orvoslás végett, mely, mivel ily esetek kisebb mérvű fontossággal és horderővel birnak. tagjainak számánál és a fennforgó közérdeknél fogva elég garantiát nyújt arra, hogy az eset alaposan megbiráltatván, igazságos végeldöntést nyerjen. Azonban a felfüggesztés és végképeni elmozdítás eseteiben, melyeknél oly anynyira életbe vágó érdekek forognak koczkán, az illető ügyvéd számára egy más független és tekintélyes testülethez való fellebbezési jogot kell fenntartani, melynek részrehajlatlan és igazságos verdictjében megnyugvást találhat. Ezen testület nem lehet más, mint a legfőbb ítélőszék, esetleg semmisitőszék. Mert a birodalom legmagasb biráitól kiválólag várhatjuk, hogy az ügyvédség jelentőségét teljes mértékben méltányolni képesek és hajlandók; mert továbbá a jogtudományi miveltség és érett tapasztalat alapján, melyen állanak, felfogván az erkölcsileg és szellemileg kitűnő helyet foglaló, társadalmilag köztiszteletben részesülő ügyvédség érdekét és becsét, ennek gyarapodása szivökön fog feküdni és végül, mivel tőlök, kiknek hivatalos érintkezése az ügyvédekkel kevésbbé gyakori és kevésbbé sürü, sem mint az alsóbb bíróságoké, fel lehet tenni, hogy a legelfogulatlanabbul és legrészrehajthatlanabbul fogják a helyesen szervezett ügyvédség igényét és jogosultságát megbírálni. A második korlátozás abban állana, hogy az ügyvédek, ha bár elhivatások gyakorlásában is a tárgyalás folyamát megzavarnák, vagy rendellenes magaviselet tanusitnának, az illető biróságoktól, ép ugy rendre, utasíthatók esetleg megbüntethetők, lennének, mint bármely fél, mely hasonló kihágást követ. 5. Az ügyvédi testületek fegyelmi hatóságához kell, hogy tartozzék azon jog is, hogy az ügyvédek és ügyvédjelöltek fölötti jegyzéket, illetőleg lajstromot vezessék, és a bejegyzések-, valamint kitörlésekről az illető törvényhatóságokat értesítsék. Ennélfogva csak azon ügyvéd lenne az ügyvédség gyakorlására jogosítva, ki magát valamely ügyvédi testületnél bejegyeztette és addig, mig az illető lajstromba bejegyezve van. Az ügyvédjelöltek gyakorlata is csak azon időtől fogva lenne számitható, melyben a számokra nyitott lajstromba bejegyezve lettek és ezen időponttól kezdve az ügyvédi testületek gyakorolnák felettök a felügyeleti, illetőleg fegyelmi jogot. Ezen elv bővebb fejtegetést azért nem igényel, mivel ha az ügyvédek vannak hivatva a fegyelmi jog gyakorlatára, őket illeti meg vannak megbirálása, vájjon az, ki a bejegyeztetést kívánja, a törvényszabta erkölcsiség és többi kellékek mértékét megüti-e? Ezt, mivel az ügyvédjelöltek felett a felügyeletet ők gyakorolják, illetékesen csak is ők dönthetnek el. 6. További joga lenne az ügyvédi testületeknek, hogy a szegények képviselésére az illető ügyvédeket kirendeljék. Mert ezen esetekben mindenekelőtt azon kérdés merül fel és döntendő el, vájjon azon igény, melyet valaki szegénységi jog mellett akar per utján érvényesitni, jefe és törvényen alapszik-e és ennélfogva annak kivivására van e alapos kilátás? Ezen előzetes kérdés eldöntése azért szükséges, mivel nem lehet az ügyvédektől kívánni, hogv némely felek képzelt, de keresztül nem vihető pereire idejűket és fáradságokat fecséreljék minden helyes ok nélkül. A szóban forgó kérdés felett határozni csakis az ügyvédek vannak hivatva, mert szakképzettségökuél fogva ők méltányolhatják és bírálhatják meg azon feltételeket, melyektől valamely igény érvényesítése függ, valamint ők vehetik észre azon netáui hiányokat is, melyek e tekintetben fennforognak. Ehez járul, hogy az ügyvédek érdekét képviselő testületektől lehet bizton várni, hogy az efféle képvisetésekből az ügyvédekre háromló terhet, vagy javadalmat egyaránt fogják a tagok között felosztani, és nem fog azon anomália gyakorlatban lenni, mint mostanság történik, hogy bizonyos hivatali bureaukban az előadó tetszése szerint folytonosan egy pár ügyvéd vétessék igénybe és mások soha se vagy igen ritkán részesüljenek ilynémü megbízatásokban. 7. Az ügyvédség nem ipar, nem közönséges lánczszem a szerző munka lánczolatában, mert az állam legniagasztosb czélja, t. i. a jog és igazság létesítésénél közreműködik. Azonban külső vagyoni élet tekintetében vau valami iparszerü is benne a mennyiben szellemi erőknek kereseti czélból való üzletszerű érvényesítését foglalja magában. Az ügyvédség ezen üzletszerű kereseti jellege fontos szerepet játszik ezen elhivatásnál ép ugy, ínn bármely más az ipar fogalmán fölülemelkedő foglalatosságnál — például a művészetnél. Mert a kereset t. i. a szerzés azon forrás, melyből az ügyvéd saját és hozzátartozói életszükségleteit fedezi, és melyből megtakarít valamit azon időre, midőn akár véletlen szerencsétlenség, akár hajlott kora miatt munkaképtelenné válik. A szerzemény tehát ugyszólva jelenjét és jövendőjét alapítja meg és biztosítja. Ha még tekintetbe veszszük, hogy a vagyonosság, bár szerény mértéke is leginkább képes biztosítani az egyén önállóságát és függetlenségét, mire az ügyvédnek feladata hathatós és sikeres teljesithetése végett nagy szüksége van; kétség alá nem jöhet, hogy a szerzés kérdése vitális érdek az ügyvédre nézve. Ha ekként a keresmény oly lényeges és életbe vágó fontossággal bir reá és tény az, hogy neki a jogi rend és igazság kiszolgáltatás érdekében minél függetlenebb állást kell elfoglalni, önkény következik, hogy szerzés tekintetében lehetőleg emancipálni kell minden ártalmas függőségtől és befolyástól. Az ügyvédek azonban nálunk e részben a lehető legfonákabb helyzetben és állapotban vannak. Mert egyfelől a törvény tiltja, hogy a per átvételekor a féllel munkájok dija iránt szerződhessenek, másrészről pedig azok fölött kizárólag a biróságok kezébe van a jus gladii letéve. Szomorú tapasztalat alapján kell constatáluunk, hogy ezen jog rendszerint helytelenül és önkénynyel gyakoroltatik. Számos esetekben, ugyanis a bíróságokat azon korlátoltságból eredő kicsinyes nézet vezérli, hogy az ügyvédek az igazságszolgátatás szekerében ötödik kereket képezvén, csak arra valók, hogy pereket idézzenek elő, a felek közötti jogviszonyokat összebonyolítsák, a perpatvart szítsák és nyújtsák, hogy abból jövedelmet és hasznot húzhassanak, kik, ha nem volnának, a perek száma is sokkal kevesebb volna és a biró kényelmes és csendes életet élhetne, mely nézethez képest az ügyvédi dijakat a teljesített munka értékét és az ügyvédi elhivatás méltóságát megszégyenítő, hogy ne mondjam lealázó mértékben állapítják meg. Más és nem kevésbé számos esetekben az előadó bírák a megállapítandó költségek mértékét azon hajlamhoz mérik, melvlvel egyik vagy másik ügyvédhez viseltetitek. A ki jó indulatukat tudta magának megnyerni, az ugyanazon egynemű munkáért sokkal több költségben része-