Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 13. szám - Esküdtszéki csarnok [7. r.]

Melléklet a „Themis" márcz. 28. 13. számához. — 151 — tositéka kamatait is élvezi — a pősta- intézetet ön, és társaik fejős tehenévé tették. Különösen Gervay Mihály ministeri osztálytanácsos, azzal vádoltatik, hogy nj pósta- jármüvek beszerzésénél, s a régiek kijavításánál a kincstárt tetemes összeggel szándékosan megcsalta. Kácz József pesti kir. postaigazgató pedig azzal vádoltatik, hogy pesti pósta- fiókhivatal vezetőjének, ki a hivatal kézi pénztárából 1200 ftot elsikkasztott, a helyett, hogy őt letartóztatta volna, szabadságot adott a végből, hogy az elsikkasztott összeg maradványát valami mulató helyen elkölthesse, s csak azután, midőn ismét Pestre visszaérkezett függesztette fel őt hivatalától, egyúttal részére a legmagasabb élelmezési dijt rendelvén. Továbbá a nevezett póstaigazgató azzal vádoltatik, hogy egy hivatalától felfüggesztett tisztviselővel, a ki magát menteni jött hozzá, durván bánt, sőt azon hallatlan impertinenát követte el, hogy panaszlót nemtelen bosziival a fenyitő törvényszéknél hamisan bevádolta, és letartóztatását eszközölte ki, egyúttal őt a büntető eljárás befejezése előtt hivatalából végleg elbocsátotta. Luger Károly ministeri titkár azzal vádoltatik, hogy ez a pénzügyi közegek által a szegedi póstahivatalnál felfedezett, felsőbb helyre feljelentett 2996 ft. 92 krnyi pénztári hiány miatti vizsgálat eszközlésére hivatalosan kiküldetvén, hamis vizsgálatot eszközlött, és az emiitett pénztári hiány elpalástolására három úb. 1000 ftos bankjegyet a pénztárba csempészett. A nevezett titkár még azzal is vádoltatik, mikép nála ugyanazon kiküldetés alkalmával ieljelentetvén, hogy egy póstatiszt, a szegedi póstagondnok jó barátja, a kézbesitési dijak kezelése körül már hosszabb idő óta csempészkedik, ezen feljelentés folytán kénytelen volt ugyan vizsgálatot eszközleni, de ezt csak az előző hat havi kezelésre terjesztette ki, mely időszakra magára 203 ft. 45 kr hiányt talált, holott ha a vizsgálat tovább folytattatik, sokkal nagyobb hiány fedeztethetett volna fel. mert a 78. sz. szerint azon tiszt, ki ama csalót bevádolta, 1558 ft 25 kr kiányt mutatott ki, és igy a kincstár Luger Károly által a saját érdekében hiányosan eszközlött vizsgálat következtében 907 ft. 13 krral rövidíttetett meg. ^ , Ez utóbbi számban előadatik még, hogy Luger Károlynak egy másik csalási eset is jelentetett fel, melyet a szegedi póstagondnoknak egy másik barátja a levélpósta illetékek kezelése körül elkövetett, és mely csalás a feljelentő által 22 ftnyi összegben mutattatott ki, de Luger Károly elég ügyes volt vádolt barátja ellenében a dologba mélyebben be nem hatni, mert nagymérvvü csalás jött volna napfényre, és az illető csaló nem csúszott volna át oly könnyű szerrel. Végre nevezett ministeri titkár azzal vádoltatik, hogy bizonyos szivarmennyiséget, mely mint dugáru hivatalosan lefoglaltatott, s a pesti póstaigazgatóságnál letéteményeztetett, magának eltulajdonított és társaival elhasznált. E vádakon felül mindhárom nevezett tisztviselő még különfélekép beestélenittetik, gyaláztatik és guny tárgyává tétetik. A vádlevél ezután több pontot idéz az inkriminált czikkekből, melyekben a fentnevezett tisztviselők „Creatur", „Wicht"-nek neveztetnek ; elmondatik továbbá róluk, hogy már régen érettek arra, hogy a váczi, illavai és munkácsi intézeteket megnépesitsék. Végre az utolsó kikezdésben felkiált a czikkiró „ha ezentúl sem rendeltetik el a beható vizsgálat azon néhány nyomorult ember ellen, kik az államot lopják, ugy kár Kádayt Szegedre s környékére küldeni a póstarablók üldözése s elfogatása végett, ha azok kik ugyanazon mesterséget systematice űzik — a főpostatisztviselők — a főváros utczáin szabadon járnak, s a törvény szigorát kikerülik. " Mindezeknélfogve közvádló kéri vádlottat az 1848 : 18. t. cz. 11. és 12. §-ai, értelmében elmarasztalni. A 11. §. a köztisztviselő, a 12. §. pedig a magán személy elleni rágalomra vonatkozik; az utóbbi vádat azonban közvádó már a tárgyalás előtt visszavonta, és csak is a köztisztviselő elleni rágalom vádját tartotta fenn. A tárgyalás folyamát legközelebbi számunkban közöljük. * (Érdekes per) fog legközelebb tárgyaltatni a párisi esküdtszék előtt. Az ostrom alatt egy ál-nemzetőr-zászlóalj alakult, mely naponkint felvette a rendes zsoldot, a nélkül hogy be lett volna jegyezve a hadsereg közé. A csalásnak végre nyomába jöttek, s most az esküdtszék fogja mondani az utolsó szót. Törvényszékijárgyalások. Szegedi foünper. (Lopás és k ö zzs ar o 1 ás.) A Szegedre kiküldött Pest megyei fenyitő törvényszék f. hó 18-án ismét végtárgyalást tarj tott. *) A bűneset tényállása a befejezett vizsj gálát iratai szerint következő. 1862. évi okt. 10-án megjelent Majoros Pál j kisteleki lakosnál két állitólag ismeretlen ember, I de kik közül az egyik Huszta József előbb sze! gedi, utóbb temesvári lakos személyében mint í Majoros Pál ismerőse kinyomoztatottt, a másikat azonban mindeddig kipuhatolni nem sikerült, mert vádlottak ennek kilétét mindenképen titkolják s bevallani nem akarják. A megjelent két egyéu felszólította Majoros Pált hogy szerezzen nekik valami olcsó jószágot, ez előhivatta szomszédját Kucsera Józsefet és béresét Bartucz Betyár Antalt, s elküldte őket valamit szerezni, ezek a küldetést azonnal el is fogadták s útra kelve magukkal I hitták még Vig Mihályt is. Hárman azután eljutottak a péteri pusztára, hol a mezőn 10 ökröt pillantottak meg őrizetlenül, melyek közül 4 darabot kihajtva, haza felé indultak. Útközben Vig 1 Mihály a tett végrehajtása után társait elhagyta s hazament, a másik kettő pedig hajtotta tovább a marhákat, de Kistelekre bevinni nem akarván, Kucsera beküldötte Bartucz Betyár Antalt a faluba, hogy Majorost s a két idegent hivja ki a csengelei pusztán levő tóbányi baromitató kúthoz, hová ő addig az ökröket hajtani fogja. Bartucz be is ment értük, de Majoros nem jött ki, hanem csak a két idegen, kik értesülve a dologról, mindjárt négy jármot is kértek Majorostól. Kiérve a mondott helyre, ott a két idegen Kucserával és Bartuczczal a 4 ökörre nézve 80 írtban megalkudtak, de azonnal nem fizettek, hanem zálogba átadták két lovukat s aztán a 4 ökröt kocsijukba fogva azokat elvitték Szabadka vidékére, hol a ludasi íöldön ismét másnak eladták. Körülbelül egy hét múlva Huszta József eljött a pénzzel s lovait elvitte, a pénzen pedig, melyet Majoros vett át, ugy osztoztak, hogy Majoros magának megtartott 30 forintot, Kucsera is 30 ftot, Bartucz 17 frtot, Vig Mihály 3 ftot kapott. Meg kell jegyezni, hogy a lopott négy ökör messze vidéken a legszebb járó jószág volt s az akkori árak mellett is megért 500 ftot. Az ellopott ökrök tulajdonosa, s így ezúttal káros Fekete Pál péteri lakos volt, ki az esetet Csongrádmegye valamennyi csendbiztosának bejelentette s felkérte őket a nyomozásra, de eredménytelenül, senki sem tett egy lépést sem, a dolog ily állapotban húzódott el 1870. évig, mikor az év elején bizonyos Majoros József szintén kisteleki lakos megsúgta a károsnak, hogy ökreit Kucsera Józsefen és Bartucz Betyár Antalon keresse. A káros erre rögtön felkérte Keszey József pestmegyei alpári csendbiztost az eljárás megindítására, de ez nem tett semmit s hónap hónap után mult sikertelenül, mig végre a káros azon gondolatra jött, hogy talán pénz ígérettel jobban fog boldogulni s igért előbb 100 frtot, később 200 ftot, mire a csendbiztos mindent megígért s tett is, mert nemcsak a besúgott két tolvajt, hanem Vig Mihályt és Majoros Pált is elfogatta. Az elfogatás 1869. jul. 5-én történt, a mikor is a tettesek Alpára vitettek, hová őket Majoros Pál fia is követte, ki pár nap múlva azon üzenettel jött vissza Kistelekre anyjához, hogy a csendbiztos kiegyeztette a tetteseket a károssal 600 írtban, s ha ezt kifizetik, hajlandó őket szabadon bocsátani. Majoros Pálné sietett öszszeszedni a kívánt összeget, melyhez Kucsera József neje is 150 írttal járult, sazután sietett Alpárra, hol a káros is már ott volt. A pénzt a csendbiztos vette át s abból a káros félnek 300 frtot adott a másik 300 frtot pedig magának tartotta, mely osztályt a káros kifogásolta, mert akkor az ő kára megtérítve nincs. Erre a csendbiztos a tettesektől kamat czimén ujolag 240 frtot követelt, mit ezek megadni *) Tárgyhalmaz miatt csak most közölhetjük. Szerk.) I vonakodván, kijelentette, hogy ha ezt is meg nem j fizetik, akkor magukkal hozott kocsijukat és loI vaikat ki nem adja. Ilykép kényszerítve, miután több pénzük ezúttal nem volt kötvényt állítottak , ki a káros részére, ki ennek alapján azután neI hány hó múlva per utján behajtotta tőlük a 240 j ftot. A kötvény kiállítása után a csendbiztos a foglyokat szabadon eresztette, magára vállalván a dolog további elintézését. Azonban a kir. biztos előtt ez nem maradhatott eltitkolva s kiderült a bűntett, valamint a csendbiztosra vonatkozólag egy másik eset is. Ugyanis ugyanezen csendbiztos egy izben elfogatta Sutka Ferencz kisteleki lakost [s két lopott ló orgazdaságával vádolta őt, mit ez beismerni nem akart, mely vallatás közben a csendbiztos azzal fenyegette Sutkát, hogy ha 100 ftot nem fizet neki, akkor agyon vereti — s egyúttal elküldött egy pandúrt a feleségéhez, hogy Jhozzon férjének valamit, mert Alpárra viszik. Ugy látszik az asszony értette már az ilynemű üzeneteket, mert pénzzel ellátva ment a csendbiztos elé, ki azonban, hogy a látszat megmentve s a pressio még nagyobb legyen, már őrizet alatt útnak indította foglyát Alpár felé. Sutka felesége megjelenvén a csendbiztos előtt -a kivánt 100 frtot mindjárt lefizette, mire azután a csendbiztos egy kis írást adott neki, a mivel fiát kocsira ültette s férje után küldte, kit a fiu mintegy óra járásnyira utol is ért, az írást felmutatta a pandúroknak, és ezek a rabot haladéktalanul szabadon eresztették. Ezen esetek képezték a már befejezett vizsgálat alapján a jelenlegi végtárgyalás tárgyát. A vizsgálat folyamában a 4 ökör lopást Husztát kivéve a többiek mind beismerték, a zsarolásra nézve pedig a csendbiztos a második esetet beismerte annyira, hogy még a zsarolt száz ftot is már a k. biztosnál letette, de az első esetnél ragaszkodik azon állításához, hogy neki a kár értékének fele volt ígérve. Azonban a bizonyítékok összetételéből az ügyállás világos lévén a törvényszék következő Ítéletet hozott; Id. Majoros Pál, a lopásban mint bünszerző 4 évi: Kucsera József mint közvetlen tettes 3 évi; Bartucz Betyár Antal és Vig Mihály szintén mint közvetlen tettesek 2—2 évi Huszta József mint orgazda 3 évi súlyos börtönre; Keszey József csendbiztos pedig, mint hivatalos hatalmával visszaélő köztisztviselő a közzsarolásban bűnös 2 évi egyszerű fogságra és 300 ft kárösszeg megtérítésére Ítéltetett. A vádlottak az ítéletet mind felebbezték, kivéve Huszta Józsefet, kire nézve az ügyész sem fellebbezvén, büntetés idejét azonnal megkezdte. (Nincs többé Isten.) így kiáltott fel Hladik Mária, midőn a bécsi törvényszék elnöke a tárgyalás után a felette hozott ítéletet tudtára adta. Nincs többé Isten, és ki azzal a kereszttel az ablakon! Ezzel a bíróság asztalához, rohant, és megragadta a feszületet. Vádlottnő kéjhölgy, és ff. é. január havában egyik tisztelőjének tárczáját lopta eL A tárcza tulajdonosa azonban — egy bécsi bankár — igen kicsinyesen fogta fel a dolgot, és nem ismert gyöngéd tekinteteket, hanem Hladik Máriát a törvényszék elé állíttatta. Vádlottnő fiatal, kecsesen mozog, és folytonosan sir és erősiti, hogy érdemetlenül jutott ezen bajba; most már — mondja — igazán nem lehet hinni Istenben, és nincs igazság a földön. Az államügyész 6 havi börtönt kér. Vádlottnő: (Kétségbeesett! arczkifejezéssel.) Hát nincs itt az urak közt senki, a ki ártatlanságom mellett fellépne? Elnök: Kegyed nem kivánt védőt, és a törvényszék, mivel csak csekély büntetésről van szó, nem volt köteles hivatalból védőt rendelni. Különben ha kívánja, az itt jelen levő ^törvényszéki gyakornokok egyike fogja a védői tisztet teljesíteni. A hölgy igenlőleg int fejecskéjével, és egyik gyakornok folytonos zavarban és pirulás közt szüzbeszédét tartja vádlottnő mellett. A beszédnek valóban meglepő hatása volt. A törvényszék Hladik Máriát a lopás bűntettében vétkesnek mondta ki, és mivel ilyés dolgokat már többször követett el, 8 havi súlyos börtönre ítélte. Az államügyész és a védő elámulva néztek egymásra; az elitélt nő pedig felsikoltott, ég mint fennebb elbeszéltük, a bíróság asztalára rohant. Az elnök gyorsan biztosságba hozta a feI születet, melyet a nő az ablakon ki akart dobni és a birák a törvénykönyveket és iromány o-