Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 11. szám - Jassik Menyhért felperesnek Debreczen város közönsége ellen folyamatban lévő zálogváltó perének vázlata [3. r.]

— 124 — Jassik Menyhért úrra nézve pedig, még az eset­ben sem szolgálhatna az kereset alapjául ha feltéve, de meg nem engedve, el nem évült vol­na is. — Mert abban az ő, vagy a már akkor nem is élt szülei számára semmi zálogváltási jog felülfizetéssel fenntartva vagy meghosszab­bítva niues. 2- or És hogy a zálogváltási jogérvénvét, sem az E. F. G. H. alatti telekkönyvi ügyek folya­ma, sem az időközben megrendelt, s eszközöl­tetett kiváltási jog telekkönyvi feljegyzése, sem az I. alatti megintés, fenn nem tarthatta, és az elévüléstől meg nem menthette; ennek bi­zonyságául szolgálhat az 1-ső szám alatti, mult 1864-ik évben kelt curialis döntvény, miszerint az ott megnevezett felperesek, mind a mellett is, hogy kiváltási joguk, a felszólamlást határidő alatt telekkönyvileg feljegyeztetve volt, még is az elkésetten benyújtott zálogváltási keresetöktöl a főméltéságu magyar királyi curiának egyben hangzó azon határozata által mozdittattak, még pedig hivatalból el „mert a zálogbirtok iránti kiváltási jogukat, az ősiségi pátens 22 §. 1-ső pontjában meghatározott határidő alatt a ke re­set tettleges benyújtásával érvényesíteni elmu­lasztották, ekként kiváltási joguk ugyanazon idé­zett §. zársorai szerint már elenyészett." Ezek a puríalis döntvény saját szavai. 3- or De különben is alperes kereken tagadja a keresetlevélnek azon kitételét mintha tudniillik az A. B. C. D. elatti záloglevelek alapján birná alperes város, és pedig csak zálogban, és egyedül csak maga birná a kérdéses Ebes, Sze­ges Bóldogfalva, Pacz Fuucsikai egész pusz­tákat, és a Szováti egész birtokot. Mert ha te­kintjük azon beperelt 4. rendbeli zálogpótléki szerződéseket, azoknak mindenike csak valami bizonytalan részecskékről zálogos portiókról szó­lanak, mely ezen 4. rendbeli elévült szerződvé­nyekben foglalt portiók, mind öszvevéve sem képezhetik a keresetbeli egész öt pusztákat, és Szováti egész birtokot, hanem azoknak csak Is­ten tudja hány milliárdnyi parányiságra tehető lalami részecskéjét, — és hogy az egész pusz­tákat, és Szováthi egész birtokot az A. B. C. D. alatti oly zálogpótléki levelek alapján, melyek csak portiókról szólanak, bárki ré­szére még csak követelni, avagy annak tárgyául a keresetlevélben még csak kitenni is mérő kép­telenség, kitetszik ez magának felperesnek a különbeu hasztalan, de az ő maga irányában minden esetre bizonyító erejű L. alatti scártétá­ban a számtalan családi tökéletlen leszármazta­tási elágazások után aláírás, és veressel aláhú­zott kifej ezéséből, s kiegyezkedteknek nyilvánított saját elismeréséből, — kitetszik az alperes város kezei közt lévő számtalan sok örök szerzeményi okmányokból: kitetszik vég­re a különféle számtalan családbeli tagoknak az alperes város ellen ugyanazon puszták, é3 birto­kok iránt már eddig lefolytatott sok rendbéli zálogváltó pereikben hozatott felmentő bírói íté­letekből, nevezetesen pedig a Szepesi Ágota Hor­váth Mihalyuétől magát lejövének állított Bog­dányi Bégányi egész családnak lefolytatott zá­logos perében hozatott, s 2-ik szám alatt mel­lékelt fölmentő legfőbb bírósági ítéletből; — továbbá a Szepesi Katalin Becsky Sebestyénné­tői magokat leszármazottnak állított és mago­kat felperesként ottani keresetlevelelökben alá­irtt Becsk} örökösöknek, nevezetesen pedig Cseh Ferencz, Cseh Aloizia Kovács Istvánné, Cseh Mária B. Eltörd Vilmosné, és a többi, öszvesen 54. rendbeli követelőknek, az alperes város ellen szintén lefolytatott zálcgváltó peré­ben keletkezett, s a 3-ik szám alatt becsatolt jogérvényes bírói ítéletből. — Továbbá Márjás­sy Julianna, Márjássy Terézia, Bárczay Johan­na mint gyermekeinek is jogfenntartója, Bay Sándor mint néhai neje Márjássy Klára "kisko­rú gyermekeinek gyámja, és Tiszta Károly ugy is mind Zámbory József, és Mária teljhatalmú megbizottja s volt felpereseknek, ugyancsak az alperes ellen lefolytatott zálogos perében kimon­dott, s 4-ik szám alatt ide zárt ítéletből. — Végre Horváth Miklósnak mint Somossy Lász­ló, Somossy Klára, Somossy Julianna, So­mossy Barbara , Somossy Eszter, Zsoldos Gyula, és Zsoldos Piroska megbízottjának, és Bónis Menyhártnak az 5-dik, és 6-ik számok alatt bemellékelt zálogos pereikben hozatot fel­mentő ítéletekből, kitetszik mondom mind ezen hiteles adatokból, és ténykörülményekből, hogy felperesnek még ha volna is valami alapos ke­reseti joga, a mi pedig teljességgel nincs is, — a kérdéses mind a 6. rendbeli puszták, ille­tőleg helységbeli birtokoknak egészbeni követelé­se, haszontalan ábrándozás, és merő képtelen -i. 4- er. De tekintve a felperesnek a kereset­levélben kifejezett abbeli elismerését, és az E. F. G. M. alatti kiniutátásat, hogy a keresetbeli Ebes, Szepes, Pacz, és Fancsika puszták, mint szinte a Boldogfalvai szőllőskert, legnagyobb részben illetőleg pedig egészen is, nem ezen al­peres, hanem a felperesi kimutatásokban foglalt szinte 400. Debreczen városi egyes polgároknak birtoka, s azoknak óéveikre vannak telekköny­vezve; tekintve továbbá azt, hogy azon 400. egyes birtokosok alperesként beidézve nem lévén, itt e perben nem állanak, tehát már csak ezen szempontból is helytelen és tökéletlen fclperes­nak ama 400. tényleges birtokosoknak elmelö­zésével egyedül csak az ezen alperes város elle­nében formált alaptalan követelése, mivel any­nyit már csak tudnia kell felperesnek, hogy oly leheletleiiM'gri' suba senki, és -etnini körülmé­nyek között nem kötelezhetik, minőt felperes különben is a legjogtalanabbul követel, annyi­val is inkább nem, mert ha már a felperesre nem alkalmazható A. B. C. I). alatti szerződ­vényekben kitett portiókal elzálogositóknak vagy jogutódjainak, kik azonban e porben nem álla­nak, valami visszaváltási joguk lett volna is, az már többé az ebesi, szepesi tanya, és paczi, fancsikai kaszállóföldok. és a boldogfalvai szől­lőskert nek bo nem idézett, 400 birtokosai el­lenében soha nem fogonatositathatik azon törvé­nyes oknál fogva, mivel a visszaváltási jog. az ő irányukban az egy évi határidő meg nem tar­tása miatt még sokkal inkább elenyészett. — Egyébaránt. 5- ör. A boldogfalvai szőllőskertet, és a ö* alatti kimutatásban a 3434. szára alatt boldog­falvai részek gyanánt hozzávetőleg megemlített epreskertet, szénarakhelyet, és a várost körül övező közös legelőt tekintőleg, kereken tagad­ja alperes, hogy mind ezen polgári természetű birtokok, az elévült A. B. C. alatti zálogpótlé­ki szerződvényekben kitett, a D. alattiban pe­dig meg sem emiitett azon Boldogfalvai nemesi természetű egészen más pusztával, mely a ke­resetlevél kitétele szerint kereset tárgyául kitü­zetett, egy és ugyan azouosok lennének; és azért hiában is terjesztette ki felperes keresetét a nemesi, s ugy nevezet külső boldogfalvai puszta helyett a G. alatti kimutatásban foglalt nem nemesi, és az alperes város, illetőleg annak egyes polgárai által már évszázadok óta ugy birtokolt mint polgári természetű birtokokra. — Mert ime a 7-ik szám alatt ide mellékelt hite­les okmányból kitetszik, s kétséget nem szen­vedhető régi dolog már az, hogy midőn Báró Ghilányi Domokos 1728-ik évben, tehát több mint száz esztendővel ezelőtt a 7-ik számú ok­mány 9-ik 10-ik lapján lefektetett régi történe­lemhez képest ugy nevezett külső boldogfalvai nemesi pasztának egy részét az alperes város­tól elexequáltatta, és ezt követve később az 176G-ik évben ad correctionem executionis pro­cedálván azon külső boldogfalvai nemesi pusz­táknak appeitinentiaiul, hozzátartozandóságaiul, még a G. alatti kimutatásban foglalt hasonne­vezetfl boldogfalvai szőllőskertet, Epreskertet, szénarakbelyt, közlegelőt, sőt még a Vargakertet is követelte: — — alperes város a felhívott 7-ik számú okmányban olvasható, és még az 1728-ik évi martius 10-én kelt tanúvallomásokkal, és pe­dig az 1-ső, 3, 4, 5, G, 7, 8, 9, 10. 12. 13. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23-ik tanuknak egybenbangzó vallomásaival törvényesen begyőz­te, és igazolta azt, hogy külső Boldogfalvának soha semmi appertinentiája s élő földje nem volt, s hogy a G. alatti kimutatásban foglalt hason nevezetű boldogfalvai szőllőskert, és a többi földek ahoz soha nem tartoztak, hanem azok már az előtt is ember emlékzetét meghala­dó időktől fogva mindig Debreczen város polgári termésetü birtokai voltak, s mindenkor mint olyanok birtokoltattok a város, illetőleg pedig annak egyes polgárai által, — melyeknek alap­ján ugyancsak a 7-ik szám alatt láthatólag még az 1767-ik september 3-án hozatott Curialis ítélet szerint Báró Ghilányi Domokos alaptalan követelésétől el is mozdittatott. Bemellékli to­vábbá alperes a 8-ik szám alatti azon másik hiteles okmányi is, miszerint, midőn Vay Lász­ló az 1769-dik évben az Ebes, Szepes és kül­ső Boldogfalvai nemesi puszták némely részeit elexequáltatta az alperes várostól és ő is mint már előbb Báró Ghilányi Domokos, a külsó Boldogfalvának appertinentiául követelte, és a végrehajtást a G: alatti kimutatásban foglalt boldogfalvai szőlleskertre, és a többi polgári birtokokra is kiterjesztetni kívánta, az alperes város ismételten is opponált, és későbe az 1770-ik évben ezen ex Binaria opositione kez­det, és folytatott perében is Vay Lászlónak al­peres város ismét felmentetett a 8-ik szám alatt látható, és még az 1772-ik február hó 13-ik és 26-ik napjain hozatott curialis Ítéletek szerint. — A G. alatti kimutásban elősorolt polgári birtokok tehát, soha és semmi körül­mények között zálogváltási kereset tárgyául nem szolgálhatván, az azok iránti helytelen ke­reset a 7-ik és 8-ik szám alatt gyakorolt ítéle­tek nyomán ezúttal is félrevetendő. Végre. 6-or. Tekintettel a keresetlevélnek azon ki­tételére, miszerint felperes a kérdéses birtokok­nak zálogbóli kiváltásán túl, még az illető zá­loglevelekben foglalt feltételeknek, jelesen az A. alattinak 2-ik. B. alattinak 3-ik. C. alattinak 5-ik. és D. alattinak 4-ik pontjaiban foglalt, és felperes által törvénytelennek mondott azon fel­tételeknek érvénytelenítését is kéri, melyek azt tartalmazzák, hogy „a k i v á 11 ás k o r a zál­logos portióknak mennyiségét, mi nemüségét, és hol fekvését, tartoz­nak a z á lo go s i t ó k, é s m a ra dé ka i k i s bebizonyítani, különben a város azo­kat visszabocsátani ne tartozzon." Ennek ellenében tagadja alperes azt, mint­ha azon feltételek törvénytelenek, és érvényte­lenítés tárgyául szolgálhátók lennének: de sőt 1 inkább azok oly törvény5zerüek. hogy ha a zá­| loglovelekben bent nem foglaltatnának is, azok­nak, mint a zálogos portiók kiváltásakor con­! ditio sinequa non teljesítésére, felperest ! bíróilag is kötelezni kell, és kellene. — Mert i fennálló törvényeink, jelesen a Decisio Curialis Pignorum ex Comitatibos Dec. 12. világosan rendeli „Sí ÍD litteris pignoraüti ius tantum in abstracto Portió contineatur, adeoque quantitas Boni in pignus locati, ad specificum redueta non sit, tunc Actor tenetur quantitatem. ot localita­tem pignoris circumstantionaliter docere, secns enim judex nec in adjudicandó, nec in exequen­do de bitam mensuram observare potest* — Hasonlót rendel a keresetlevélben is felhívott De­cisió 2-a Pignorum ex Comitatibus, azon hozzá­adással, mivel úgymond — „Titulu82: 1-a idip­suni expressis verbis exigat. tum vero, quod Possessor eousque non tenetur titulum posses­sorui isui pandere, douec próba Actoris gravetur. Utraque Tabula." — És hogy ezen törvény mai napig is így gyakoroltatik, annak bizonyságául szolgálhatnák a" 2-ik és 4-ik szám alatti Ítéle­tek, melyek szerint az ottani felperesek is, az ugyanezen kereset tárgyaira vonatkozó követe­léseiktől éppen azon sarkalatos és törvényes in­dokolásnál fogva mozdittattak el, mivel a zálo­gos portiók miségét, mennyiségét, és hol fekvé­sét be nem bizonyítottak. — De továbbá ugyan­azon törvényes gyakorlatnak bi/.ouyságául szol­gálhatnak, felperes Jassik Menyhértnek, és az itt ez ügyben nem álló érdektársainak a Szepes, Ebes, és Boldogfalva iránt, tehát éppen ezen kereset némely tárgyaira vonatkozó telekköny­vi ügyeiben közelébb hozatott, és a 9-ik 10-ik 11-ik számok alatt ide csatolt azon birói bati­rozalok, miszerint a zálogváltási jog feljegyzése csík is az ezen zálogváltó perben kimutataudó mennyiség erejéig rendeltetett noha sérelmesen, meg. Mely ezen törvényeket és törvényes gya­korlatokat tekintve, valamint szinte tekintettel az ősiségi pátens 21-ik §-ának azon tartalmára is, miként „az eddigi törvények szerinti, és az öröklött javak természetéből folyt igények ere­jénél fogva uj perek, a zálogos feltételek meg­erősítésére (ad iuvalidationem conditionum Pig­noratnum) többé nem támasztathassanak:" te­kintettel arra, hogy a keresetlevélben felhívott 1715: 28-ik t. czik az 1807: 9-ik törvényezikk 4-ik §-a által megváltoztatott, és hogy csak ily, s az ősiségi pátens szabályaiban körfltirtt változtatásokkal állittatattak vissza a korábbi hazai törvények ; nem tagadja alperes hogy kel­lemetlenül meg volt lépetve a kifogásolt birói illetőségnek, az érvénytelenítési törvénytelen ké­relem kapcsolatából a 28,163/868 számú vég­zés által lett legfelsőbb birói megállapittatásán; a mi csak ugy magyarázható meg, hogy a tisz­telt birói végzés a külformaságokhoz ragasz­kodva, az érvénytelenítési kérelemnek bel érde­mébe az úttal bocsátkozni nem akarván, azon kérdésnek is eldöntését az flgy érdemével együt­tes, és bővebb tárgyalásától függesztette fel és miután az most már a fentebbiek szerint teljesítve van a felperesi helytelen, és jogtalan

Next

/
Oldalképek
Tartalom