Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 11. szám - Esküdtszéki csarnok. [5. r.]. Esküdtszéki tárgyalás

- 125 — érvénytelenítési kérelem a fentebbi törvényes indokolások alapján félrevetendő, annyival inkább mivel a 9-ik 10-ik 11-ik számú határozatokban már előre kimondatott, hogy a telekkönyvi feljegyzés is csak oly felétel alatt egengedtetett meg. hogy a zálogos portióknak miségét, mennyiségét, és fekvését itt ez ügyben jogvesztés terhe alatt kimutatni köteles; — és miután azt felpeies kétszeres kötelezettségeihez képest is ki nem mutatta és nem teljesítette, addig pedig alperes magát a felperes által alaptalanul kivánt elszámitaudók felszámítása (liquidandorum liquidatiója) iránt különben is tájékozni képes nem lehetne, s abba bele nem is bocsátkozhatik, alperes város az ügy érdemében is felmentendő. 7-er. Felelettel tartozom végezetre még, a keresetlevélnek azon kitételére, miszerint a második kikezdésben, jogtalan és törvénytelen gazdálkodásnak mondatik, a kérdéses birtokoknak részint az alperes város, részint pedig az egyes városi polgárok neveire lett betelekkönyveztetése. Jogtiprásnak kereszteltetik a harmadik kike/.désbeu az, hogy a 6 forint kisebb öszveggeli megkinálás, és J. alatti megintés folytán alperes a kinált kissebb összveget fel nem vette és a kérdéses birtokokat felperes Jassik Menyhértnek, ugy is mint hasonjogu több Szepesy örökös vérei állítólagos jogfenntartójának ki nem adta, és végre a keresetlevél berekesztő azon kívánságára, miszerint még a netaláni időközbeni bonyolítások érvénytelenítési, és a perköltségek megítélése is kéretik. (Folytatjuk.) r Esküdtszéki Csarnok. y Esküütszéki tárgyalás. * ' (Febr. 2.) (Biró Mihály magánvádja Orbán Balázs ellen.) Mult számunkban előadtuk a tárgyalás vázlatát. Ígéretünk szerint közöljük most a vád és védelem részéről tartott beszédeket kivonatban. Dr. Füzesséry Géza, a vádló ügyvédje: Valamely dolog megítélésénél óvatos legyen a biró, nehogy az ügy érdeme helyett külső körülményeit tűzze bírálata tárgyául, és a lényeg, a béltartalom jelentését, a külszín, a boríték után ítélje. Távol legyen, mintha az esküdt urakat inteni merészelném, de az ügy természeténél fogva helyén a figyelmeztetés, midőn a panaszolt czikk olvasása közben — nem tagadom — szinte erőt vett rajtam a nyomás, a külszín szinte élőmbe hozta Aesopus rókájának sóhaját a festett álarczhoz. — 0 quanta species ! Méltán! — Biró Mihályt, mint önök uraim — én sem ismertem, és ki tenné fel Orbán Balázsról, róla, kinek lángoló honszeretete vezette lépteit a haza vértanúinak sírjához, tettekre inteni az utódokat, — hogy ugyanott ismeretlen embert, ki útjában nem állott, ki neki nem vétett, undok rágalommal illetné? Vádolja őt oly bűnnel, melyre őseink nevet nem találtak, és a meggondolatlant, ki a névtelen bün nevét kifejezé nem tűrték magok között, mint a parázna nyelvűt illedelmes társaság meg nem tűrheti, mert a hazát elárulni magyarnak, lehetetlen fogalom. Régen volt az, a képzelet sebes szárnyú sas, mondja Petöfy, elfárad mégis, mire oda ér, — azóta nyelvünk szótára bővült, tágultak erkölcseink ; s mire a magyar még deák nyelven sem tudott törvényt alkotni, a közel mult időben tényleg elkövették, fájdalom nem kevesen, a haza elárulását, s a nemzet saját koldusaitólmegvont fillérekből, ma is gazdag nyugdijakat tizet érette. Szomorú jelenség! s meg vagyok győződve, e teremben kivétel nélkül, mindenki egyiránt érez velem, hogyha opportunitásból kifizetjük is azokat; a tisztelet adóját a bátornak nyújtjuk, ki az árral szemben elég merész a bűnöst pelengérre állítani, hogy tőle, mint bélpoklostól, minden magyar undorral elforduljon. Egyet tovább lépek! — hiszen ha a mai társadalmi műveltség tiltja bár, hogy a gazembert tettleg ki lehessen dobni becsületes társaságból: azt senki nem fogja követelni, hogy a történetíró, ki fáradalmas munkájával hü tanúságot tesz a jövőnek azért, bár mit irt légyen, j jutalmul a vádlottak padjára kerülhessen, íme uraim! ily nemű gondolatokkal tépelőd- 1 tem én ezen ügy kezelésénél; első sorban tőlem i is a tisztelet adóját követelte Orbán Balázs pa- . naszolt czikke, melylyel neki nemes intentiojáért, , követésre méltó bátorságáért e pillanatban is I teljes mértékben adózom. De a dolog megítélésénél óvatosnak kell lennünk, nehogy az ügy érdeme helyett külső körülményeit tűzzük bírálatunk tárgyául, s a lényeg a béltartalom jelentőségét a külszín, a hímes boríték után Ítéljük. Orbán Balázs intentiojáról nincs itten kétség, hanem számon kérjük a történetírótól adatait s ha kitűnik, hogy valótlant mondott kétszeresen bűnös, azért mert meghamisította a történetet könyelmüen, és azért, mert ártatlan embert, egy becsületes hazafit, polgártársunkat — ki nehéz időben, mig ő távol keresett és talált nyugalmas menhelyet — hazája iránt tettekben rótta le kötelességét, s velünk közösen megszenvedett érte, bűnös gondatlansággal, oly bűnnel rágalmazott, melynek súlya alatt az élet egyenlő a legiszonyúbb halállal, mert az ily ember élve van eltemetve s az ily életnek hordozása a legnagyobb gyötrelem. Itt nem szolgál mentségül a 1 e g n em e-' sebb szándék, mert a szakértő felelős vállalt munkájáért s a történésznek tudnia kell, hogy tárgyának szövege hiteles adatokból alakul, melyből szenvedély nélkül szövi anyagát, nem pedig hallomás, beszéd, egyes elfogáltak nézetéből regényes képzelettel alkotott ábrándból. Nincs mentsége, mert kétségtelen rágalom az, mit a vád alatti czikk felolvasott tételeiben Biró Mihályról elmondott. A sértő rágalom kétségtelenül azon egy pontra nehezül, hogy Biró Mihály az 1851. évi erdélyi összeesküvésben a kém, és agent pro vocateur undor szerepét elvállalta is véreivel szemben árulója vala. Első sorban ennélfogva egész általánosságban ezen állítás képtelenségét fogom megmutatni, azután a részletekre térek s meg fogom mutatni, hogy a panaszolt czikk egyes tételei valótlanok s képzeleti feltevésen alapulnak. Ezen rendben fősúlyt fogok fektetni magára a munkára, azután vádlott bizonyításaira, s hiszem, hogy egyedül ezek kellő és a dolog mélyére ható fejtegetése is elegendő leend arra, hogy a t. esküdt urakat a vád alaptalanságáról meggyőzzem; miért becses figyelmüket kérem. Mindenekelőtt azon kérdés kínálkozik, vájjon az akkor létezett körülmények közt lehető avagy csak valószínű volt-e az, hogy Biró Mihály az összeesküvés árulójává lehessen ? Mire határozott nemmel felelek. Orbán Balázs maga ugy festi azon kort, hogy „a cselédeket megvesztegették és kémekké tették, az árulkodást jutalmazták." Volt tehát szükségök ama kor hatalomvivőiuek arra, hogy Biró Mihályt belevonják a kémrendszerbe ? Továbbá azt mondja Orbán Balázs, hogy „a komolyabb emberek visszatartózkodtak, mindazonáltal a rajongó fiatalság közt sokan vettek részt a titkos forradalmi szervezkedésben." Majd mondja. „Az osztrák kormány 1851-ben Páristól lett figyelmeztetve, hogy Magyarországon összeesküvés van. A mozgalom élén Mack ezredes állott, ki később a rábízott iratokat ellenségeinek áruba bocsátotta;" Végül: „E szervezet ügyes és gyakorlati lehetett a titoktartó olaszok és lengyelek közt, de nem nálunk, mert a legnagyobb titok ellenére 1851 őszén már a nép is mindenfélé a láthatatlan kormányról és a tavasszal kitörendő forradalomról beszélt." íme uraim! lehet józan észszel vádolni valakit olynemü összeesküvés elárulásáról, melyben komolyabb emberek részt sem vesznek, melyek tagjai rajongó ifjak, és ezek között tényleg a marosvásárhelyi collegium összes tanulói valának, melyek feje a rábízott irományokat áruba bocsátja, melyről a kormányt Párisból értesitik. Nem! — ily gyanú csak az elmebeteg képzelő tehetségének lehet szüleménye, s ily módon magából a krónikából levonhatja minden józaneszü ember, hogy Biró Mihály a Párisból feljeutett s különben is köztudomású összzeesküvés árulója nem lehetett. Nem csekély fontosságú az egész história fundamentumának ilyetén megingatása, mert a józan ész örökös szabálya — ruente fundamento ruit et superae dificatum, itt is változatlanul érvényre emelkedik. — Az emberi cselekvény önmagában értelmetlen byerogliph jelentőségét rendszerint a cselekvő személyisége határozza, mit fenyítő elméletben subjectiv tényállásnak nevezünk és valamint kétségtelen az, hogy azon esetben, ha Biró Mihályra bebizonyodott volna az árulás, neki minden azzal kapcsolatba jöhető ténye — legalább emberi felfogás szerint — jogosan számíttatnék bűnül, viszont kétségtelen, hogy árulás gyanúja nélkül senki sem keresne bünt abban, hogy ezzel vagy azzal beszélt, ide vagy oda utazott. Ezen felfogás helyességét tanúsítja az, hogy Demjén Lajos, és többen terjedelmes vallomást tettek vádlott saját szavai szerint, é3 még sem voltak árulók, mert vallomásuk czélja nem volt árulás. De ki akarná állítani — kérdi szóló, — hogy az ész örökös törvénye Biró Mihály személyén kivételt szenvedne? Áttér ezután szóló azon adatokra, melyeket vádlott felhozott vádló ellen. Az mondatik az 57. lapon, hogy „Biró Mihályt Bém 1849-ban a marosszéki comité tagjává nevezte, miért a forradalom után bezáratott, de mindenki bámulatára mig társai hosszasan raboskodtak, ő Heydte által azonnal szabadon bocsáttatott." Hogy Heydte azonnal nem bocsátotta szabadon Biró Mihályt, hivatalos okirattal bizonyítja szóló, mely szerint Biró Mihály 1849. július elején fogták be, és 1850 jun. 2-án bocsátották szabadon tehát csaknem egy év múlva; és nem is bocsátották szabadon, hanem kezesség mellett szabadlábra helyezték lakására való internálás mellett. Hogy 1851. november havában marosvásárhelyen Heydte lakásáról nem láthatták kijönni, bizonyítja az, hogy Heydte még 1850-ben elment Vásáihelyről. Az elfogatások — mondja szóló a beszéd folyamában — nem árulás folytán történtek hanem puszta gyanúra. Ezt így azokta minden kormány tenni. Az összeesküvés létezését tudták Biró Mihály nélkül is, és válogatás nélkül befogtak mindenkit, akiről valamit feltételeztek. Szóló ezt magának vádlottnak az inkriminált fejezetben foglalt azon szavaival bizonyítja, hogy „tényálladékot nem találtak," „nem mentek be a kivetett hálóba" stb., ami kétségtelen jele annak, hogy a befogatások végett Biró Mihály tanácsát nem kérték ki. Bizonyítja ezt az is hogy, az elfogottak legnagyobb részét nem ítélték el, hanem szabadon bocsátották. A Mariánovits összeesküvés elárulásának is megvolt ártatlan bűnbakja. 1848-ig mindenütt azt mondták, hogy Labsánszky árulta azt el, mig Kazinczy naplója meggyőzött, hogy azt senki sem árulta el. Ennélfogva a dolog formája nem mutat arra hogy, Biró Mihály ily speciális módon áruló lett volna. Szóló azután áttér az okokra, melyekkel a vádat megerőtleniteni hiszi. Hogy Biró Mihály kényelmes kocsiban fedezet nélkül éjjel 11 órakor ment Szebenbe valótlan. A hitelt érdemlő történész tartozott volna a napot is megmondani, melyen ez történt, és akkor be lehetett volna bizonyítani az alibit. így azonban ez nem szükséges, mert hisz az egész nem egyéb mint képzelet. Ha volna ebben valami valóság, akkor tanúval is lehetne bizonyítani. Vádlott azt is állitja. hogy Biró éjjeli 11 órakor érkezett Szebenbe, akkor elment a Heydte elnöklete alatt tartott hadi törvényszék elé, ott 25 ivnyi vallomást tett, és másnap reggel mint jött, titokban távozott. De hogyan lehet egy éjjel 25 ivnyi vallomást tenni? Egy ily képtelen azon állítás is, hogy Biró Mihályt Szebenben bő köpenybe burkoltan sötét éjjel egy jó érzelmű magyar felismerte. Miért nem nevezi meg magát ama jó érzelmű magyar ? A történetirónak nem szabad magát ily láthatatlan tanúk által vezettetnie- Szóló Biró Mihály szavaira hivatkozik, ki „Önvédelem" czimü füzetében következőleg adja elő elfogatását. „Azon vallomás következtében, hogy a forradalmi terv-rajzot, melyet Szombatfalvi Elek, süketfalvi birtokos Gál Lászlónál felolvasott, nekie Bereczki László ennek pedig én adtam, elfogatásunkat mindhármunknak 1852. július elején elrendelték, június közepén Bereczky Lászlót és Szombatfalvi Eleket el is fogták, tehát hamis azon állítása 0. B. urnák, hogy Bereczki Lászlót Nagy Samuékkal fogták volna "el. Akkor engemet is kerestek kis-görgényi jószágomon cs. k. csendőrök és katonák, de minthogy bergenyei kis jószágomban voltam, hol csekély gazdaságot folytattam, házamat kikutatták s avval Mi-Vásárhelyre visszatértek s engem aztán ott — Bergenyéről visszatérő utamban fogtak el, a „Nap vendéglőben" — mire tanúim, volt vendéglős Dósa Pál és neje, ugy Müller Józset és Antalri Lajos, ki gazda' nélkül maradott lovaimat és szekeremet, hazaszállította Kis-Görgénybe. A „Nap vendéglőből", szuronyos fegyver közt, a csendőrök felkísértek a várba s 40 katona örizete alatt