Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 11. szám - Jassik Menyhért felperesnek Debreczen város közönsége ellen folyamatban lévő zálogváltó perének vázlata [3. r.]

123 — lik, hogy ez csupán bizonyos neme a kényelemnek a szentszékeknél, de mi többre beesüljük 8ket s azt hiszük, hogy ez elvi tétlenség nálok. Ha hosszabb volna e törvény, talán még több roszat is mondhatnánk róla," de igy csak azt hozhatjuk még fel, a mi szükségest szabályozni elfelejtett. A törvény csupán azon esetre volt tekintettel, midőn a házasfelek jelenben különböző hitfelekezetüek és még elválasztva nem voltak. De az életben gyakran fordul elo eset, hogy a különböző hitfelekezetü házastársak már ezen törvény hatályba lépte előtt a szentszék által agytól és asztaltól részint örökre, részint ideiglenesen el lettek választva, hol kell tehát a pert meginditani akkor, ha a protestáns fél saját hitelvei szerint véglegesen akar elválasztatni ? A szentszék már itélt ez ügyben, észszerű volna tehát a pert itélethozás végett a protestáns fél törvényszékéhez áttenni. Uj kérdés, újonnan kell e itt a pert letárgyalni avagy az Ítélet a szentszék előtt felhozottak alapján hozandó? Ezen kérdésre annál nehezebb a felelet, miután a törvény erre tekintettel nem lévén csupán azt mondja, hogy a per ] átteendő felperes illetékes bíróságához, mely vi- í szont felperes felett hoz ítéletet." Uj tárgyalás megelőzése nélkül ? Nézetünk szerint igen, mert nem lehetett az a törvény czélja egy ügyből két különböző pert csinálni. Uj kérdés. Hátha a törvény hatálybalépte előtt a szentszék által Ítélettel ellátott válópör nem örökös elválásra, hanem csak ideiglenesre czélzott, — lehet e az ideiglenes elválást kimondó ítélet alapján a protestáns fél törvényszéke előtt azonnal végelválást kérni ? Kérdés, melyre nehéz a felelet. A curia, ha jól emlék- i szem. legközelebb azt mondotta, hogy nem. Különösen bonyolult az eset, ha a szentszék ] általi elválasztás idején különböző vallású felek i közül, utóbb mint az igen gyakran történik, a katbolikus fél áttér a protestáns vallásra azon reményben, hogy most mindjárt újból megházasodhatok. Milyen joghatálya van ilyen esetben azaz előtt hozott szentszéki Ítéletnek, különösen milyen ha az elvála ztás ideiglenes és milyen | ha örökös volt ? Léphetnek e a felek azonnal minden további Ítélet nélkül házasságra, miután protestáns hitelvek szerint, melyek már most rájok nézve kötelezők, az örökös elválasztás erre jogot ad. Vagy pedig átteendő a per a protes• tans fél törvényszékéhez? Melyikéhez, miután most mindkét fél protestáns? De ha a szentszék csupán ideiglenes elválasztást mondott volt ki, miféle joghatálya lesz az előbbi pernek és az előbbi ítéletnek az uj perben ? Szükség van-e itt uj perre, ha protestáns hitelvek szerint az előbbi perben előadottak nem csupán ideiglenes, hanem örökös elválást vonnak magok után? Mi történjék akkor, ha a szentszék előtt lefolyt perben alperes háromszori idézés daczára meg nem jelenvén, makacsságból elmarasztaltatott és a per a törvényszékhez áttétetvén ez tárgyalást tüz ki, melynél alperes megjelenik és a védelembe bocsátkozni akar? *) Léphet e uj házasságra az előbb katbolikus fél. mely előbbi házastársától mindkét törvényszék által elválasztatott, ha ő is áttér a protestáns vallásra, vagyis elég e ilyenkor az egyszerű áttérés ? Végét nem érjük e kérdéseknek és örömest magunkra vennők a szörszálhatogatás vádját, ha a gyakorlati életből nem merítettük volna e kérdéseket. Ki volna képes tételes tőrvény nélkül a fentjelzett jogi képtelenségből sarjadzó kérdésekre megfelelni. Nekünk sem az volt a czélunk, ezekre feleletet keresni, hanem csupán azok feltüntetése által kimutatni, milyen rosz az alap, melyből azok fakadnak. Ennyit az 1868-ik évi 48 tczikkről, melyet még az sem ment ki, hogy azért született, hogy mielőbb meghaljon. Cornelius. Jassik Menyhért felperesnek Debreczen város közönsége ellen folyamatban lévő zálogváltó perének vázlata. Közli Egri Endre főügyész ur. (Folytatás.) Azonban ha figyelembe vesszük azon lényeges körülményeket," miszerint felperes a csak *) Ezen kérdés épen most vár Pestmegye törvényszékénél megoldásra. C. egész átalánosságban emiitett érdektársait sehol a keresetlevél szövegében, sem aláírásában, meg nem nevezte, s azoktóli megbízatását mivel sem igazolta; kétségtelen, hogy felperes itt ez ügyben egyedül csak a maga személyében szerepelhet : ellenben a keresetlevélnek aláirt ily határozatlan, s érthetetlen kifejezése „ugy is mint ér d e k t á r s a i m meghatalmazottja" semmi bírói ügyelembe nem jöhet, annyival inkább, mert a meg nem nevezett érdektársak itt ez ügyben állóknak nem tekintethetnek, szintúgy, miut a keresetlevél szövegében szintén csak átalánosságban emiitett, de alperesként meg nem nevezett városi egyes polgárok, kikre nézve már a keresetlevél hátára vezetett 24147/867. számú végzésben elhatároztatott, hogy azok itt e perben álló alpereseknek nem tekintetnek. — A perben nem álló érdektársait tehát felperes, még ha, feltéve, de meg nem engedve azoktóli meghatalmaztatása igazolható lett volna is, teljeséggel nem képviselheti; következésképen a megnem nevezett, s itt e perben nem álló, és senki által törvényesen nem képviselt számtalan állítólagos érdoktársainak perelhetőségéről, itt ez ügyben többé már szó sem lehet. Felperes Jassik Menyhért ur tehát egyedül csak a maga személyében szerepelhetvén; ünnepélyesen tiltakozom, s ellene mondok az o személyes perelhetőségi jogosultságának is. azért b) Mert valamint az 12,380/1868. számú tárgyaláskor a viszonválaszában 2 NB. alatt újból, de elkésetten bemellékelt, s még az 1805 és 1814. évekről szóló felülfizetési régibb szerződések, ugy az A- B. C. D. alattiak is, — mint alább az 1- ő pontban bővebben is kimutatva van. — az ősiségi pátens 22-ik §-a értelmében már elévültek, ugy, hogy az ily elévült szerződvényekre alapított kereset, az 1-ső szám alatt fekvő curialis döntvény gyakorlata szerint, hivatalból visszautasítandó,; lett volna, | anynyival inkább, mert a D. alatti legutóbbi szerződés melyet felperes a fennebb hivatolt tárgyalási jegyzőkönyben az ellenbeszédének 3-ik pontjában, a kereset tulaj donképeni alapjául szolgálónak nyilvánított, — felperesről mélyen hallgat, hanem csak az azt kibocsátó de itt e perben nem álló Farkas Kata Makó Lajosué előbb Viskayné, Farkas Juliánná Özvegy Huszág Istvánné, és Jassik, vagy Roskó Erzsébet jogigényeiről szólván, felperesre teljességgel nem alkalmaztatható. c) Mert továbbá, habár léteztek is valaha a felperes által felidézett, vagy felidézendő oly ősiségi törvények, melyek szerint az elzálogosított ugyanazon egy osztályos fekvő javakat a vérbeli leszármazottak bármelyike, ez öröklött javak természetéből kifolyt elsőbbségi jogigények erejénél fogva kiváltani hajdanában jogosítva volt; és habár állanának is felperesnek a 12380/868 számú tárgyalási jegyzőkönyvbeli elleniratáI ban, és viszonválaszában találtató azon álli! tásai, hogy néhai Rozgonyi Pál, báró Ghilácyi Domokos, és Vay László hajdanában, úgymint az 1728-ik 1769-ik és 1771 években az általa hivatolt ősiségi törvények alapján ex prioritatis jure a tekintetes királyi itélő táblán folytatták zálogváltási pereiket: most már azokra felperes sikeretlen hivatkozik, s azon a peruton, és az akkor még érvényben volt ősiségi törvények alapján, — mint már a K. alatti visszaintő, és tiltakozó levélben is előre megmagyaráztatott, — sikeretlen fáradozik. Mert mindazok az 1852. évi november 29-én kelt, és az ősiségi, s egyéb birtokviszonyokat szabályozó, s országos törvénnyé vált legfelsőbb nyiltparaDcs ujabb intézkedései által végképen eltöröltettek, és annak következő §-aibau, jelesen: A 10-ik §. szerint, oly intézkedés tétetett hogy a régi örökösödési per, a mennyiben a királyi, vagy báni tábla előtt volt indítandó, osztályujjitó, és az ősi javak visszaszerzése végetti perek, többé meg nem indithatók. A 16-ik §. szerint, hogy a fekvő javak tulajdonának átruházásai: örökvallás, csere, peregyesség, érdemdijazás, sem az eddigi törvények szerint a javak minőségéből származott igényekből újonnan indítandó perekkel, ugy mint az előintés elmulasztása miatti érvénytelenítési sérelem miatti érvénytelenítési perrel, sem pedig a közpecsét hiánya miatt, többé meg nem támadtathatnak. A 18-ik §. szerint, hogy a rokonok, és szomszédok eddigi törvényes elővételi joga, valamint minden egyéb törvényes elővásárlási jog, jövendőre nézve megszűnik, és ezen jogczim alatti perek többé, az előbbi tulajdon átruházások tekintetében sem indittathatnak meg. A 21-ik §. szerint, hogy az eddigi törvények szerinti, és az öröklött javak természetéből folyt igények erejénél fogva uj perek a zálogos feltételek m e g e r ő t el en i té se, vagy átruházása végett többé nem támasztathatnak. A 22-ik §. szerint, hogy az előbb szerződésileg elzálogosított fekvő javak visszaváltásának joga, csak az esetben vétethetik foganatba, hogy ha az eredetileg kikötött vagy későbbi felültizetéssel meghosszabbított visszaváltási 32 évi idő lefolyta után egy év alatt a visszaváltási keresetlevél benyuj tátik, de ha a visszaváltási jog ekként egy év alatt foganatba nem vétetett, ugy az elenyészett; és végre a 22-ik §. szerint, hogy az elzálogosított javak birtokosa, azok telje3 tulajdonosának tekintendő, hogy ha a zálog visszaváltása iránti formás per, a fennirt határidő alatt meg nem indittatott. Ezek az ősiségi pátensnek ide. vonatkozó ujjabb intézkedései oly világosak, és határozottak, hogy azok ellenében felperes mint vérbeli leszármazott, hiában hivatkozik a már eltörölt, s azért semmis ősiségi törvényekre fektetett elsőbbségi jogára, és az állítólagosán öröklött javak természetéből kifolyó igényeire; hiában hivatkozik a néhai Rozgonyi Pál, Báró Ghilányi Domokos, és Vay László által a mult században ex prioritatis jure követett, de már az ősiségi pátens ujabb intézkedései által eltörölt, s többé nem követhető perutra, és nem használható ősi\ ségi törvényekre. — Hiában kisérti meg az L.^ I alatti scartétával, mint úgynevezett leszármaz! tatási táblával azt bizonyítani mintha ő az 1461-ik | évben, tehát több mint 400. esztendőkkel ez ! előtt osztozkodott Szepesyektől 13-ik izben álló ! állítólagos örökös lenne. — De ha az volna is, j még azzal sem mehetne messzire felperes. — | Mert miután az A. B. C. és különösen a D. alatti utolsó felülfizetési szerződés felperesre nem alkalmaztatható, a puszta vérbeli leszármaztatás magában véve még személyes kereseti jogot, perelhetőséget nem adhat, még az esetben sem, hogy ha az törvényszabta módon kiállított lenne is, a mi pedig nem az, mert az L. alatti, mint több izek, és mellékágazatok kihagyásával hiányosan, és minden bizonyíték nélkül csak holmi puszta neveket összekötő scarteta, semmi bizonyító erővel nem bírhat, még a 12380/868 számú tárgyalási jegyzőkönyvhöz NB. alatt becsatolt mutatványra való hivatkozása mellett sem. — Mert a törvény szavaival élve „Nec tanem sufficit Geneologiam solo nomine nectere, vcrum quis? cújus filius aut filia sít, clare probari debet, saepe enim ejusmodi nominis plures in família reperiuntur, adeoque semper adhuc de praetensa descendentia aliquod superesse potest dubium." (Dec. 2. de Genadogia:) A tényállásból, és a fejtegetett törvényes combinatiókból tehát önként folyik az, hogy a felperes eljárása, s perelhetősége, mind saját személyében, mind pedig meghatalmazotti minőségben, indokolhatlan s semmis, és mint olyan bíróilag is elutasítandó, s ezzel miuden további perlekedésnek vége szakítandó. Áttérve most már II. Az ügy érdemére. Érdembeli védelmét is egyszersmind a perrendtartás szabályaihoz képest, kötelességének tartja alperes — habár szükségfelettileg is a következőkben elősorolni. 1-ör Tekintve ugyan is az ősiségi pátens 22-ik §-ának 1-ső pontját, ennek világos kifejezése szerint, a kereset alapjául használt valamennyi felülfizetési szerződvények elévültek. — Mert a 2 NB. alatti kelt 1805. és 1814. évben lejárt az 1837-ik és 1846. években — az A. alatti kelt 1828. május 22-én lejárt 1860. május 21-én, — a B. alatti kelt 1830. július 19én lejárt 1862. július 18-án, — a C. alatti kelt 1829 september 25-én lejárt 1861. september 24-én, és végre a kereset tulajdonképeni alapjául szolgálónak felperes által kijelelt D. alatti zálogpótléki szerződés, kelt 1834. november 11én lejárt 1866. november 10-én. Benyújtotta pedig felperes zálogváltási keresetlevelét az 1867. évi november 11-én és igy az egy évi törvényes határidő meg nem tartása miatt, még a D. alatti legutóbbi szerződés is minden bizonynyal elévült az azt kibocsátó, de itt e perben nem álló Farkas Kata Makó Lajosné előbb Vitkayne, Farkas Juliánná özvegy Huszág Istvánné, es Jassik, vagy Roskó Erzsébet részéről; a felperes