Magyar külpolitika, 1944 (25. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 2. szám - Finnország béketörekvései

MAGYAR KÜLPOLITIKA A háború haszonélvezőjének szerepét azonban Oroszország alig két esztendeig élvezhette csak. Amikor ugyanis a Németország ési a niyuigiati hatal­maik között vívott háború annak ellenére, hogy 1940. tavaszán Németország nemcsak az összes nyu­gat-európai kis országokat, de Franciaországot is megadásra kényszerítette, a kezdeti elgondolások elleniéne Anglia ellen villámháborúval nem ért vé­get s az egyre fokozódó amerikai támogatás egyre ánkább elhúzódó háborúval fenyegetett, Németor­szág, nyilván a Mein kampf ama helyes felisme­rése alapján (429—433. kiadás, 748—49. old.), hogty a két arcvonalas háború végzetes lehet Németor­szágra, 1941. június 22-én- ellenségeskedéseket kez­dett a Szovjetunió ellen. Kzeknek a célja ckkép két­ségtelenül az lehetett, hogy a nyugaton tovább folyó háború sikeres vitele érdekében a hátvonal gyors akcióval felmentessék. így azután a Szovjetunió minden eddigi mes­terkedése ellenére mégsem kerülhette el a háborút s akaratán kívül kényszerű segítőtársává kellett válnia az akkor a háborút egyedül folytató Nagy­britanniának. Az egy azonos ellenséggel való e szembeállásuk ígv a dolog természeténél fogva s mondhatni szükségszerűen egy táborba hozta An­gliát és a Szovjetet, Mindazonáltal az a körülmény, hogv a két nagyhatalomnak ez az egymáshoz kerülése nem sa­lát elhatározásuk, hanem kívülálló erő hatásaként következett be, állandóan sajátságosan jellemezte mind ezt, mind a később Amerikával fennálló fegy­vertársi viszonyt. Az autochton érdekek azonossá­gának hiánya, nemkülönben a világnézet és a társa­dalmi és állami rend lényeges különbsége az angol­szász és az orosz nagyhatalmakat mindezideng nem volt képes megbízható közös nevezőre hozni és e kapcsolatok visszatérő zavarai és megrázkódtatásai arra mutatnak, hogv nemcsak a háború folytatása, de méginkább a béke megszervezése tekintetében ennek az együttműködésnek még súlyos teherpró­bákat kell kiállania, ami beláthatatlan jövőbeli ala­kulást is vonhat maga után. (Folytatjuk.) KÖZGYŰLÉSI HIRDETMÉNY. A Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat r.-t. évi rendes közgyűlését 1944. évi már­cius hó 26-án délután négy órakor tartja meg Budapest. II., Keleti Károly-utca 11. szám, I. em. 4- alatt% Tárgysorozat: 1. Az igazgatóság és felügyelőhizottság je­lentése. 2. Zárszámadás és mérleg megvizsgálása és határo­zathozatal. 3. Határozat az igazgatóság és felügyelőbizottsás felmentvénye tárgyában. 4. Az igazgatóság és a felügyelőhi­zottság megválasztása. — Budapest. 1944. február 27. Az igazgatóság. — Az alapszabályok értelmében szavazati jogot c^ak az a részvényes gyakorolhat, aki részvényeit a közgyű­lés helyén, Budanest, II., Keleti Károly-utca 11. szám, I. eme­let 4. a közgyűlés előtt három nanpal előbb leteszi és az erről szóló elismervényt a közflvülés elnökének bemutatta. Mérted 1943. december 31. Vagyon: Készpénz 283.63 P. — Adósok 12.605.93 P. — Lanérték 65.000 P. — Berendezés 1615 P Veszteséoáthozat 1942. évről 45 652.19 P. Összesen 125156.75 P — Teher: Részvénytőke 100.000 P. Hitelezők 24.167.35 P. — 1943. évi nyereség 989.40 P. Összesen 125.156.75 P. Eredménvszámla 1943. december 31. Veszteség: Veszteség­áthozat 1942. évről 45.652.19 P. — Szerkesztési költségek 29 515.59 P. — Nyomdai és kiadóhivatali költségek 129.950.57 P. — Altalános költségek 32.249.59. P. — 1943. évi nyereség 989.40 P. összesen 238.357.34 P — Nyereség: Előfizetési és hirdetési díjak 192.705.15 P. — Veszteségáthozar 1942. évről 45.652.19 P. összesen 238.357.34 P - Az igazgatóság- ­Megvizsgálta és helyesnek találta. A felügyelő bizottság. Finnország béketörekvései Irta: Dr. Gyenes István Az akíuális események forgatagában a világ köz­véleménye előtt elvi jelentőségű esemény lett Finnország törekvése az igazságos és emberséges békére. Főkép a semleges, de az angolszász sajtó is már a stockholmi tárgyalások megindulásakor a há­ború utánra ígért igazságos rendezés próbakövének tekintette a finn kérdést. A mostani világháború fo­lyamán ugyanis elsőíziben történt meg, hogy egy klsncmzet, miután hősies erőfeszítéssel teljesítőké­pességének végső határáig jutott, a stratégiai, valamint a külpolitikai helyzet alakulása következ­tében kinyilvánította szándékát, hogy kész igazsá­gos békét kötni. Másrészt próbakő a finn kérdés azért is, ment ennek megoldása során kell eldőlnie, mennyiben tudnak a nagyhatalmak érvényt sze­rezni befolyásuknak, egyik szövetségesük esetleges hatalmi törekvéseivel szemben. Finnország rendkívül bonyolult és kényes hely­zete magyarázza meg, hogy a stockholmi tárgyalá­sok elhúzódtak és nem jártak a várt gyors ered­ménnyel. A három hadviselő világhatalom közül a Szovjet-Uniónak területi igényei vannak Finnor­szággal szemben, Angliával hadiállapotban van Finnország, csak Amerikával nem szakította meg máig sem a diplomáciai kapcsolatokat. A Szovjet-Unió területi igényei újkeletűek, az 1940. évi moszkvai békétől datálódnak. Az 1939 no­vemberében megindult orosz-finn háború záróköve ez a békekötés, amelynek értelmében Finnország kénytelen volt lemondani Kelet-Karéliának mintegy 45.000 négyzetkilométernyi területéről. Amikor 1941 júniusában megindult a német támadás Szov­jetoroszország ellen, Finnország a németekhez csat­lakozott, hogy visszaszerezze a moszkvai békében elvesztett déli területeit. .Hőst a hadászati helyzet úi<- alakult, hogy Finnország elérkezettnek látta az időt a békekö­tésre. Paasikivi volt miniszterelnök Stockholmba utazott a tárgyalások felvételére. Az eddig nyilvá­nosságra került szovjet békefeltételeket az angol­szász sajtó is súlyosaiknak, majdnem a feltétel nél­küli megadással egyenlő értékűnek ítéli. A Szovjet igényt tart a moszkvai békében magának biztosított, de a német-orosz háború során elvesztett finn terü­letekre, ezenkívül megszállná a nagyobb finn váro­sokat és támaszpontokat kér Finnországtól a Balti­kum ellen irányuló hadműveletei számára. Köve­teli továbbá a szovjetellenes elemek eltávolítását a finn kormányból és szabad kezet kér a Finnország­ban tartózkodó német hadosztályok ellen. A finn vezető politikusok — Ramsay külügy­miniszter, Tanner pénzügyminiszter és a Stockholm­ban tárgyaló Paasikivi volt miniszterelnök — a fegyverszüneti feltételek 'keménységére hivatkozva „igazságos és megértő" békét kéirnek. A tárgyalásoknak ez a részlete méltán tart szá­mot a világ érdeklődésére. Nem lehet szó nélkül hagyni egy önhibáján kívül a háborúba keveredett kis nemzet jogos törekvését az „igazságos, és meg­értő" békére. Valóban nem kérhet kevesebbet az a nép. Ü melyek szenvedő alanya a világhatalmak ver­sengésének. A háború falva mán gyakran hangzott

Next

/
Oldalképek
Tartalom