Magyar külpolitika, 1944 (25. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 2. szám - Apponyi Albert

MAGYAR KÜLPOLITIKA HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM 2. SZÁM. NEMZETKÖZI 30GI ÉS GAZDASÁGI FOLYÓIRAT BUDAPEST 1944 Apponyi Albert Soha sem volt időszerűbb, mint mai napsáig, Apponyi Albert emlékének idézése. Nincs pályafutás, mely tanulságosabb volna, mint az övé. A történetí"ó, példát keresvén nagy államfórfiúra, nem találhat méltóbbat Apponyi Albertnél. A köztudatban a nagy államférfiú neve rendszerint szemmel látható, materiális sikerekhez fűződik. Mit .szerzett nemzetének, mivel gyarapította országa földjét? Más államférfiú nevét nagy, alapvető szerződések teszik emlékezetessé Voltak történelmünkben olyan államférfiak, akik ko-uk és hazájuk hatalmát, fényét, gazdagságát mintegy személyükben összpontosították és hangadó, vezető politikusai voltak Európának. M'indebbői semmi sincs Apponyi Albert pályafutásában. Még csak nem is volt diplomata. Sem ő, sem kora nem gyarapította az ország területét: Apponyi Albert Trianonban Mohácsnál is jobban elbukott hazáját a legnagyobb megaláztatások között, szinte teljes passzivitásra és reménytelenségre kárhoztatva, képviselte. A szerződés hazáját megcsonkította, a- feltámadás reménye nélkül sírba Fektette. Apponyi Albert közszereplése később sem folyt fényes körülmények között. Külföldi követek nem keresték kegyét, ő maga nem kereste a közélet legmagasabb polcait, nem a közszerepléssel járó hatalmat és fényt. Puritán egyszerűségű volt, de előkelőbb, semhogy ez meglátszott volna rajta. Mindössze elbukott hazáját képviselte. Elbukott, megnyomorított, megrágalmazott hazáját ós hazájának szinte eleve reménytelen ügyét. Az elveszett haza földjéből egyetlen rögöt sem szerzett vissza. Reménytelen harca közepette Genfben azon a földön halt meg. melv közszereplésének színe volt, mint ahogy a katona elesik zászlaja becsületéért. Nem fűzhetünk nevéhez diadalmas sikereket. Mi az, ami mégis a legnagyobbak közé emeli? Ö az az államférfiú, akit nem a siker igazol, eredmények nélkül is nagy. Mert a siker, vagy, amit ann k mondanak, múló és materiális dolog. Balszerencse megváltoztathatja, a holnap megsemmisítheti. Mi maradt a franciáknak Napóleon hadi sikereiből? A diadalív, csaták belevésett neveivel. S mi mairadt a világháború Clémenceau-i győzelméből? A napóleoni diadalív aílatt égő örökláng, az isméié rí en katona emlékére. Deák Ferenc művéből talán semmi gyakorlati eredmény nem maradt a most élő nemzedékre, hanem bölcseségének, emberségének, mértéktartásának nem múló emléke. Sem a történelem, sem a közvélemény \ne,m jogosult arra, hogy sikerei alapján ítélje meg az államférfiút. Jaj a nemzetnek, mély csak a sikerben naiv, csak abban bíznk és csak a gyakorlati eredményeket beesüli. Szerencséje teljében lévő ország vezetésére közepes tehetségű ós, ami ennél rosszabb, közepes erkölcsű emberek is elegendők lehetnek. Országnak, melv megpróbáltatások közepette él, magasrendű férfiakra van szüksége, akik, — szinte — prófétaszámba mennek. Vájjon Jeremiás próféta kötött-e valamilyen hasznos szerződést népe ellenségeivel? A nemzet nagyobb, különb, és más, mint szerencséje. Hiszen az igazi nemzet arra is képes, hogy túlélje országa vesztét, még többre,— arra, hogy túlélje önmagát, példázatául a lélek halhatatlansár gának. Nem él-e, vájjon az annyiszor felosztott és felosztandó Lengyelország? Nem egyik legelevenebb kérdése korunknak e jelenleg csak névben élő ország? Talán ellentmondásnak látszik, de az. az ország, melynek csak gyakorlati sikerű államférfiai vannak, nem lehet örökéletű. A, szinte „spiritualizálódott" államférfiak, aminő Apponyi Albert is volt, az örökléttel vannak összeköttetésben. Ök az igazi, a legnagyobb államférfiak, elveiket, hitet vallanak, fölfelé mutatnak. Azt fedik fel, ami népükben legkülönb, legnagyobb, legnemesebb. Nemzetek, melyeknek jól megy sora, meglehetnek, ideig-óráig ilyen államférfiak nélkül. De nemzetek, melyeket vész fenyeget, vagy már el is ért, nem maradhatnak fenn ilyen világító szellemek nélkül. A gyülekezet, mely látta és hallotta Apponyi Albertet, „élő székesegyházinak nevezte. S valóban, a>z is volt, az erkölcs minden teljességével, tudás, szellem fényességével. Apponyi Genfben az egész Magyarország volt. zászlónk, címerünk. Elveszett földünket nem szerezte vissza. De visszaszerezte erkölcsi integritásunkat, örökre viiszszautásította azt a rágalmat, hogy államvezetésben, kultúra létesítésében barbárok vagyunk. Az ilyen eredmények nem veszhetnek el. Apponyi szereplése Genfben igazi lovagi bajvívás volt. Visszautasítása a világ minden rágalm inak, a magyarság nevének tisztára mosása. E sze-