Magyar külpolitika, 1944 (25. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 2. szám - Államtudományok és nemzetközi jog. A "nagy krizis" elmélete

2 MAGYAR KULPOLÍUKA replés, ha nem is semmisíthette meg a magyarság ellen hozott trianoni intézkedéseket, elvette erkölcsi alapjukat. Oly nemzetre nézve, melynek ilyen államféríia volt, kötelező ez az útmutatás. Helyzetünk szinte azonos, aminő volt, mikor Apponyi Magyarország nevében beszélt. Akik megálltak helyüket a sikerben —ha nagypolitikusok akarnak: lenni, - meg kell állaniok helyüket a bajban is, mint ahogy Apponyi megállotta. A mostani politikusoknak is azt a magyarságot kel a világ előtt képviselniük, melv a nemzetközi erkölcs és jog, az emberség, a külső és belső jogok tisztelete mellett tett és tesz hitet. A sors bánhatik velünk kénye-kedve szerint. Megismertethet — mint oly régóta — minden viszontagsággal, de nem veheti el azt az emelkedettséget, melyet Apponyi, mint jellegzetes magyar vonást vitt a világ közvéleménye elé. Ha valaha sor kerül arra, hogy valaki nemzetközi fórum előtt Magyarországot képviselje, annak eszét és szívét más, mint Apponyi Albert példája nem vezetheti. Nem számíthat más segítségre. Nem vonul be oda pompában, nem segít diplomáciai ravaszság, sem a háta mögött lévő sikerek, sem a mellette lévő barátok és érdtíktársak. Egyedül lesz, szerényen, 9egítő eszközök nélkül. Ihletének legfőbb forrása Apponyi Albert emlékezete lesz. Az ő szelleme ad parancsoló útmutatást, hogy megtehesse nemzetéért azt, amit Apponyi Albert .megtett: megmenthesse hazája legdrágább kincsét: hírét, becsületét. Pécsi Mária. Államtudományok és nemzetközi jog — A „nagy krizis" elmélete — Irta : Dr. Göllner Aladár. Gajzágó Lászlónak ajánlom. A legkülönbözőbb oldalakról elhangzott védőbeszédek, cikkek és értekezések ellenére, az egyre bonyultabbá váló hadi és nemzetközi politikai helyzet mindig nehezebb és nehezebb feladatok elé álHtja nem csak magát a nemzetközi jogot, hanem annak művelőit is. A feladat: nem csak védelembe venni a nemzetközi jogot, mint tudományt, de egyúttal rámutatni annak hasznosságára és örökkévalóságára is. A helyzet azonban egyre inkább paradoxális fordulatokat vesz. A nagyközönség, sőt a hivatottak egy része mind jobban és jobban elfordúl a nemzetközi jogtól, fennen hirdetve annak céltalanságát, a dolgok természetes rendjének alakulása azonban mégis újabb és újabb jogi természetű feladatokat ró, nemcsak a nemzetiközi jogászokra, hanem a politikusokra is, akik céljaik felé vezető úton állandóan jogi problémákba ütköznek. Ezek elméleti és gyakorlati síkon felbukkannak, azonban azok átértéséhez az államtudományok tágabban értelmezett segélyforrásait is igénybe kell venni. E ponton mutatkozik meg nemzetközi átalakulások idején a nemzetközi jog és a különböző, egyéb államtudományok szorosabb kapcsolata. Kétségtelen, hogy egy ú. n. állam4ársadalomban nem élhetünk nemzetközi jog és annak gyakorlati megnyilvánulásai, alkotásai, módszerei, eljárásai és intézkedései nélkül. Ha a hadviselő államok között az ú. n. béke joga helyett a háború joga van érvényben, ez iem jelenti azt, mintha közöttük — háborúban — quasi béke jog jellegű kapcsolatok ne állhatnának fenn vagy ne létesülhetnének. A hadban álló felek érdekeit egymásnál kölcsönösen harmadik semleges hatalom képviseli. Közvetítésükkel még harmadik hatalom útján hadviselő felek ad hoc megállapodásokat létesíthetnek s létesítettek legutóbb is pl. polgári személyek kicserélésére, kiszolgáltatására vagy különleges elbánására vonatkozóan. Porlikai és nem politikai természetű üzeneteket közvetíthetnek egymásnak, amelyek a hadviseléssel vagy a hadiáliapottal közvetlen kapcsolatban nincsenek, de nemzetközi jogi jellegű megállapodásokhoz vezethetnek. Akár elvi akár pedig szűk térre korlátozott egvezményeket is létesíthetnek pl. a menedékjog kérdésében stb., stb. Az is kétségtelen azonban, hogy rendkívül nagy horderejű, kataklizma- vagy természet' csapáshoz hasonló nemzetközi események még az ú. n. hadijogot is figyelmen kívül hagyhatják, mintegv vacuum-ot teremtve e téren, jogi szempontból. Ilyen pl. a hadviselés bizonyos formája, (pl. az ú. n. totális háború) ami nem veszi figyelembe a poz:tív nemzetközi jog egyik vagy másik rendelkezését. E nagyjelentőségű események jogi és államtudományi szempontból egy „nagy krízist", kétségtelenül rendkívüli válságot eredményeznek, mert hiszem nemcsak jogsértést jelentenek a pozitív jog szempontjából, hanem — adott esetben — a győztes hatalmak részéről, később, e jogsérelmek szankcionálását is. Kétségtelennek látszik tehát, hogy a nemzetközi joggal kaposolatos széles területű államtudományi problematikába be kell vezetni az ú. n. nagy krizis elméletét is, amellyel számolni kell, vele szemben vagy mellette állást kell foglalni, annak kritériumait valahogyan körül kell írni. E problémával nemcsak a nemzetiközi jognak, de a jogbölcseletnek, (erkölcstannak) a politikának, történelemnek, alkotmányjognak, sőt a biológiának, mint segédtudománynak is foglalkozni kell. E rövid cikk keretében nem óhajtunk kielégítő megoldást találni, célunk csupán az volt, hogy rámutassunk a kérdés végtelen nagy fontosságára. Ma is „nagy krizisben" élünk, sok más értéken kívül a jogi alkotások is összeomolhatnak, a mögöttük lévő természeti és pozitív jog, meg a tudomány, vájjon hogyan válaszol erre? A „nagy krizis" elméletének felállítása azonban egy kísérő megállapítást kíván azonnal. A joöi gondolkodás, esziközök és formulák még a „nagy krizis" idejében is olyan súlyt jelentenek, hogy azokra még nagv események előtérbe tolt vezető alakjai is felfigyelnek. A Szovjetunió nagyhatalmi terjeszkedési törekvéseit a legutóbbi alkotmányrevizió segítségével már előzetesen jogi formába akarja öltöztetni. Hallottunk más, jogi szempontokat hangoztató nemzetközi deklaráció-szerű megállapodásokról is. A most duló „nagy krizis" tehát jogi alkotásokat tehet tönkre, de mégis jogi formulák felé tekint, van ebben valami vigasztaló s hirdeti ez egyúttal a jog örökkévaló voltát is.