Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 1. szám - Nyugat védőbástyája

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 gyár nemzet harci erényeiben látta a török elleni harc sikerének zálogát. A császári környezet magyarjainak kezdeményezésére indult meg tulajdonképpen az elkeseredett küzdelem a török sereg ellen. E támadó hadjárat lelke Zrinyi Miklós volt, a nagy magyar hadvezér, akinek sikerült 1664-ben az ellenséges seregeket Szentgotthárdnál megsemmisítőén megverni. Nem rajta múlott, hogy a bécsi kamarilla bizalmatlansága a magyarok iránt az ezt követő békekötésnél nem tudott jobb és hadászatilag előnyösebb feltételeket diktálni, illetve kapni. A magyarok azonban megakadályozták, hogy a törökök osztrák területre törjenek be. Váltakozó szerencsével folyó nagy küzdelmek és hosszú évek harcai után ragyogott fel végre 1686-ban a felszabadulás napja. Buda ostrománál, mint tudjuk, vállvetve harcoltak .1 magyar és német hősök, hogy bevegyék az Abdurraman pasa által hősiesen védelmezett Budát. 15.000 magyar katona harcolt Buda ostrománál a Batthyányiak, a Pálffyak, Eszterházyak, Petneházyak hősies személyes vezetése alatt ebben a hadjáratban. A fővezér, Lotharingiai Károh herceg a harcoló magyar csapatok kiváló teljesítményeinek szemtanuja volt. Buda felszabadításával kezdetét vette az ország felszabadítása a másfél évszázadig tartó török iga alól. Ismét a magyarok önfeláldozása és a magyar nemzet harci készsége és nemzetvédelmi erényei akadályozták meg a törököket abban, hogy a nyugati kultúrát és a kereszténységet szétzúzzák és megsemmisítsék. Magyarország másodszor áldozta fel magát az elhivatottságából és földrajzi helyzetéből adódó abban a küzdelemben, amelyiket így kell jellemeznünk: hűséges őrtállás Kelet felé Nyugat védőbástyáin. Mindannyiunk emlékezetében élnek még az 1914-es év nehéz napjai, amikor az orosz gőzhenger megindult Berlin és Budapest felé, hogy Középeurópa szívébe való betöréssel a központi hatalmak gerincét képező kettős monarchiát és Németországot eltapossa. Magyarország hagyományos áldozatkészséggel vette ki a részét c háborúban. Tudjuk, hogy a német nagyvezérkar terve először Franciaország letiprása volt. Ilyen értelemben indították meg a németek hadműveleteiket Nyugaton. De a siker előfeltétele az volt, hogy a kettős monarchia seregei Keleten az orosz gözhengert megállítsák, visszaverjék. Sokszor tízszeres túlerővel harcoltak magyar és osztrák ezredek Galiciában és Orosz-Lengyelországban, hogy óriási véráldozatok árán feltartóztassák az oroszokat. A magyar csapatok keleti őrtállása Nyugat előretolt védőbástyájában mihamar még jellegzetesebben jutott kifejezésre akkor, amikor az orosz tömegek 1914 őszén a Kárpátok ormait rohamozták meg. De egyúttal folytatták az oroszok Németország szívének irányított elönyomulásukat is nyugati irányban. A Kárpátok hágóin befészkelt magyar seregekre most már nemcsak az a feladat várt, hogy egy Budapest irányában történő orosz betörést felfogjanak, hanem hogy egyúttal biztosítsák a védekező német seregek déli szárnyait is. A Kárpátok vonulata a honvédseregtestek birtokában egy olyan hatalmas oldalállást képviselt, amelyből egy visszavonulás a németek ellen előnyomuló oroszok helyzetét megkönnyíthette, de viszont egy előretörés az orosz gőzhenger mozgását lefékezhette volna. A magyar-osztrák vezérkar főnöke, Conrad, messzemenő védelmi intézkedéseket foganatosított. Szurmay hadseregcsoportja, amelyik eleinte csak hiányosan fölszerelt magyar népfelkelő csapatokból állott, elkeseredett, szívós harcokat vívott a Kárpátok átjáróinak védel meben. A csodával határos volt, hogv Duklát, Ve reckét és az uzsoki szorost sikerült az oroszoktól megtisztítania. Az időközben német seregrészekkel megerősített magyar Kárpátvédelem feladatát sikeresen megoldotta. De a harcok fent a határ vonulatokon nem ültek el. Az orosz tömegek mindenáron at akartak törni Krakkón keresztül Berlin irányában Magyar huszár századok és honvéd gyalogezredeknek sikerült Limanovánál az orosz vezérkar tervet meghiúsítani. Az első világháborúban a magvarok, mint mar az eddigiekből is láttuk, nemcsak közvetlenül saját hazájukat védelmezték a Kárpátokban Magyarország ismét keleti őrhelyén állott és hagyomány vitézségével és áldozatkészségével védte a nj ugati kultúrát. Magyarország a trianoni békediktátum után Németországgal szomorú sorsközösségben maradt a békekötés után is. A legyőzött hatalmak vezérkarai tudták, hogy a Szovjet egy olyan óriási erejű hadsereget létesített, amelyik Európa legyőzésére volt szánva. Ezért a diplomáciák kettőzött éberséggel figveltek Kelet felé. Magyarország 1939. februárjában csatlakozott az antikomintern szerződéshez és ez által tanúbizonyságát adta annak, hogy barátaival és szövetségesével a szovjet ellen védekezni óhajt, ha erre rákényszerítik. Az események nem sokáig várattak magukra. A második világháborút megelőző események egyébként oly élénken élnek méü emlékezetünkben, hogy erre nem szükséges kiter~ jeszkednünk. Amikor a háború Németország és Szovjetoroszország között kitört, Kassa védtelen lakosságára orosz bombázók dobálták le bombáikat. A nép és nemzetijog-ellenes támadás kiváltotta Magyarországon is az aktív védekezés szükségességének felismerését. Az oroszok ekkor már velünk szemben csak erős utóvécleket állítottak harcba, mert a mindinkább fokozódó német katonai nyomás a kárpáti arcvonal megbontására kényszerítette őket. A honvédek hű szövetségben a német és olasz bajtársakkal, mélyen orosz területre nyomultak előre. És amikor a német hadvezetőség által irányított hadműveletek ezt megkívánták, a magyar honvédek a nagy német hadászati elgondolás keretében hősiesen vettek részt a támadásban. És a sors csodálatos „eseményrendezése" folytán a Keleten harcoló honvédseregtestek ma ismét egy „keleti őrtállás" helyzetébe kerültek. Magyarország, amint láttuk, ügy mint évszázadokkal ezelőtt, ma is Nyugat védőbástyája keleten, ahol hagyományos hűséggel ma éppen olyan határozottan teljesíti hivatását a nyugati kultúra és a kereszténység védelmét, mint annakelőtte, a nagy világtörténelmi események idején.