Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - A nemzetközi gazdasági együttmüködés feltételei

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA egyre fokozódó árucsere, a növekvő tőkeonozgalom és a munkaerők szabad áramlása. A nemzetek termelő tevékenysége egymást kiegészítette, egymást kölcsönösen támogatta és serkentette. Szinte úgy látszott, hogy a világ gazdasági erői egymással tervszerűen összefogva céltudatosan emelik egyre magasabbra minden bekapcsolódó ós együttműködni kész ország életszínvonalát. Amikor a szabad nemzetközi kereskedelemnek elsősorban Anglia érdekét szolgáló elvét a múlt század második felében kezdte felváltani a szerződéses vámpolitika rendszere, sokan azt jósolták, hogy ez az irányzat elzárkózásra, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok elsorvadására és így végső sorban visszafejlődésre fog vezetni. De ez nem következett be. Nem az elzárkózásra vezető tiltó vámok gondolata jutott ugyanis érvényre és nem emelkedtek kínai falak az országok közötti gazdasági érintkezés elrekesztésére. Ehelvett a szerződése- vámpolitika józan elve jutott diadalra. Ez biztosította az országok gazdasági füg getlenségét. saját gazdasági érdekeik kellő szolgálatát, ily módon védelmet nyújtva a honi termelésnek és ösztönzően hatva minden hazai termelési lehetőség kellő kiaknázására. Másrészt azon ban a hosszabb időre szóló vám- és kereskedelmi szerződések révén az egymásra utalt és egymást részben kiegészítő országok kölcsönösen olyan engedményekhez jutottak, amelyek az árucseré! — egymás gazdasági érdekeinek sérelme nélkül — számos vonatkozásban továbbra is akadálytalanul lehetővé tették. A szerződéses vám- és külkereskedelmi politika csupán szabályozta az országok közötti kereskedelmi forgalmat és gazdasági viszonyt. És a honi termelés erőteljes fejlődésnek indult és ennek következtében természetszerűen nőtt az áruk és termékek cseréjének szüksége és lehetősége. A mindenik félre nézve hasznos gazdasági együttműködést nagymértékben előmozdította a valuták és devizák egymásközí való viszonyának szilárdsága, vagy legalábbis csekély ingadozása. A gazdaságilag fejlettebb államok pénze nem csupán a belföldön jelentett értékében változatlan vásárlóerőt, de külföldön értékében is szilárd fizetési eszközként volt felhasználható, mert a hazai pénzt a külföldi országok részére változatlan arányban, szilárdnak mondható árfolyamon lehetett átváltani. így saját önálló pénzrendszer mellett is a gazdaságilag fejlett országok pénze igen nagy területekre terjedően tulajdonkeppen szinte általános vásárló erővel bíró nemzetközi fizetőeszközt jelentett. Ehhez járult még-a pósta- és vasutitarifák, adók és vámtételek hosszabb időre szóló állandósága. Mindez lehetővé tette a termelők és kereskedők, a hitelezők és adósok biztos kalkulációját nemzetközi viszonylatban is. Egyúttal a nemzetközi gazdasági érintkezést könnyűvé, a gazdasági kapcsolatokat szorossá és állandóvá téve, páratlan lendületet adtak a minden országra nézve hasznot hozó gazdasági együttműködésnek Ennek világos felismerése és tudatossá válása tükröződik most vissza azokban a törekvésekben és tervekben, amelyek mindkét táborban már a háború folyamán hangoztatják, hogy az elkövetkezendő békeidőkben a gazdasági együttműködést lehetőleg széles területen meg kell valósítani. A mult beszédes tanulságokat szolgáltat arra nézve, hogy ez az annyira kívánatos helyreállítás minő feltételektől függ. Ezek között a háborús gyűlölködéstől és elfogultságtól mentes józan tervek első helyen említik meg az államokgazdasági önállóságának és függetlenségének a békekor zakban való biztosítását és a kényszertől, minden alárendeltségtől mentes, a kizsákmányolást nem ismerő önkéntes gazdasági kapcsolatok létrehozásának szükségességét. Egészséges és tartós együttműködés csak úgy érhető el, ha minden ország saját életbevágó termelési és anyagi érdekeinek alárendelése nélkül kapcsolódhatik bele a nemzetközi forgalomba, mint gazdasági boldogulásának egyik nagyjelentőségű tényezőjébe. Az egymás érdekeit kölcsönösen figyelembevevő államközi gazdasági szerződések rendszerérc vár, előreláthatólag a nemzetközi gazdasági együttműködés megszervezésének rendkívül fontos feladata. A nemzetközi valuta- és devizaviszonyok rendezésére szintén számos terv merül fel. köztük világvaluta megteremtésének gondolata is, vagy legalább olyan pénzrendszer létesítése. amelv nagy területeken, több országot magában foglalóan egységes pénzzel kívánja a nagy célt elérni. Az angol és amerikai pénzügyi vezetők részéről ajánlott „unitas", a „bánkor" és a ..gramor" egvaránt az aranyalapra visszamenve, vagy ahhoz kapcsolódóan akarná a nemzetközi valutát megvalósítani, esetleg a honi pénzek kiküszöbölésével. Az ilyen elgondolások mögött rendszerint pénzügyi és gazdasági hatalmi érdekek rejtőznek és így beleütköznek az államok gazdasági önállóságának és függetlenségének féltve őrzött érdekeibe. A pénzkibocsátás felett való önálló rendelkezés az állami szuverénitásnak nem csupán jelképe, lnnem nélkü^zhetetlen eszköze is az országok hitel- és L'azdasáüi élete iránvításának. saját anyagi érdekeik hathatós megóvásának. Magyarország szívós küzdelmét az önálló jegybank felállításáért, vagy legalább is a közös jegybankra való magyar befolyás fokozásáért annak idején ez a gondolat irányította és sarkalta. A cél elé tornyosuló és el nem hántható nehézségek világosan mutatták, hogy idegen gazdasági és pénzügyi érdekek hatalmi túlsúlyával állottunk akkor szemben. Ha a háború után nem hatalmi szóval döntik el a valutakérdés rendezését, hanem figyelemmel lesznek az államok gazdasági önállóságáhaz fűződő fontos érdekekre, akkor valószínűleg módot fognak találni az országok pénzügyi önállóságának és másrészt a nemzetközi forgalom érdekeinek közmegnyugvást keltő összeegyeztetésére. Erre nézve a mult megfelelő útmutatásokkal tud szolgálni. Az országok között való minél tökéletesebb közlekedés létrehozása szintén egyik igen fontos problémája lesz a jövőnek. Ebben szerep vár a belvizi és tengeri forgalomnak, valamint az újkor nagy vívmányának, az autó- és légiközlekedésnek nagyszabású nemzetközi szabályozására. Ennél is az egyes országok különleges érdekeire szintén tekintettel kell majd lenni. A gyarmatvilág természeti kincseihez és nyersanyag bőségéhez nemzet-