Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 5. szám - A semlegesség

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 k'özileg rendezett és védett hozzá juttatást kell majd biztosítani az e tekintetben szűkölködő valamennyi ország részére. Csakis ily módon válhat valósává az igazi nemzetközi gazdasági együttműködés, amely ilyenképpen a világbéke fenntartásának egyik legfontosabb tartóoszlopa és biztosítéka lesz. A semlegesség. Irta: Vértes István. A világháború elején az államok egész sora tett semlegességi nyilatkozatot, jelenleg azonban mindössze öt olyan európai ország van, amely bizonyos fenntartások mellett meg tudta őrizni semlegességét: Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország és Törökország. A semlegesség fenntartása most még nehezebb, mint a mult világháborúban volt. hiszen csaknem az egész világ hadviselő fél. A semlegesség nemcsak a semleges államok akaratán, hanem a harcban álló nagyhatalmak jogtiszteletén fordul meg. amelyet érdekeik szabályoznak. A háborúban a jog erkölcsi ereje meggyengül és minden jog csak annyit ér, amenynyi kényszerítő erő támogatja. Az a kényszerítő erő. amely felett a semlegesek rendelkeznek igen csekély a hadban álló országok erejével .szemben és i - "mlegességnek kellő nyomatékot nem adhat. Ami kényszerítő erő ma a világon van, éppen ellenkező irányban működik, mint ahogyan a valódi semlegesség megkövetelné. Erre utal az a körülmény, hogy ma csakis fegyveres semlegesség lehet, vagyis minden állam, amely magát semlegesnek nyivánította, kénvtelen szükség esetén résen állni, hogy magát megvédhesse. Mindamellett nem lehet lebecsülni azt a nagy nemzetközi értéket, melyet a .semlegesség még meggyengült állapotban is jelent. Ne felejtsük el, hogy a hadban álló országok kölcsönös érdekeit a semleges hatalmak képviselik s enélkü! azok a közvetlen diplomáciai kapcsolat megszakadása folvtán bizonvos pontokon teljesen védtelenek volnának. A Nemzetközi Vöröskereszt a semleges országokon át bonyolítja le emberséges működését. A béketapogatódzásoknak is a semleges államok a színhelyei. Az egymástól elzárt ellenséges országok híranyagát a semleges saitó viszi át a lezárt határokon. A semlegesekkel fennálló kereskedelmi kapcsolatok teszik lehetővé, hogy egyes országok a náluk hiányzó leszükségesebb gyógyszerekhez hozzájussanak. Ezek a körülmények egymagukban is eléggé indokolják, hogy a semlegesség jelentőségét lekicsinyelni már csak azért sem szabad, mert lehetővé teszi a háború szenvedéseinek enyhítését és elősegítheti befejezését. Ennek ellenére a mult világháború után keletkezett nemzetközi jogrend a semlegesség fogalmát meglehetősen háttérbe szorította. Az egyes államok nagy számban kötöttek ugyan egymással barátsági, ió szomszédsági, meg nem támadási és semlegességi egyezményeket, de a Nemzetek Szövetségének egyességokmányában, a Iocarnói szerződésekben és a Kellogg-paktumban erről szó sincsen. Az egyességokmány bevezető szavai utaltak arra, hogy a nemzetközi jog szabályait ezentúl a kormányok kölcsönös magatartásának zsinórmértékéül határozottan elismerik. A 20. cikk megszüntetett minden olyan kötelezettséget es megegyezést, amely az egyességokmány rendelkezéseivel ellentétes. A 21. cikkben az olvasható, hogy a béke fenntartását biztosító nemzetközi megegyezések érvényben maradnak. De a semlegességről nincs szó ezekben a cikkelyekben, s ez az egyességokmány célzatából és konstrukciójából magyarázható. Tény, hogy ez az okmány a háborút nem zárta ki az olyan államokkal szemben, amelyek háborús cselekményt követnek el a Nemzetek Szövetségnek valamelyik tagja ellen és az 1928ban kötött Kellogg-paktum is csak azt jelentette ki, hogy aláírói a háborút elitélik és arról egymáshoz való viszonyaikban lemondanak. Mindebből az következik, hogy az 1914-i háború után megalkotott nemzetközi jogrend a semlegességet meg nem szüntette, sőt hallgatólagosan elismerte olyan jogállapotnak, melyet a háború idéz elő. Ha már most felvetjük azt a kérdést, hogy vannak-e a semlegességnek pontosan megállapított jogszabályai, erre azt felelhetjük, hogy az 1907-ben lefolyt hágai konferencia 13. egyezménye és az ezt megelőző vagy követő megállapodások a konkrét rendelkezések mellett elvi szempontokat tartalmaznak, amelyek útmutatásul szolgálhatnak a felmerülő kérdések megítélésénél. Minthosv a semlegesség a háborúban részt nem vevő államok jogviszonyát szabályozza a háborút viselő államokhoz, természetszerűleg jogokkal és kötelezettségekkel jár. E kötelességek a hadviselőkkel szemben inkább tartózkodásból, mint cselekvésből állanak. Minél tartózkodóbb egy állam, még polgárainak érzelmi megnyilvánulásaiban is. annál tökéletesebb a semlegessége. A somleges hatalom legfőbb joga az. hogy területe sérthetetlen. Ebből következik az. hogy földjére vagy a hozzá tartozó légtérbe i harcban álló hadsereg be nem h.itolhat. azon át nem haladhat és azt hadműveleti területnek nem használhatja. Ugvanez a tilalom vonatkozik e hadseregek lőszer- és élelmiszer száMírmánvaira is. Minden semleges államnak jogában áll, hogy semlegességének megsértését megakadályozza. A hágai egyezmény szerint nem tekinthető ellenséges cselekedetnek, ha a semleges hatalom fegyverrel veri vissza a semlegessége ellen intézett támadást. Semleges állam területén hadviselő ország részére toborozni, vagy csapatokat felállítani tilos ugyan, de egy semleges állam sem köteles polgárait megakadályozni abban, hogy határain túl az egyik vagy másik hadviselő fél szolgálatába álljanak. Megtiltható a hadv iselők számára semleges országban a távíró- és telefon, valamint a rádió használata. A területére lépett hadviselő csapatokat mindenkor köteles lefegyverezni és internálni, azt azonban megengedheti, hogy területén fegyvertelen sebesülteket és betegeket szállítsanak át, vagy hogy vasutjait végszükség esetén, díjfizetés melletT használhassák. Ez csak akkor egyeztethető össze a