Magyar külpolitika, 1943 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 2. szám - A mult világháború új dokumentumai

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 érésére a "hadviselő országok kormányai kénytelenek a legszigorúbb szabályozások és korlátozások alá vetni az egész gazdasági életet, guzsbakötve minden egyéni szabad kezdeményezést és termelő tevékenységet. A békegazdaság feladata ezzel ellentétben az egyre fokozódó polgári szükségletek kielégítésérc gazdaságos módon állandóan növelni a termelést. Ez azonban nem történhetik másképpen, mint a haszon elvének szemelőtt tartásával. A hozott áldozatnál mindig többet és értékesebbet kell előállítani messzemenő gazdasággal, előrelátó számítással és óvatos takarékossággal. Az egyéni gazdasági tevékenységet, ezt a nélkülözhetetlen motorikus erőt fel kell szabadítani a lenyűgöző Megkötöttségből. A cél itt a termelés beállítása a százféle polgári szükséglet kielégítésére. A békegazdálkodás egyre több tőkejószagot igényel, tehát a tőkejavak kímélésére, gyarapítására van szükség, nem pedig gondolkodás nélkül való fel- és elhasználásra, mint a háborúban a győzelem biztosítására. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a háborús erőfeszítések során szerzett értékes gazdasági tapasztalatokat, felfedezett találmányokat, bevált eljárásokat ne igyekezzünk a békegazdái kodásban is alkalmazni, ha abba megfelelő alakban hasznosan beilleszthetők. Csak az egész rendszert nem vihetjük át kritika és válogatás nélkül a teljesen új helyzetbe. Gyakran találkozunk mostanság azzal a gondolattal- is, hogy teljesen új gazdasági rendszerrel: a közösségi gazdálkodással kell és csak ezzel lehet majd a háború után felmerülő problémákat megoldani. Ez inkább puszta jelszóként jelentkezik, mint végiggondolt és részletesen kidolgozott terv gyanánt. Ami benne kézzel foghatóbb valami, abban a marxizmus, az államszocializmus, sőt a kommunizmus eszmevilága tükröződik. A fasizmus megalapítója: Mussolini élesen állást foglalt az államszocializmus, azaz a gazdasági élet ..bürokratikus megfagyasztása", az egyéni gazdasági tevékenység és kezdeményezés kizárása, a töke nélkülözhetetlen szerepének megszüntetése; ellen. Hasonlóképpen nyilatkozott ismételten Funk, a Német Birodalom gazdasági minisztere, a nemzeti szocializmus gazdasági vezető egyénisége is. \ józan gondolkodás is ellentmond annak, hogy az átmeneti idők várható nagy nehézségeit, a békegazdaságra való átállás súlyos feladatát még megtetézzük egy elvontan kiagyalt és ki nem próbált, avagy már csődöt mondott más rendszer nek kába kísérletével. Olyan volna ez, mint ha örvények és sziklák között, viharos hullámokból csapkodott tengerszorosban egy ki nem próbált, teljesen új szerkezetű hajóval, parancsnoki hidján jelszavakat hangoztató tapasztalatlan, de szertelenül bizakodó kapitánnyal, próbálnánk átvergődni. Mi volna ez más, mint könnyelmű Isten kísértés? Fizessünk elő a Magyar Külpolitikára. A mult világháború új dokumentumai. Irta: Ballá Antal. Az 1914—18-iki világháború keletkezésének oknyomozása még mindig hézagos, noha a diplomáciai iratoknak, fel jeu> zéseknek és egyéb dokumentumoknak egész tömege áll rendelkezésünkre. Annál világosabban és biztosabban látjuk az összeomlás okait. Ludendorff tábornok, aki ebben a kérdésben mindenkinél illetékesebb, az összeomlásnak ezt az egyszerű magyarázatát adja: a központi hatalmak ellenséges túlerővel állottak szemben és a végsőkig kimerülve tették le a fegyvert. Hogyan kapcsolódnak egymásba az események, amelyek az 1918. november 11-i fegyverszünethez vezettek, hogyan látjuk ma az öszszeomlás mechanizmusát? Az 1918-iki esemény váratlanul jött, hiszen a központi hatalmak a világégés első négy esztendejében a legfényesebb diadalokat aratták. Csak az új kor nagy háborúinak nagy győzelmei vetekedhettek a német és az osztrák-magyar fegyverek győzelmeivel. Egész az 1918-ik év közepéig szinte rendíthetetlenül élt a lelkekben a központi hatalmak legyőzhetetlenségének tudata. A németek a nyugati hadműveleteket villámháborúval kezdték és szeptember első napjaiban már Paris alatt jártak, de a Marne melletti franeia győzelem után is megtartották Franciaország északi departementjeit és kiépítették hatalmassokáig bevehetetlennek látszó állásaikat. A szerbek visszavetették az osztrák-magyar seregeket és az oroszok elérték a Kárpátok gerincét, de Hindenburg hatalmas diadalai az oroszokat feltartóztatták Kelet-Poroszország határán. Annál fényesebbek voltak a következő, 1915. esztendő eredményei. A központi hatalmak csapatai mélyen benyomultak Oroszországba, majd legázolták Szerbiát s az esztendő olyan fényes sikerekkel végződött, hogy a katonai és a politikai körök már akkor biztosnak látták a végső győzelmet. A központi hatalmak sajtója ezekre a valóban ragyogó harctéri sikerekre hivatkozva, oltotta bele a köziélekbe a legyőzhetetlenség hitét. Az 1916-ik év gyengébb eredményekkel zárult. A cári Oroszország minden erejét összeszedve, új támadást kezdett keleten, s a lucki és bukovinai áttörés után a Kárpátok vonala ismét veszélyben forgott; a franciák megvédték Yerdunt. Közben beavatkozott Románia, ami ugyan nem döntötte el a háború sorsát, mint Párisban és Londonban remélték, de meghosszabbította a harcvonalat és lekötött jelentékeny erőket. Hindenburg az 1916-ik esztendőt emlékirataiban igen válságosnak mondja. A németek gyorsan átszervezték a hadiipart, majd Hindenburg és Ludendorff vették át a hadműveletek irányítását s a románokon aratott nagy győzelem után az esztendő mégis kielégítő eredménnyel végződött. 1917-ben már látszott, hogy élet-halál harcról van szó; a/ entente hatalmak erőforrásai nagyobbak; Károly király nagy titokban békét ajánlott a szövetségeseknek. Az esztendő tavaszán Wilson elnök meg-