Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 7. szám - Kárpátalja visszacsatolása az ezeréves hazához

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Kárpátalja visszacsatolása az ezeréves hazához. Kárpátaljának Magyarországhoz való visszacsatolásával voltaképpen nem történt egyéb, mint hogy örökérvényű földrajzi és gazdasági törvényeket helyeztek vissza jogaikba. A magyar állam e természeti adottságokat nagyszabású gazdasági program keretében óhajtja kamatoztatni s ezáltal a ruszin nép életszínvonalát emelni. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a magyar kormány azon intézkedéseit, melyeket e cél érdekében foganatosított. Kárpátalja közgazdaságának egyik legfontosabb tényezője a területének kb. felét kitevő erdőség, amely a lakosságnak csaknem 40 százalékát tartja el, figyelembe véve, hogy a kitermelés, a tutajozás, a falepároló gyárak kb. 100.000 főnek nyújtanak kenyérkeresetet, illetőleg ugyanennyi családnak megélhetést. Kárpátalja e tekintetben nagyon megsínylette a cseh idők extenzív erdőgazdálkodását. A magyar kormány e helytelen gazdálkodáson akart elsősorban változtatni s a károkat minél előbb helyrehozni. Munkájának eredményes voltát mutatja az is, hogy a három éves magyar gazdálkodás óta 15—20 százalékkal több famegmunkálás történt, mint a cseh időkben. A cseh gazdasági politikával ellentétben a magyar kormány a szállítási hálózatot építkezésekkel, a víziutak megjavításával kibővítette, hogy ezzel is megkönnyítse és fellendítse az erdőgazdálkodást. A magyar vasúti tarifának Kárpátalja igényeihez mért módosításával a kormány lehetővé tette a kárpátaljai tűzifának az ország minden részében való rentábilis értékesítését. Kárpátalja három nagy falepároló gyárában állandó intenzív munka folyik; a kormány tervbevette egy celullóze gyár felállítását is. Kárpátalja gazdasági életének másik igen fontos tényezője az állattenyésztés. A cseh uralom alatt ez is visszafejlődött az értékesítési nehézségek miatt. E téren elsősorban a minőségi termelést kellett elősegíteni. A kormány nagyszabású akció keretében felvásárolta a kivénült állatokat és 12.000 darab tenyészállat (marha, sertés, baromfi stb.) kiosztásával járult hozzá a ruszin nép állatállományának felfrissítéséhez. Hatvan takarmánysziló felállításával, tenyészbikák kiutalásával és a havai legelőkérdés rendezésével biztosították az állattenyésztés felvirágoztatását. Gondoskodás történt, hogy minden község megfelelő nagyságú legelővel rendelkezzék, s hogy az közmunka útján állandóan jókarban legyen tartva. Az állatkereskedelem feladatát — a magánosokon kívül — szép sikerrel látja el a Kárpátaljai Állattenyésztők Értékesítő Szövetkezete. A mezőgazdaság fellendítésére nagymennyiségű vetőmagot és műtrágyát osztottak szét. Különös gondot fordítanak a kender- és lentermesztésre, amely a helyi háziipart láthatja el nyersanyaggal, továbbá a kertgazdálkodásra, mely utóbbi célra 1,000.000 palántát osztottak ki. A belterjes gazdálkodás népszerűsítésére 15 mintagazdaságot létesítettek. A ruszin mezőgazdasági munkásoknak az Alföldön való nyári foglalkoztatása már 1939-ben megindult, amikor 8000 munkás tért vissza ősszel egész évi kenyérmagszükségletével. Terménykeresetük hazaszállítására a kereskedelmi miniszter 50 százalékos vasúti fuvardíjkedvezményt biztosított, sőt sok esetben teljesen ingyenes szállítást engedélyezett. A szövekezeti élet nagyarányú kiépítése is megindult, hogy ezáltal megvédjék a ruszin gazdákat, iparosokat illetéktelen elemek kizsákmányolásától. Ennek keretében számos háziipari (kosárfonó, szövő stb.) üzemet állítottak fel. A kárpátaljai iskolaügy kérdése is sürgős rendezést kívánt. A magyar kormány fontos feladatának tekintette a gazdasági újjáépítésen túl a ruszin kulturális élet megteremtését is. A nemzetiségi iskolákra vonatkozó rendelet értelmében a lakosság számarányának megfelelő ruszin (tehát nem ukrán vagy orosz, hanem valóban helyi, nemzeti) tannyelvű iskolákat létesítettek. A ruszin népiskolákban ezidőszerint mintegy 97.000 ruszin gyermek tanul, a polgári iskolákban 1610, a három ruszin gimnáziumban összesen 1746 ruszin tanuló nyer oktatást. A munkácsi ruszin gimnáziumban külön leányosztály is nyílt, melybe az első évben 51 leányt vettek fel. Magyar állami támogatással ruszin színházi stagione-társulatot létesítettek, egyelőre 12 színész-taggal, de a társulat később bővülni fog. A kulturális építőmunka jelentős állomása volt a Kárpátaljai Tudományos Társaságnak az életrehívása. Célja a ruszin nemzeti művelődés ápolása; kiadványsorozata (Narodna Bibliotéka), saját nyomdája, tudományos folyóirata (Sorja) van. Kárpátalja berkeiben elültek a pártpolitikai harcok. A ruszin nép — gazdasági és nemzeti életének újjáéledése láttán — bizalommal tekint a jövőbe. Kárpátalját geográfiai és gazdasági adottságai még erősebb szálakkal fűzik Magyarországhoz, mint a Trianonban elszakított bármely más országrészt. Míg Szlovákia, Erdély és a Délvidék többékevésbbé bele tudott illeszkedni az utódállamok gazdasági gépezetébe — ha nagy erőfeszítések és áldozatok árán is —, addig a kárpátorosz nép valósággal nyomorba jutott. Nem mintha e táj Kánaán földje lett volna a régi magyar időkben, de ez jórészt a lakosság igénytelenségén, passzivitásán és földjük szűkösebb természeti adottságain múlott. A Felvidék intenzívebb iparosítása e század elején indult meg. A magyar kormányt iparfejlesztési politikájában az az egészséges alapelv vezérelte, hogy a a gyáripart oly vidékeken kell kiépíteni, ahol a szükséges nyersanyagok telephelyei feküsznek s ahol a lakosságnak nem áll módjában mezőgazdasági termelést folytatni. Iparosítás szempontjából tehát a nemzetiséglakta hegyvidékek — így Kárpátalja is — jöttek számításba. A nagyszabású ipari program arányaira jellemző, hogy 1901—1906 között az ipari üzemek száma a Felvidéken 53 százalékkal emelkedett. Igaz, az ásványi kincsekben szegényebb Kárpátalján aránylag kevesebb ipari üzem volt létesíthető, de a foglalkoztatott munkások száma a század első tíz esztendejében még itt is mintegy 50 százalékkal emelkedett. A Kárpátalja földjét közel felerészben borító erdőségek, a nagyarányú műfakitermelés, fűrész- és fadesztilláló üzemek, továbbá az ország