Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 7. szám - A magyarság és a külföldi közvélemény

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 hadjárat sikere volt, amely válogatatlan eszközökkel lépett fel ellenünk nemcsak a háború alatt és a békekonferenciánál, hanem már évtizedekkel előbb és szisztematikusan igyekezett a magyarság európai helyzetét aláaknázni. Volt idő, amikor Párisban, Washingtonban és Londonban hősiességet, lovagiasságot és történeti martíromságot jelentett a magyar név. Ezt is számon kell tartanunk, ezzel mutathatjuk, hogy tisztában vagyunk a rólunk külföldön alkotott jó véleményekkel is. Michelet veti fel a kérdést, amely azóta szinte közmondásszerüvé vált: „Mikor tudja megfizetni adósságát a civilizált Európa a magyaroknak?" — Cass tábornok a szenátusban tette az alábbi kijelentést: „Európa legdicsőbb múltú és legnagyszerűbb nemzete a magyar!" — Macartney professzor pedig magyarországi körútja után a londoni közvéleményt így tájékoztatta: „Egy nemzet, amely úgy helyezkedett el, mint a magyarok, mióta Európába jött, csak két dolog között választhatott: vagy a teljes megsemmisülés, vagy a saját útjaihoz és szokásaihoz való végleges ragaszkodás között. És a magyarok nem hasonlítanak egyetlen más európai fajhoz sem. Bennük két földrész olvadt egybe, olyan vegyülékben, melyben mind a kettőből van valami, amely azonban mégsem azonos egyikkel sem. Minden jó vagy rossz tulajdonságuk, mely intézményeikben híven tükröződik vissza, a sajátjuk; s ők maguk, hogy úgy mondjuk: változhatatlanok. A magyarok ma is azok, akik őseik voltak; lovagias, romantikus, marcona oligarchák, hódítók nemzete, mely erényeivel és hibáival együtt európai problémát jelent. E nép rendkívüli érdekessége abban a páratlan sikerében rejlik, amellyel a középpont és a külső szélek érdekközösségét megteremteni és fenntartani tudja. Magyarország politikai határai ezer éven át csaknem teljesen összeestek a középdunai medence természetes határaival. A magyarok érvelése szerint Magyarország feldarabolása nemcsak az egész országra volt katasztrofális, hanem az egyes nemzetiségekre is. Magyarország nemcsak történelmi, hanem ezenfelül tökéletes gazdasági és földrajzi egység." Jóleső érzés idegen nemzetek fiaitól ilyen és hasonló elfogulatlan és korrekt véleményt hallani. Szólni kell még a közvélemény nevelését illetőleg a közigazgatásról. A közigazgatásnak ugyanis az előírt funkciókon felülemelkedve, illetve ezzel párhuzamosan igen fontos feladata kell hogy legyen a hivatalos vagy propagandisztikus külpolitika tartós pillérének, az egységes közvéleménynek kialakítása és nevelése. A magyarság szerepe és küldetése adva van az elkövetkezendő új Európa rendjében — ugyanazon hivatásának betöltése és folytatása által, amelyet több mint ezeréves ittlakás jelölt ki számára. Ez a hivatás egyrészt a keleti és nyugati kultúrkör határmesgyéjén az összekötő vonalak biztosítása s a nyugateurópai művelődés hídfőjének őrzése és fenntartása, másrészt a szláv és germán népek között olyan történeti állam berendezése, amely egyaránt alkalmas mindkét fél esetleges túlsúlyának kivédésére. Mindezekkel számolva ma már tapasztalatból mondhatjuk, hogy számos kérdést a politikai szükségesség kényszerített rá a kutatásra. Sok disciplina köszönheti megszületését vagy meghonosulását annak az új helyzetnek, amely Magyarországot közvetlen, sokszor nagyon fájdalmas érintkezésbe hozta a nemzetközi fórumokkal és a közvéleménnyel. Magunkkal kell tisztába jönnünk, ha meg akarjuk ismertetni magunkat, így kell, hogy összefüggjön az önismeret és önismertetés. Az emberiség történetében semmi sem megy magától, mindennek oka és eredője van, s az a nemzet, amely kezdeményező erővel, hatalmas gondolati felkészültséggel nem megy elébe a sorsnak, hogy alakulását irányítsa és befolyásolja, az a véletlennek s idegen, nem egyszer ellenséges népi akaratok játékszerévé válik, s csak akkor döbben rá végzetes elhagyatottságára, amikor már késő, mikor már mindennek vége. A közvéleményt is formálni kell, a közvélemény sem az a misztikus folyamat, aminek első pillanatra látszik, s aminthogy ellenségeink egy mesterséges közvélemény pusztító erejével daraboltak fel és semmisítettek meg, úgy kell nekünk is komoly hittel, akarással s az igazságnak makulátlan fegyverzetével egy másik, egy ellensúlyozó, konstruktív közvéleményt kialakítani, s abból a revízió, a történeti jóvátétel eszmei győzelmét kiformálni. így van fokozatosan kialakulóban egy új nemzetközi közvélemény, amely most már segít lelerombolni régi hazugságokat és felépíteni új világokat; — mindezt azonban állandóan ápolni és fejleszteni kell. Beszélni kell, emlékezni és emlékeztetni arra, hogy a magyarságnak itt a Dunavölgyben történeti hivatása van. Lássa be a magyar ifjúság, a jövő vezetőrétege és valamennyi igaz érzésű magyar, hogy ez létfontosságú probléma, amely mellett nem lehet elmenni közömbösen. Esetleges pillanatnyi kedvező kilátások ne vakítsanak el senkit, s ne térjünk napirendre naivnak látszó problémák fölött. Állandóan szem előtt tartva az említetteket, mutassuk meg a külföldi közvéleménynek, hogy a magyarság teljes tetterejével és mély hivatástudatával itt a Dunamedencében összekötő kapocs akar lenni, de egyben elválasztó gát is a nyugati és keleti kultúra, a germán és szláv világerő között, s ezer esztendőn át bevált kiegyensúlyozó szerepével továbbra is biztosítani akarja a rendet és harmóniát a középeurópai népek együttélésében. Irodalom: Apponyi A.: A magyar nemzet természetszerű elhelyezkedése a világpolitikában. — Szudy E.: Európa és a magyar kérdés. — C. A. Macartney: Magyarország. — Drucker Gy. dr.: A külpolitikai közvélemény kialakítása. — Ti.inkiss .T.: A kulturdiplomácia alapvetése. — ifj. Arató I.: Vádak és tények. Olvassuk és terjesszük a Magyar KülpolitikátI