Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 1. szám - Európa és a gyarmatosítás

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA előtt tartva, karöltve dolgozik a jogásszal, aki a megfelelő formában és sokszor lehiggadva s talán messzebb tekintve áll a külpolitikus segítségére nemzetközi jellegű rendezések jogi jellegű bekeretezésénél, mert hiszen a jogi keret előnyomulása nagy történelmi események rendezésénél — hiába a támadások — már gyakorlati szempontból is elengedhetetlen. A dolgok természetének megfelelő s huzamos jellegű nemzetközi rendezések elkészítésére csak a jogász és külpolitikus együttes alkotása lehet kívánatos, politikusok tehát a jogász, a jogász pedig a politikus működését kísérje mindenkor figyelemmel, tanuljon az egyik a másiktól s akkor kevesebb trianoni szerződéssel fogunk a jövőben találkozni. Bár ez jogilag teljesen érvényes volt, azonban háború és lehetetlen szakaszainak be nem tartása következtében immár örökre kimúlt, anélkül, hogy ez az örvendetes esemény érintené vagy egyáltalán érinthetné akár a nemzetközi jognak vagy pedig a nemzetközi jognak, mint tudománvnak tekintélyét. Európa és a gyarmatosítás Japán belépése a háborúba a történelem egyik legnagyobb változásának kezdete. Ami Európát eddiu hatalmi állásában megtartotta, az tekintélye volt. Ez a tekintély több forrásból táplálkozott s e források elseje a keresztény erkölcs volt, mely — dogmákon innen és túl is — utolérhetetlen fölényt adott a gyarmatosító és az egész világ uralmát igénylő európai gyarmatosításnak. Minden gyarmatosításnak vannak keserű legendái, melyeket a versengő hatalmak alkalmilag egymás szemére hányhatnak, de a gyarmatosítás, előbb-utóbb, bizonyos rendet, szokást honosít meg, mely magábanfoglalja a keresztény erkölcs és művelődés alapjait. Később pedig, mikor a gyarmatosítás teljes állami nehézkedéssel jár, a keresztény morálon nyugvó szokások törvénnyé merevülnek. Európa behatolása mindenütt a keresztény morált tette törvénnyé. A kereszténység, ha formailag nem is, de felfogásában, erkölcsében, behatolt a világ minden zugába és megnemesített minden népet és vallást, krisztianizálta az egész világot. Az európai államok bármelyike, látszott légyen bármily laikusnak, még közigazgatásában, legkisebb és legnagyobb intézkedésében is magában foglalta a keresztény morál alapelveit. Európa a gyarmatosítás hivatásával és hivatásáért született. A gyarmatosítás már a régi görögöknél kezdődött, akik született gyarmatosok és kivándorlók voltak és éppen az ő gyarmatosító hajlamuk tette öntudatossá Európa gondolatát szemben a barbárok földjével. Elmondhatjuk tehát, hogy a most oly sokszor hangoztatott „Európa" maga is a gyarmatosítás gondolatának szülötte s Európa ott van, ahol gyarmatosító népek laknak. A gyarmatosítás volt Görögország, Róma és a későbbi modern Európa igazi szerepe és hivatása. Mint a görög gyarmatosítás a görög nyelvet és művelődést, úgy vitte magával a modern Európa a keresztény morált és művelődést. A gyarmataitól, vagy, ami még több, a gyarmatosítás lehetőségeitől megfosztott Európa nem Európa többé, nem azért mert nem tud többé borsot, kávét, benzint, gummit olcsón venni és drágán adni, hanem azért, mert nem tudja önként, vagy ráadásul, művelődését fejletlenebb népek közé vinni. Európa e veszteségért nem kárpótolhatja ma gát tulajdon területén, mert — s ez törvény — Európának ma már nem lehetnek európai gyarmatai, élvén az itt lakó népek maguk is a kereszténység nagykorúságában. A japán hadjárat az európai hatalmak ázsiai gyarmatai ellen, olyan vállalkozása a történelemnek, mint Nagy Sándor hadjárata a Kelet ellen. Nagy Sándor, aki Dárius kincses szekrénvébe Homeros könyveit helyezte, valóban Nyugat, az az Európa művelődési kincseit oltotta be Kelet gondolkodásába. Minden európai államférfi, sőt minden európai ember is, némiképpen Nagy Sándor utóda, vagy nem európai többé. Az utóbbi időkben, mikor szinte mindent gazdasági szempontból kezdtünk méregetni, a gyarmatosításnak művelődési, Európa-vivő törekvése mindjobban elhalványult előttünk. Hiába mondták mély belátású államférfiak, hogy Európa jelentősége itthon és más földrészeken is, erkölcsi elveinek magasságában van. Európa egészen gazdasági szempontból nézte, mint majdnem minden mást, a gyarmatokat is. Még most is, háború utáni Utópiáit kedveltéivé, a nyersanyag elosztásának igazságos voltát csillogtatja aranyos igéret gyanánt és, szinte, már elfeledte azt a gyarmatosítást, mikor a kereskedőkkel együtt Xavéri Szent Ferenc is Indiába tette lábát. Spanyolország és Portugália valamikor pápai döntés alapján kapta meg a gyarmatosítandó földet és a gyarmathatalmak jórészt ma is ennek a döntésnek hagyományából élnek. Európa jövendő útját nem csupán a harc eldőlte fogja kijelölni. Európa tekintélye, mint eddig, eztán sem nyughatik a fegyverek puszta erején. Európa végigélte a spanyol és portugál gyarmathatalom más kézbe való kerülését és nem rendült meg bele, mert az ellankadt népek feladatát más, erősebb, újabb európai népek vették át. De Európa nem bírhatja el, hogy egyik népének se legyen gyarmata. Európa, gyarmatok nélkül, nem viselhetné méltán mai nevét. Le kellene mondania nagv örökségéről, vezető művelődéséről, Na^y Sándori és, ami még ennél is többet jelent, apostoli örökségéről. Mindaddig, míg Európa gyarmatokra törekszik, önmagát is a magasban tartja. Nemcsak a földnek, az égnek is van vonzó ereje. Mindaddig, míg Európa művelődési és erkölcsi téren magasra törekszik, lesznek gyarmatai, mert lesz föld és nép, melyre nézve kívánatos lesz, hogy művelődését, pártfogását elfogadia és lesz Európának ereje is, hogy e hivatását teljesítve, eddigi tekintélvét fenntartsa.