Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 1. szám - A Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Ha azonban Európa lealacsonyítja önmagát és nem lesznek drága kincsei, melyeket Dárius szekrényébe helyezhet, ha ő maga hidegül el a keresztény művelődéssel és morállal szemben, melynek választottságát köszönhette, akkor nem lesznek gyarmatai, mert Európa is — névben él csak, anélkül, hogy ez a név azt jelentené, amit azelőtt. Marius. A Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok Irta: Dr. Váli Ferenc A Fülöp-szigetek néven ismert a Csendesóceán délnyugati részében fekvő szigetcsoport régtől kezdve az egymással küzdelemben álló civilizációk és hatalmi előretörések küzdőtere. A most folyó harc csak folytatása annak a mérkőzésnek, mely a szigetek birtokáért még a spanyol felfedezés előtt megkezdődött. Mielőtt Magellán spanyol gályái Mindanao sziget előtt 1521 márciusában megjelentek, e szigetek a hindu, a kinai és a mohamedán befolyások küzdőterét alkották. Midőn 1565-ben a spanyolok Legaspi vezetése alatt az egész szigetcsoportot hatalmukba keríteni igyekeztek, Luzon sziget északi részén már japáni foglalások nyomaira bukkantak. 1582-ben sikerült csak a japánokat onnan kiszorítani, de a krónika feljegyzi, hogy 1592—1623 között a szigetvilág spanyol helytartói adót fizettek a japániaknak, hogy azok támadásaitól a szigeteket megkíméljék. A spanyol hódítók, akik a szigetcsoportot II. Fülöp királyról nevezték el, legnagyobb ellenfelüket az izlámban találták, mely a többi maláj szigeten keresztül a Fülöp-szigeteken érte el legkeletibb kiterjedését. A spanyol foglalás pedig nyugati irányban haladva ért el a szigetekhez, melyek egészen 1821-ig a mexikói spanyol alkirály kormányzata alatt állottak. Ennek a közigazgatási beosztásnak máig is fennálló maradványa a mexikói ezüstdollár, mely a Fülöp-szigetek, de egyben Kina nagy részének is, fizetési eszköze. Amíg tehát a spanyol seregek a Földközi tengeren harcoltak az izlám ellen, nyugat felé haladva a földgolyó ellenkező oldalán ugyancsak ezzel az ellenséggel találkoztak és a Sulu-tenger szintén a kereszténység és mohamedánizmus küzdelmeinek színhelyévé vált. A spanyol uralom két és negyed évszázada egyetlien küzdelem a sziget pacifikálása és katolizájlása érdekében a mohamedán filipinók, a mórók ellen. Ez a harc ugyan nagyjából sikerrel járt, de a spanyol uralom végéig sem sikerült a déli szigeteket teljességgel meghódítani. Ez a feladat a spanyolok jogutódaira, az amerikaiakra hárult. De 1898-ban, amikor az Egyesült Államok hajóhada a szigetcsoport előtt megjelent, a déli szigeteken még mindig folyó pacifikálási küzdelmen kívül, egy másik harc is folyamatban volt a katolikus filipinók részéről spanyol elnyomóik ellen. A legnagyobb északi sziget, Luzon kicsiny művelt nagybirtokos rétege a csekélyszámú spanyol eredetű telepessel megerősítve rossz szemmel nézte a kizsákmányoló spanyol kormányzatot és a délamerikai szabadságmozgalmak mintájára itt is függetlenségi törekvések léptek fel, melyek 1896-ban már nyílt felkeléssé fajultak. A felkelők vezére Aguinaldo művelt 25 éves benszülött lett, aki több éven keresztül az amerikaiak ellen is fenntartotta a lázadás zászlaját. Nem kétséges, hogy az Egyesült Államok nem szándékos hódítás révén, hanem mintegy véletlenül váltak a Fülöp-szigetek birtokosává. 1898-ban Kuba miatt tört ki a spanyol-amerikai háború. A kubai felkelők megsegítése volt egyedül az amerikai hadüzenet célja, mert az amerikai nép közvéleménye az öntudatában mélyen belevésett Monroe-elv megsértését látta abban, ha európai hatalmak erőszakkal kívánták egy amerikai nép szabadságvágyát fékentartani. A Fülöpszigetekről szó sem lehetett, hiszen ez amerikai terület sem volt és mindaddig az Egyesült Államok semmiféle gyarmat megszerzésére nem törekedtek. 1898 április 25-én történt meg a hadüzenet és abban az időben az Egyesült Államok csendesóceáni flottája Dewey altengernagy vezetése alatt a kinai vizeken hajózott. A hadüzenet hírére Dewey a Fülöp-szigetek felé vette útját és a manillai öbölben meglepte Montojo tengernagy flottáját május 1-én és a spanyol flottát megsemmisítette. Ezzel az egy ütközettel a helyzet ura lett, mert a spanyoloknak több flottájuk nem volt, amit a Csendes-óceánra küldhettek volna. McKinley elnök Merritt tábornok vezetése alatt 16.000 embert küldött Luzonba és augusztus 13-án Manilla elesett. Egy nappal előbb kötötték meg Kubában a fegyverszünetet, miután e sziget nagy része szintén amerikai kézre került. Párisban indultak meg a béketárgyalások és a spanyol kormány abban a hiszemben volt, hogy az Unió csak Kuba és Portó Rico átadását fogja követelni. De időközben olyan események történtek, amelyek az amerikai kormányt arra indították, hogy a Fülöp-szigeteket is követelje. A luzonszigeti harcok hírére angol, francia és japán hadihajók jelentek meg Manilla előtt, ahogy az szokásos, állampolgáraik védelmére. De megjelent Dietrichs tengernagy parancsnoksága alatt a teljes német csendes-óceáni flotta is. A Fehér Ház ebben gesztust vélt kiolvasni, hogy az immár levegőben lógó szigetcsoportra más hatalom kívánja rátenni kezét. Ezenfelül a filipinó felkelők, akik kezdetben az amerikai csapatok segítségére voltak, ki lettek volna téve a visszatérő spanyol hatóságok bosszújának. De legfőképpen győzött az amerikai fiatal imperialista törekvés, mely nemcsak Délamerikában, de a Távolkeleten is éreztette hatását. A Fülöp-szigetek kitűnő támaszpontnak mutatkoztak kinai zavarok idején. így aztán az amerikai delegátusok a Fülöpszigetek és a Ladrones (Marianna) szigetek közül Guam átadását is követelték. Az amerikai kormány 20 millió dollárt ajánlott fel a spanyoloknak és ezen az alapon létrejött deember 10-én a párizsi béke. Több éves munkát adott azonban az amerikaiaknak az a felkelés, mely a szigetek függetlenségéért a spanyolok ellen folyamatban volt.