Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 4. szám - Az Egyesült Államok világpolitikája

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA sok folyama alatt felújítsák az ellenségeskedést. Ha már most összehasonlítjuk a világháborút befejező békeszerződéseket Wilson elnök ismertetett programmjával, elképesztő az a mélységes szakadék, amely a Wilson programmjában foglalt feltételek és a békeszerződések határozmányai között tátong. Általában azt lehet mondani, hogy a békeszerződésekben mellőzték mindazt, ami a VVilson-féle programmban a legyőzöttekre kedvező volt, és Wilson programmjának csak azokat a tételeit vették figyelembe, amelyek a győzőkre voltak kedvezőek. Legyen szabad erre nézve egy pár példát felsorakoztatni. A kierőszakolt békeszerződések ügyet sem vetettek a népek önrendelkezési jogára, amely jog gyakorlatilag azt jelenti, hogy semmiféle teriiletet nem szabad az ottlakó népesség akaratának kivizsgálása nélkül az anyaországtól elszakítani. Népszavazást csak három vidéken tartottak: keleti Poroszországban, Klagenfurtban és Sopronban. A soproni népszavazást sem a trianoni szerződés rendelte el, hanem Olaszország eszközölte ki utólag. Máshol mindenütt a lakosság meghallgatása nélkül rendelkeztek a lakosság felett, ráfogva a lakosságra, hogy az antanthoz tartozó valamelyik államhoz húz. A lefegyverzést illetőleg nem csekélyebb csalódás állott elő. A wilsoni pontozatok szerint a lefegyverzésnek általánosnak kellett volna lennie és a fegyveres erőnek rendőri erővé kellett volna redukálódnia. Ezzel szemben a békeszerződések nemcsak meghagyták a győztesek fegyveres erejét, hanem szabad továbbfegyverkezést is engedtek nekik, ellenben teljesen lefegyverezték a legyőzötteket, olyan értelmezést adva ennek a lefegyverzésnek, hogy az bevezetőié annak, hogy a győztesek is lefegyvereztessenek, ami azonban sohasem történt meg. Ellenkezőleg, a nagynehezen összejött lefegyverzési konferencia kudarcba fulladt és általános felfegyverkezésre vezetett, amiből nőtt ki azután az újabb világháború. A wilsoni pontozatokban nem volt kimondva, hogy Németország elveszítse gyarmatait. Mégis elvették azokat a mandátumok álképletének segélyével, aminek szintén végzetes következménvei lettek. A wilsoni pontok rendelkezéseivel homlokegyenest ellenkezőleg az ottomán birodalom nemtörök vidékei nem szabadultak fel, hanem mint mandátumok más hatalmak birtokába kerültek. Ebből is súlyos komplikációk származtak, így pl. a sziriai események. Az új lengyel állam megalkotása sem a wilsoni programmnak megfelelőleg történt. Nemlengyel népességet is foglaltak bele, ami szerencsétlenségévé vált a feltámadt Lengyelországnak. A wilsoni pontozatok az osztrák-magyar monarchia fenntartását kívánták és csupán a nemzetiségeknek adandó autonómiát sürgették, a békeszerződések azonban feldarabolták a monarchiát és szinte halálra csonkították Magyarországot. Ami pedig a Wilson által annyira sürgetett népszövetséget illeti, ezt a párizskörnyéki békék megteremtették ugyan, de kizárólag a győztesekérdekeit szemmeltartó olyan egyoldalúsággal, amely az intézmény vesztét okozta. A népszövetség nem valósította meg az egyenlő lefegyverzést, teljesen elhanyagolta a védelmére bízott kisebbségek ügyét, megakadályozta a józan revíziót, lazán kezelte a nemzetközi bíráskodás ügyét, tűrte egyes államok gazdasági és egyéb külön szövetségekbe tömörülését, amely nagy mulasztásai mind hozzájárultak dicstelen bukásához. * Térj link át ezek után arra a nyolcpontos angol-amerikai okmányra, amelyet Roosevelt elnök és Winston Churchill a tengeren dolgoztak ki. Bevezetéséhen az Egyesült-Államok elnöke és a brit birodalom szuverénjét képviselő Churchill miniszterelnök kijelentik, hogy nyilvánosságra kívánják hozni országaik nemzeti politikája által egyformán vallott azokat az elveket, amelyekre alapítják a világ jobb jövőjébe vetett bizodalmukat. Ezek az elvek a következők: 1. Sem az Egyesült-Államok, sem a brit birodalom sem területi gyarapodást, sem egyéb hasznot nem kívánnak. 2. Oly területi váltogatásokat sem kívánnak létrehozni, amelyek nem egyeznek meg az érdekelt népek szabadon kifejezett akaratával. 3. Az Egyesült-Államok és Nagybritannia tiszteletben tartiák a népeknek azt a jogát, hogy megválasszák a kormányformát, mely alatt élni akarnak. Törekszenek továbbá visszaadni az önrendelkezés jogát azon népeknek, melyek ettől erőszakkal megfosztattak. 4. Törekedni fognak előmozdítani azt, hogy minden állam, kicsiny vagy nagy. győztes vagy legyőzött, egyformán hozzájusson a gazdasági boldoguláshoz szükséges nyersanyagokhoz és egyformár részese legyen a világkereskedelemnek. 5. Gazdasági téren a nemzetek legteljesebb összeműködését óhajtják megvalósítani és ezáltal minden nemzet számára iobb munkafelételeket és gazdasági és szociális fellendülést óhajtanak biztosítani. ó. Remélik, hogy a nemzeti szocialista zsarnokság végleges elpusztulása után olyan béke következik be, amely minden nemzet számára meg foüja hozni a saját határai között biztonságban-élés lehetőségét, valamint biztosítani fogja azt. hogy minden emlber félelemtől és nélkülözéstől mentesen élhessen. 7. Egy ilyen béke lehetővé Fogja'tenni minden embernek, hogy a tengereken és az óceánokon zavartalanul közlekedhessék. 8. Azt hiszik, hogv a világ minden nemzete úgy elméleti, minit gyakorlati indokok alapján rá fog térni az erőszak alkalmazásának abbanhagyására. Minthogy pedig a béke a jövőben sem lesz fenntartható, ha azok a nemzetek, melyeik támadással fenyegetnek vagy fenyegethetnék, szárazföldi, tengeri és légi fegyverkezésüket továbbfokozzák, — azt hiszik, hogy addig is, míg az általános biztonság állandó és széleskörű rendszere be nem hozátik, lényeges követelmény az ilyen nemzetek lefegyverzése. Viszont a maguk részéről elő fogják mozdítani olyan rendszabályok létesítését, melyek a békeszerető népeknek megkönnyítik a fegyverkezés súlyos terhének elviselését. összehasonlítva már most a Wilson-féle programmot Roosevelt és Churchill közös programmjával, a következő eredményre jutunk. Amíg Wilson elnök elég szabatos módon meg-