Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 3. szám - A semlegesség mai helyzete és jövője. Második közlemény

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA veredik a háborúba vagy hogy haditerületté válik. A háborúba-lépés a nem szerződéssel vállalt semlegességénél egyaránt és jogszerűen bekövetkezhetik a semleges állam elhatározásából és a hadviselők akaratából. A szerződéses (akár eseti, akár állandó) semlegesség esetében ez a háborúba sodródás természetesen szintén előállhat, ekkor azonban csak a jog ellenére. A semlegesség megszűnését harmadsorban az a tény idézi elő, hogy területe hadszíntérré válik, azaz valamely hadviselő állam azon háborús cselekményeket végzett és ezeket ő a saját erejéből vagy más semlegesek támogatásával nem volt képes elhárítani. A másik hadviselő erre a célra nem hívható segítségül, mert az a körülmény, hogy valamely hadviselő csapatai a semleges állam területére nem menekülési célból hatolnak, azt haditerületté teszi és így ahelyett, hogy a semlegességet megvédené, ellenkezően éppen megszünteti. Valamely állam semlegességének a hadviselők egyike részéről történő ,,megvédése" tehát jogi képtelenség. V. Rátérve ezek után a semleges államok konkrét jogaira, azok összefoglalóan a területi sérthetetlenség legfőbb jogában domborodnak ki. Ez annyit jelent, hogy a hadviselőknek tilos a semleges állam akár szárazföldi, akár vízi, akár légi területén főhatalmi cselekményeket végezni; korántsem jelenti azonban a sérthetetlenség végleges és megnyugtató biztosítását, mert a nem hadviselő államnak háborúba vonásával annak semlegességét — ellenkező szerződéses rendelkezés hiányában — a hadviselők bármelyike is jogszerűen megszüntetheti, amivel azután a területi sérthetetlenség joga is alapját vesztette. A területi sérthetetlenség jogával kapcsolatban a hágai semlegességi egyezmények külön is kiemelik a semlegesek területén hadviselői csapatok, lőszerek és ellátási szállítmányok átvonulási tilalmát, valamint e területen a hadviselők részéről minden hírtovábbítási (pl. szikratávíró) berendezés felszerelését és üzemben tartását. A tengeri háború tekintetében a hadviselőknek tilos a semlegesek kikötőiben vagy partjain támaszpontokat berendezni, továbbá ott hírtovábbításra szolgáló berendezéseket létesíteni és felhasználni. Ugyancsak tilos a semlegesek főhatalma alá tartozó parti tengeren bármiféle háborús cselekményt végezni, úgymint különösen aknákat lerakni, ott a semleges hajókat feltartóztatni, átvizsgálni vagy zsákmány tárgyává tenni. A hadviselők hadihajóinak a semleges parti tengeren történő áthaladása ellenben általában szabad (bár azt mindkét félre kiterjedően a semleges hatalom meg is tilthatja) és ugyancsak felkereshetik a hadviselők hadidhajói a semlegesek kikötőit és révjeit is. Az ilyen helyeken egyidőben tartózkodó és egy-egy hadviselőhöz tartozó hadi hajók száma azonban nem haladhatja meg a hármat és ezeknek tartózkodási ideje is általában 24 órára van korlátozva. A semleges állam légi területének, minthogy az teljes kiterjedésében az állam főhatalma alá tartozik, szintén mentesülnie kell a hadviselők minden behatásától. A területi sérthetetlenségnek mindezekben megnyilvánuló jogai elenyésznek azonban akkor, ha a területet vagy annak egy részét valamelyik hadviselő megtámadja vagy megszállja és ezt a támadást vagy megszállást a semleges állam nem képes a saját erejéből vagy más semleges államok segítségével elhárítani vagy leküzdeni; ilyenkor a semlegesség jogszerűtlen támadási cselekmény folytán maga is megszűnik és a másik hadviselő fél ebből folyóan maga is jogot nyer arra, hogy a területet hadszíntérnek használja fel. VI. A semlegeseknek a fentiekben vázlatosan bemutatott jogaival szemben állnak a hadviselők irányában jelentkező kötelességeik, amelyek utóbbiak részére természetesen jogokat, mégpedig igen kiterjedt jogokat jelentenek, olyan jogilag elismert beavatkozási lehetőségeket, amelyek béke idején megengedhetetlenek. A semlegesek kötelességeiben vörös fonálként húzódik végig a pártatlanság követelménye, amely arra kötelezi a semleges államot, hogy a hadviselő államok irányában a semlegességi jog által megengedett minden előnyt és korlátozást azokra egyenlően szabjon ki. Különösen vonatkozik ez a katonai szállításokra, amelyekre a hadviselőknek egyenlő feltételeket kell nyújtani. Nem követeli meg azonban a pártatlanság elve a rokon- vagy ellenszenv eszmei megnyilvánulását, egészen addig, amíg annak nincsenek különösen ellenszenv-tüntetések formájában a célba vett hadviselő nemzeti méltóságára és a neki járó tiszteletre sérelmes következményei. Tekintettel azonban arra, hogy mindezeket a megnyilvánulásokat maguk a hadviselők mérlegelik és értékelik s ekként adott esetben a pártatlansági általános kötelesség megszegését ürügyként is felhasználhatják, az óvatos kis semleges államok a hadviselők irányában minden tetszés vagy nemtetszés kifejezésétől nemcsak maguk fognak hivatalosan tartózkodni, hanem ezt a tartózkodást polgáraik kötelességévé is teszik. A pártatlanság általános kötelezettségén túl a semlegeseket a hadviselők irányában számos konkrét kötelesség is terheli. Közöttük természetük szerint különbséget lehet tenni a semleges állam tűrési, megtartóztatási és elhárítási kötelességei között. A semleges államot tűrési kötelességei arra kötelezik, hogy a hadviselőknek meghatározott cselekményeit, amelyek az általános nemzetközi érintkezési szabályok szerint meg nem engedettek, a háború egész folyamán ellenkezés nélkül tudomásul vegye. Ezek a tűrési kötelességek részben közvetlenül magát az államot, nagyobb részben azonban polgárait érintik. Közvetlenül a semleges államot terheli annak a tűrése, hogy a hadviselő állam területén futó vasúti anyagát az kényszerítő szükség esetében kártalanítás ellenében lefoglalja és használja. Sokkal jelentősebbek és állandóbbak azok a behatások, amelyek a semleges állam polgárait különösen a tengeri forgalom terén a hadviselők részéről érik és amelyeket azok, valamint közvetve államuk is, a semlegességi jog értelmében tűrni tartoznak. A háború folyamán a hadviselőknek a nem hadviselők kereskedelmi hajóival szemben olyan jogai nyílnak meg, amelyek békében ismeretlenek és amelyek lényegesen korlátozzák a semleges kereskedelem szabadságát. Ezek a jogok lényegileg a semleges kereskedelmi