Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 12. szám - Tunisz, Algir és Marokko 2. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 iizencshez.es békekötéshez az országgyűlés előzetes, hozzájáru'ásu .szükséges. Egyébként a kormányzó teljes királyi hatalomkört gyakorolhat. Az 1926. évi 22. tc. intézkedik a kormányzói tisztség országgyűlési választás útján való betöltéséről, ha az a királyi szék betöltése előtt üresednék meg, az 1937. évi 19. tc. pedig utóda jáni'ási jogot biztosít a kormányzónak akkép, hogy az országgyűlés is élhet jelölési joggal; a jelöltek sorából az országgyűlés két háza választja meg a kormányzót titkos szavazással. (Folytatjuk.) Tunisz, Algír és Marokkó. Irta: Ókéri Polzovics Iván. — Második közlemény. A tuniszi 1881. évi protektorátusi és az ezt kiegészítő 1883. évi szerződése, bár b°nnük a protektorátus kifejezés elő sem fordul, Tuniszt minden kétséget kizáróan a tulajdonképpeni protektorátus állapotába helyezik. Fenntartják külön állami szervezetét, meghagyják államfőjét és külön jogrendjét is, azonban az ország nemzetközi cselekvési képességét erősen megszorítják, azzal Tunisz vagy Franciaország hozzájárulásával, vagy epen csak közvetítésével élhet. A szerződések élteimében Franciaország védelmébe veszi az országot, valamint népét és külföldi érdekeit, képviseli az országot a külföld felé, mivel szemben a bey lemond arról, hogy a francia kormány hozzájárulása nélkül bármifajta nemzetközi egyezményt is kössön (bardói szerz. 6. e.). Kölcsönt is csak a francia kormány hozzájárulásával! vehet fel. Ezek szerint tehát Tunisz nemzetközi cselekvőképességének korlátozása abban állna, hogy a nemzetközi érintkezésben önálló képviseleti szervezetet nem tarthat fenn, nemzetközi képviseletét Franciaország látja el, továbbá pedig, hogy nemzetközi szerződéseket bár az ország, illetve autokrata államfője saját személyében és nem Franciaország közvetítésével köthet, azt csak Franciaország hozzájárulásával teheti. A nemzetközi ügyl< tkötő jog nak Tunisznál történt meghagyása ezt a protekto rátusi kapcsolatot nem mutatja — legalább is elvben — túl szigorúnak. A bardói szerződés e rendelkezése alapján fordulhatott az Egyesült Államok elnöke is magához a tuniszi beyhez azzal a kérésével, amely a szövetséges csapatoknak Tunisz területén való átengedésére vonatkozott s tekinthette ez állásfoglalás tekintetéhen azt illetékes hatóságnak. A jegyzéket is a bey érintkezését a protektorátusi szerződések szerint a külföldi hatalmakkal közvetítő tuniszi francia főkormányzó juttatta el a lapjelentések szerint a beyhez, amiben megint kifejezésre jutott a sajátos tuniszi' helyzet figyelembevétele. A protektorátusi szerződések további határozmányai szerint az országot a belső rend fenntartása érdekében Franciaország katonai megszállás alá helyezi. A megszállásnak azonban meg kellene szűnnie, ha a tuniszi és a francia katonai hatóságok egybehangzó véleménye alapján az állami közigazgatás a belső rend fenntartására biztosítékot látszikü nyújtani. A katonai megszállás természetesen maga után vonta Tunisz belső ügyeibe is a francia beleszólást, amire már maguk a protektorátusi szerződések is lehetőséget adtak, amikor kötelezték a beyt azoknak a közigazgatási, jogszolgáltatási és pénzügyi reformoknak a keresztülvitelére, amelyeket a francia kormány jónak lát, továbbmenően pedig, hogy biztosították a tuniszi közigazgatásnak francia felügyelők által való ellenőrzését. De nemcsak francia katonai és közigazgatási erők és szervek szolgálnak Tuniszban „a belső rend fenntartására", hanem valójában az állam ügyeit is egy francia megbízott \ iszi. Az államkormányzatnak ez a legfőbb tényezője a főkormányzó (résidenit générái), aki ilyen minőségében 1885 óta áll az ország élén. Az első négy esztendőben Franciaországot Tuniszban, diplomáciai személy, miniszterrezidens képviselte, akinek diplomáciai megbízásán felül legfőbb tiszte volt a protektorátusi szerződések hű végrehajtásának az ellenőrzése. Ebben a tisztében azonban úgylátszik erre a célra nem volt eléggé alkalmas s így a diplomáciai tisztit államigazgatási vezető állássá szervezték át. Fz átszervezéssel egyidejűleg más kü'földi hatalmakat is elrekesztett Franciaország attól a jogtól, hógy magukat Tuniszban diplomáciai szervekkel képviseltessék, hivatkozva a pro tektorátusi szerződésre, amely szerint Tunisz diplomáciai képviseletét Franciaország látja el, tehát a nála akkreditált külföldi diplomaták illetékessége Tuniszra is kiterjed. Ennélfogva Tuniszban a külhataimak csak konzulátusokat tarthatnak és tartanak is fenn. Ezek és a bey közt fennálló érintkezés is csak a francia főkormányzó közbenjöttével történhetik A protektorátusi szerződések értelmében röviden a fentiekben vázolt tuniszi protektorátusi státus azonban a valóságban a jogi helyzetnél ridegebb. Valójában minden á'hpnhatalom Franciaország, illetve az azt képviselő francia főkormányzó kezében van s nemcsak a közigazgatás ellenőrzése és a külföldi kapcsolatok közvetítése. így a főkormányzó e minőségénél fogva a tuniszi minisztertanács elnöke, tuniszi külügyminiszter, továbbá a közigazgatási és rendőri szervezet főnöke (belügyminiszter). Minthogy így a legfontosabb kormányzati ágak Franciaország képviselője kezében vannak, továbbá pedig, minthogy az ország francia katonai megszállás alatt áll. nyilvánvaló, hogy protektorátusi önállósága csak látszat s az ország teljesen Franciaország hatalmában van Ezért is a francia meghatározás: Le Bey regne. mais la Francé gouverne. Ekkép pedig alig lehet kétséges, hogy a fentemlített amerikai átvonulási jegyzéknek aligha lehetett a való helyzet által meghaladott protektorátusi jogi státus az indoka, hanem abban bizonyára más külpolitikai vagy éppen katonai tekintetek játszottak közre. Körülbelül azonos tartalommal, csak lényegesen nagyobb nehézségek árán alakult ki a francia protektorátus Marokkóban. Tunisz rajtaütésszerű meghódítása után a gyarmati koncra féltékeny7 hatalmak már sanda szemekké1 figyelték Franciaország további északafrikai gyarmati politikáját,