Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 12. szám - Az ezeréves Magyarország Európa történetében

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA rálynak sem törvényszentesítési joga, sem kiváltságokat nem adhat. Az 1791. évi 3. te kötelességévé teszi a királynak, hogy (> hónap a'att megkoronáztassa magát. A koronázás egyenesen aíkotmánybiztos'ítók. Mjaga a koronázás három cselek ményből áll. Első a hitlevél] (dipíoma inagurale) kiadása, második a szoro-ahh értelemben vett megkoronázás, a harmadik a hitlevél kivonatos tartalmára letett eskü. Magát a koronázási szertartást hagyományos szokásjog szabályozza. A királvi .szék betöltése eredetileg választás útján történt. Ennek szabálya az volt. hogy a nem zet jelölte ki az uralkodó családot, melyből választani kellett a 'királyt. Rendszerint a király elsőszülött fiát választották meg. Eleinte az Arpádházból választották a királyt, az Árpádház kihalta (1301) után különböző vegyes házakból, a mohácsi vész (1526) után a Habsburgházbó1 történt a választás. A nemzet a török uralom alól történt felszabadulása után, hálából, az 1687. évi 2. tc.-ben a Habsburg-dinasztia javára lemondott a szabad királyválasztás jogáról és e'fogadta a fiági elsőszülöttségi örökösödési rends-zert. melyet a pragmatica sanctio-nak nevezeti törvény (1723. évi 1., 2. és 3. törvénycikkek) a nöágra is (kitérjesztetett. így lett Magyarország örökletes királysággá, unióban Ausztriával. Az unió azt jelentette, hogy az osztrák örökös tartománvok fejedelme egyszersmind királya a magyaT Szent Korona országainak. Hz az együttbirtok'ás feltétele volt a Habsburgház örökösödési jogának a magyar trónra. Az a körülmény, hogy Magyarország és az osztrák örökös tartományok államfője ugyanaz a természeti személy volt, jogilag a magyar állam önállóságát nem érintette. Midőn azonban az 1848-i nagy reform a magyar alkotmányt a parlamentárizmus elveinek megfelelőiem alakította át. a bécsi udvari politika a koronás magvar kiráiv által szentesitett magyar reformtörvényeknek útjában állott éis' a nemzetiségéket ezen törvények e'len lázította. Az így felidézett 1848—49 i magyar szabadságharc a legtisztább veretű küzdelem, mélyet a világtörténelem felmutat. A nemzet szabadságharca a kiráh által szentesített törvénvek Iegjogszerűbb védelme volt. Ennek a véde'emnek világhírű vezéralakja Kossuth Lajos volt. Mikor az osztrák császári uralom orosz cári segítséggel véget vetett a magyar szabadságharcnak, az osztrák abszolutizmus sötét korszaka következett be. Amidőn pedig az osztrák császári uralom a porosz és olasz háborúk folytán nagyon meggyengült, és éppen ezért Magyarországot kibékíteni igyekezett, a magvar nemzet akkor is hű maradt alkotmány- és törvénvtiszteletéhez, zászla jára a jogfolytonosság jelszav át írta, s hiába kínál gattak különböző megoldási módozatokat, csak az IS-lS-i törvényeik alapján volt hajlandó a kiegyezési álláspontot elfogadni. A kiegyezési politika vezérféffia Deák Ferenc volt. A jogfolytonosság volt Deák po'itikai elgondolásának álapesizméje, határozottsággal elfoglalt álláspontja. Ezéri maradt oly szilárd minden allkotmányozó kísérlettel szemben. Az 1867-i kiegyezés békeiművében Magyarország arra helyezte a fősúlyt, hogy a nemzet egyetlen lényeges joga fel ne áldoztassék, és hogy az egyenjogúság az Ausztriával közös ügyekben is úgy érvénvesüljön. hogy a magyar állam önállósága kidomborodjék. A kiegyezés szerint voltak Ausztriával közös ügyek. t. i. a hadügy, külügy és az ezekkel kapcsolatos pénzügy, melyeket közös szervek intéztek, de ez csak azt jelentette, hogy a két állam szuverenitása együttesen gyakoroltatük. Semmi esetre sem jelentettek a közös ügyek egységességet. A kiegyezés szerint Maovarországnak Ausztriához való viszonva lényegében államszövetségi viszony és nem bc'ső államjogi kapcsolat volt. A kifelé egy monarchiát alkotó két állam belkormányzatilag teljesen füí"'ctlen volt egymás tói. Kétségtelen, hogy az 1867-től a világháborúig terjedő kiegyezési korszak Magyarország gazdasági és kulturális fellendülésének korszaka volt. Amikor a világháború után Magyarországot kegyetlenül megcsonkították s az osztrák örökös tartományokat szétválasztották, a megmaradt 'kis Ausztria pedig köztársasággá lett, Magyarország és az osztrák örökös tartománvok együttbirtoklá sának lehetősége megszűnt. A világháború gyászos befejezésével felülkerekedett radikális irányzat által előidézett 1918. évi októberi lázadás következtében 1918. novemberében az országgvűlé-i működése is megszakadt. November 16-án a kép vise'őház önmagát feloszlottnak nyilvánította, a főrendiház nem oszlott fel, de tudomásul véve a képviselőház határozatát, tanácskozásait berekesztett'.'. Ebben a nagy alkotmányválságban IV. Károly király az államügyek vitelétől visszavonu't. A bekövetkezett népköztársaság! és tanácsköztársasági rövid időszak az alkotmányos jogfolytonosság durva megszakításánál egyebet nem jelent. A proletár-diktatúra bukásával ideiglenes kormány alakult, amely — részben a külpolitikai viszonyok hatása alatt is — 1919-ben szükségrendeletet adott ki. melvben intézkedett, hogy a nőkre is kiterjedő általános, titkos, egven'ő. közvetlen és kötelező választójog alapján a választók nemzetgyűlést válasszanak. A nemzetgyűlés az 1920. évi 1. tc.-ben ezt a szükségrendelctet jóvá hagyta, egyben az átmeneti alkotmányos rendben a sZUverénitás olyan egvedüli letéíciménvesének nyi'vánította magát, mely az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni. Ez a törvénv elrendelte azt is, hogy az államfői teendők ellátására ideiglenesen kormánvzi) választanék. Azóta is Magvarország választott kormányzója. Horthy Miklós gyakorolja a királyi hatalmat korlátozott királyhelyettesítő hatástkörben. Az 1921. évi 47. tc. pedig kimondotta, hogy IV Károly király uralkodói jogai megszűntek és a pragmatica sanctiö és minden egyéb jogszabály, mely az ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította, hatályát vesztette, és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállott. A királyság ősi államformáját azonban ez a törvény is változatlanul fenntartotta, azonban a. királyi szék betöltését későbbi időre halasztotta. Magyarország tehát ezidőszerilnt királyság, ténylegesen uralkodó király nélkül. Az 1920. évi 1. tc. részletesen megállapította azokat a királvi jogokat, amelyek a kormányzót nem illetik meg. Nevezetesen a kormánvzó nemességet nem adhat, de egyéb címeket, kitüntetéseket alapíthat és adományozhat. Az apostoli királvt megillető főkegyúri jogokat nem gyakorolhatja. Nem illeti meg a törvényszentesítési jog, de a törvényt kétszer visszaküldheti az országgyűléshez újabb megfontolás végett. (1937. évi 19. tc.) A had-