Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 11. szám - Tunisz, Algir és Marokkó. 1. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Az északafrikai francia gyarmatbirodalomba eső területek nyugat-keleti irányban Marokkó Algir és Tunisz. A közvetlen megszállás tárgyai Marokkó és Algir voltak, míg Tuniszt illetően az Amerikai Egyesült Államok elnöke a napilapok tudósításai szerint üzenetet intézett annak államfőjéhez, a beyhez, amelyben a szövetséges csapatok számára — a tripoliszi tengelyhaderőket elérendő — átvonulást kért. Minthogy így Tunisz a közvetlen megszállásból kimaradt, a tengely módját ejthette, hogy annak legfontosabb támasz pontjait légi és tengeri úton birtokba vegye s a szövetséges hatalmakkal már itt — nem pedig mint az utóbbiak talán szerették volna, csak Tripoliszban — felvegye a küzdelmet. Ennek okábó! ezidőszerint Északafrikában két fronton is dúl a küzdelem, ú. m. az olasz Kirenaikában Rommel és az egyiptomból előnyomuló VIII. brit hadsereg között, valamint a francia Tuniszban a nyugatról betörő szövetséges (amerikai és brit) csapatok és az északról lábat vetett német-olasz erők között. Mindezeknek a katonai eseményeknek a fejtegetése azonban nem célja e soroknak, hanem csak keret, amely kiemeli az északafrikai francia birtokok jelentőségét. Az alantiakban e rendkívül jc lentős francia hódoltsági területek nemzetközi helyzetét kívánjuk megvilágítani, illetve különösen nemzetközi helyzetét közülük azoknak, amelyek ilyen helyzettel valóban rendelkeznek. Az északafrikai francia birtokok státusa u. i. nem azonos; Algir csupán gyarmat vagy még inkább az anyaországnak szerves tengerentúli része, Marokkó és Tunisz azonban külön állami szervezetek és csak a protektorátus szálaival vannak a szüzerén. azaz Franciaország hatalmához kapcsolva. Ennek folytán e területeknek, azaz Tunisznak és Marokkónak van bizonyos különleges nemzetközi helyzete s így arról a francia belső kap csőlátókon túl is külön lehet szólni. Tanúsítja ezt a helyzetet éppen az a fent idézett körülmény, hogy az USA elnöke külön jegyzékben fordult a tuniszi beyhez, amelyben csapatai számára átvonulást kért s ezzel elismerte Tunisz sajátságos nemzetközi pozicióját. Marokkó esetében ugyanilyen különleges elbánás nem mutatkozott meg, holott ez is csak a protektorátus lazább szálaival és nem gyarmati kötelékekkel van az anyaországhoz fűzve, ami mindazonáltal annak sajátos nemzetközi helyzetén aligha változtathat, ellenkezőleg felvetheti azt a kérdést, hogy Marokkóban a nem azonos elbánás milyen okra vezethető vissza. Hogy azonban megvilágíthassuk Tunisz és Marokkó, mint két protektorátusi terület sajátos nemzetközi helyzetét, továbbá Algir, mint francia gyarmat, illetve tartomány jogállását, mellőzhetetlen, hogy magát a protektorátust, mint nemzetközi berendezkedést, valamint a gyarmati státust, mint állami berendezést rövidén kifejtsük. Protektorátusról beszélünk, ha egy (esetleg több) hatalmasabb állam (több állam esetében ú. n. kollektív protektorátusról van szó) egy gyen gébb állam főhatalmára tartósan rendszeres behatást gyakorol. Ezt a behatást a gyengébb állam védelmével szokta a protektor állam indokolni, amely védelmet annak (valójában azonban a saját!) érdekében vesz át s innen a neve is: protektorátus. Ez a behatás állhat az egyszerű irányítástól kezdve a nemzetközi cselekvési jogkör teljes vagy részleges átvételén folytatva a szuverénitás megszorításáig minden mértékű beavatkozásban, csap éppen a szuverénitás teljes megszüntetésével nem járhat, mert ebben az esetben már nem nemzetközi kapcsolatról, hanem államjogi alávetésről, gyarmati Vagy tartományi helyzetről van szó. A protektorátus azonban nem egységes megjelenési forma; annak a gyarmati területeken is két megjelenési alakja és azonfelül még egy Európában jelentkező harmadik enyhébb változata ismeretes. Az ú. n. európai protektorátusnál a protektor állam a védett állam főhatalmára csak irányítólag hat, anélkül, hogy annak cselekvési jogkörét ha talmába venné. Á kettejük közötti kapcsolat e természetére nézve a protektorátus e faját védnökségnek nevezik s e tekintetben alapelvnek tekintik, hogy az nem jár alávetéssel. Mikép még latin fogalmazásban a nemzetközi jogtudomány meghatározta: Protectio non involvit subieetit >nem. A védnökségnek ebben az állapotában vannak az európai miniatűr államok, ú. m. Andorra (védnök Franciaország és a spanyol urgeli püspök) Monaco (védnök: Franciaország) és San Marino (védnök Olaszország), valamint a legújabb jogalakulás szerint Szlovákia (védnök Németország). Gyarmati területeken a protektorátus ennél erősebb alávetési formákban jelentkezik, amelyeknél a protektor állam a védett ország nemzetközi cselekvési jogkörének gyakorlását teljesen vagy részlegesen átveszi, vagy éppen szuverénítását korlátozza, abban a korszerű értelemben, hogy íogrendje és a nemzetközi jog közé bizonyos vonatkozásokban a maga jogrendjét iktatja. Asze rint már most, hogy csupán a nemzetközi cselekvési jogkör korlátozására, vagy pedig a szuveré nítás megszorítására is kerül a protektorátusnak ezeknél az eseteinél a sor, beszélünk tulajdonképeni vagy szűkebb értelemben vett és gyarmati protektorátusról. A tulajdonképeni vagy szűkebb értelemben vett protektorátus eseteinél a protektor és a védett állam kapcsolata csak a nemzetközi cselekvőképességet érinti, vagyis nem jelenti azt, hogy a protektor állam a protegált ország viszonyaiban saját jogrendje által rendelkezik. Ilyen protektorátus jogi helyzetében vannak Nagybritanniával a Yohorei szultánátus és több maláj állam 1890 óta, valamint az indiai bennszülött fejedelmek (native princcs) alatt álló fejedelemségek (formailag 1858, valójában a XVIII. század dereka ( óta), Franciaországgal kapcsolatban pedig épen a szóban lévő Tunisz 1881 óta és Marokkó 1912 óta. A protektorátus harmadik, illetve gyarmati területeken divatozó második megnyilvánulási formája a gyarmati protektorátus. Ez a tulajdonké peni protektorátustól abban különbözik, hogy itt már a védett ország szuverénításának a megszorításra is sor kerül, azaz a szuverénitás fogalmának korszerű nemzetközi jogi értelmében a vonatkozó bennszülött állami jogrend és a nemzetközi jog rend közvetlen kapcsolata túlnyomórészt megszü nik és a közvetítést á proptektor állam jogrendje veszi át. Ilyenkor tehát annak ellenére, hogy a vonatkozó terület állami szerkezete továbbra is fennmarad, annak ez az állami önjogúsága és különállása nem lesz érintetlen, minthogy ilyenkor a protektor állam jogrendje kiterjed a gyarmati protektorátus területére is, azon a protektor állam