Magyar külpolitika, 1942 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1942 / 11. szám - A népesség növekedésének jelentősége az államok életében

MAGYAR KÜLPOLITIKA tetszése szerint állapít meg jogszabályokat és a helyi állami szerkezet jogrendjét csak belátásának megfelelően ismeri el, illetve tűri meg. A gyarmati protektorátusra számos terület kínálkozhatnék példának, mi mégis csak azt a néhányat említjük itt meg, amelynek minősítésében a szakirodalom bizonyos egyértelműségre jutott. Ilyenekként tartják nyilván a francia szüzerénitás fa fölé rendelt állami hatalom megjelölésére sus francia szóból képzett terminus technikus) alatt állott Annam-ot és Kambodzsát, valamint az angol szüzerénitás alá tartozó Zanzibárt. Hogy a nagyszámú gyarmati területekből a tulajdonképeni, valamint a gyarmati protektorátus esetei között csak ezt a néhánvat lehetett két séget kizáró hitelességgel felsorolni, onnan ered. hogy a nagv gyarmatbirodalmakat e protektorátusokon felül és túlnyomói-észben az egyszerű, valóságos gyarmatok alkotják Kzek abban térnek el a gyarmati protektorátusok szerkezetétől, hogy ezeknek nincs külön állami szervezetük, vagy ha valamilyen fajta területi autonómiájuk lenne is. az csak a gyarmatosító hatalom keretében jelentkezhetik és semmiféle nemzetközi kapcsolatra nem ad lehetőséget. Gyarmat ezek szerint az ál lam területének nem vele egybefüggő, hanem rendszerint a tengeren túl elhelyezkedő része, amely közvetlenül az állam főhatalma alatt áll. Az egyszerű tartományi helyzettől az különíti el, hogy nem alkot az állammal egységes jogterületet, hanem túlnyomó többségű bennszülött lakosságára, valamint nem civilizált viszonyaira tekintettel a gyarmatosító hatalom reá sok tekintetben különleges, parciális jogrendet állapított meg. Ezek a sajátképeni gyarmati területek teszik i gyarmatosító hatalmak gyarmatbirodalmának túl nyomó részét, sőt a holland, a spanyol, a portugál, a német és az olasz gyarmatbirodalmak kizárólag ilyen szerkezetű gyarmati területekből állanak. Csak példakép említve néhány ilyen gyarmati területet a gyarmatosító főhatalmak birtokállományából ilyenekként jönnek számba a brit birodalom szempontjából Gibraltár, Málta, Ciprus, Ceylon. Brit Guyana, Brit Honduras, Jamaica, Aranypart, stb., a francia gyarmatbirodalom részéről Madagaszkár, Francia-Kongó, Elefántcsontpart, Senegal, Egyenlítői Afrika, Francia Guyana, Martinique, stb. Az 1830-ban elfoglalt és addig (az utóbbi időkben már csak névleges) török uralom alatt álló Algir egyidcig szintén gyarmati terület nek számított, azonban 1855-től olyan szoros kapcsolatba vonta az új anyaállam, Franciaország, hogy attól kezdve már már nem is gyarmatnak, hanem az állam tengerentúli tartományának tekintik. Franciaország három északafrikai birtoka közt egyébként ez a legszámottevőbb, amennyi ben a sivatagok nélkül számított 575.0000 km2 te rületén hetedfél millió ember él, akik közül 1 mii lió európai, majdnem mind francia, Tunisz terű lete mindössze 125.00 km2 harmadfél millió lakossal (közülük csak 200 ezer európai, ezeknek mintegy a fele olasz, harmada francia), Marokkó pedit> 420.000 km- hatodfél millió lakóssal. Tunisz és Marokkó azonban már nem tartoznak közvetlenül az anyaállamhoz, mint az algiri tartomány, vagy mint a valóságos francia gyarmatok, hanem — miként már említettük — tulajdonképeni protektorátusként kapcsolódnak a szüzeién Franciaországhoz. Közülük előbb Tuniszt érte a francia hódítás, amely azidőben (az 1871. évi tö rök firmán szerint) török hübérállam volt. A XVI. század óta állott török uralom alatt s míg a szül tán az előbb említett firmánban hübérállami autonómiáját el nem ismerte, Algirral és Tripolisszal együtt török pasalik szervezeti formájában élt. Helyén valamikor Karthágó terült el, majd a római megszállás idején az Africa provincia. Az V. században a vandálok, a Vl-ban a bizánciak, a VIIben pedig az arabok szállták meg s ezek tartották uralmuk alatt egészen a XVI. században bekövet kezett török hódoltságig. Alig nyert azonban Tunisz a török birodalom keretében bizonyos különállást, az elgyöngülő török uralom kezéből, máris Franciaország ragadta el, amely 1881-ben Algir határának egy tuniszi törzs által történt megsértésének ürügyén rövid úton megszállta s uralko dóját, a beyt Tunisz közelében lévő nyaralójában. Bardo-ban fizikai fenyegetés eszközével 1881 má ius 12-én a protektorátusi szerződés aláírására kényszerítette. Tunisz helyzetét ma is megszabó e protektorátusi szerződést rövidesen kiegészítette az 1883 június 8-án Le Marsa-ban kötött szerződés. (Folytatjuk.) A népesség növekedésének jelentősége az államok életében. Irta: Ajtay Jó/.seí. Ujabb időben egyre növekvő figyelem és érdeklődés fordul a népességtörténelem felé, kutatva az országok népességének alakulását és ennek hatását az állami élet különböző megnyilvánulására. Bár a múltból pontos adataink nincsenek az országok népességének alakulásáról, ismeretes, hogy az államok vezetői régebben is a legtöbbször tudatában voltak a népesség számbeli fejlődésének hatásával, az ország katonai és gazdasági ereje, tehát hatalmi súlya szempontjából. Minden valószínűség amellett szól, hogy a múltban is összefüggés volt a népesség számbeli változása és az illető ország hatalmi helyzetének alakulása között. Történeti adatok vannak arra nézve, hogy egyes uralkodók nagy súlyt helyeztek országuk lakosságának számbeli növelésére. Céltudatosan előmozdították a bevándorlást és a gazdasági viszonyok javítását. Franciaország nagy nemzetközi szerepét és súlyát a középkor folyamán és az újkor elején érthetővé teszi lakosságának viszonylagosan nagy száma, míg Németország háttérbeszorulására bizonyára befolyással volt, hogy a szakadatlan belső háborúk, a járványok pusztításai és a kivándorlás-ok következtében a lakosság népi ereje erősen meíífogyatkozott. Magyarország kiemelkedő nemzetközi helyzete Nagy Lajos és Mátyás korában nagy népességi számra támaszkodhatott. Ez nem volt kisebb a vezető nyugati országokénál. Ter-