Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 8. szám - Benes új "cseh-szlovák" kormánya

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 akik Csonkamagyarország magyarságává'] egy testet alkottak, a cseh államba való bekebelezésére még ők sem voltak képesek tárgyilagos indokokat felsorakoztatni. Egyfelől tehát azzal a szubjektív, egyoldalú, az entente előtt azonban lényeges okfejtéssel léptek fel, hogy a csehszlovák állam életképessé tételének érdeke követeli a magyaroklakta mezőgazdasági területnek a különben hegy vidéki Szlovákiához és Kárpátaljához való csatolását, — másfelől pedig a merész hazudozásnak beválí taktikájához fordultak, nevezetesen [Jenes azzal a vakmerő állítással vezette Féke a békekonferenciát, hogy igaz ugyan, hogy 650.000 magyar elcsatolásáról van szó, de ennek ellenében 638.00Ö szlovák marad Magyarországon, tehát voltaképen nemzetiségileg igazságos megosztás van tervezve. A békekonferencia vezetői, akik vakon hitelt adtak Benes és társai minden állításának, a magyar békeküldöttség mindenre kiterjedő alapos és meg indokolt felvilágosításai elől azonban mereven elzárkóztak, készpénznek vették Benes meséjét és minden Ielkiismeretfurda'.ás nélkül, akarata ellen belekényszerítették a csehszlovák államba a Felvidék déli részén tömören együttlakó magyarságot is, holott az igazság az, hogy korántsem volt egyenlő a száma a csehszlovák államba bekebelezett magyaroknak és a Csonkamagvarországon meghagyott szlovákoknak, hanem egy millió volt a cseh államba kényszerített magyarok száma, Usonkamagyarországon pediü mindössze 40.000 szlovák maradt vissza. A szlovákok és rutének sorsa. A csehek persze fűt-fát ígértek a szlovákoknak és a ruthéneknek avégből, hogy egész Felsőmagyarországnak természetellenes megszerzését maguknak biztosítsák. A sz'ovákoknak Pittsburghban széleskörű autonómiát helyeztek kilátásba, megígérték, hogy Szlovenszkónak saját országgyűlése, saját közigazgatása és saját bíróságai lesznek, s hogy a szlovák nyelv lesz a hivatalos nyelv az iskolákban, hivatalokban és a nyilvános életben általában. Fzt a szerződést, melyet a magyarországi sz'ovákok érdekében az Amerikába kivándorolt szlovákokkal kötöttek, cseh részről maga Masaryk, a későbbi köztársasági elnök írta alá. Amidőn azonban a szlovákok reklamálták az autonómiát, a csehek siketeknek bizo nyúltak, és az 1920. évi február 29-én kihirdetett alkotmánytörvény, melyei kinevezett nemzetgyűlés hozott, már szót sem tett a szlovák autonómiáról. Amidőn pedig az autonómista szlovákok, élükön vezérükkel, H'inka páterrel erélyesebben követelték a pitísburghi szerződés valóraváltását, a csehek azzal a botrányos érveléssel tértek napirendre a követelés felett, hogy a pittsburghi szerződés ünnepnapon köttetetí, már pedig az Egyesűit Államokban ünnepnapon nem lehet érvényes szerződésre lépni, a pittburghi szerződés tehát semmis, Ugyanígy megcsalták a ruthéreket is. Ugyanis a saint-germaini úgynevezett kisebbségi szerződésben, amelvct az entente-főhata'mak a csehszlovák állammal kötöttek, ez utóbbi kötelezettséget vállalt, hogy Kárpátalját országos autonómiával fogja felruházni. A csehek nemzetközi szerződésbe foglalt ezt a kötelezettségüket is rútul megszegték, a rutén autonómiából nem valósítottak meg semmit, és Kárpátalja éppen olyan centrálisán kormányzott tartománya volt Csehországnak, mint a többi provinciák. S amidőn hitszegésükért kérdőre vonták a cseheket, ezek azt a szemérmetlen választ adták, hogy a rutén nép még nem érett meg az önkormányzatra, majd ők fokozatosan rá fogják erre nevelni és alkalmas időben meg is fogják neki adni a kilátásba helyezett autonómiát. Persze ehhez az időhöz két évtizedes uralkodásuk alatt egy lépéssel sem jutottak közelebb. Masaryk és Benes azt ígérték a béketkonfe íeneiának, hogy a csehszlovák állam keleti Svájc lesz, melynek minden népe külön autonómiával fog bírni és együttesen fognak szövetséget alkotni. A keleti Svájc délibábja azonban a csehszlovák állam megalakulásának első percétő' kezdve köddé változott és a csehek vak nacionalizmusuk egész fékeveszettségével ragadták kezükbe a kormányrudat és váltak despotáivá a velük összekényszerített többi népeknek. A csehszlovák állam nem mintaképe, hanem karrikatú rája lett a demokráciának. A magyarság szenvedései. A csehek a jogfosztásban határi nem ismertek. A közszabadságokat megsemmisítették. A megyei, városi és községi önkormányzatot teljesen eltörölték, a magyar nyelvnek mint nemzetiségi kisebbségi nyelvnek a kisebbségi szerződés ben kodifikált jogait lábbal tiporták; volt idő, amidőn az utcán sem volt szabad magyarul beszélni. A magyar iskolákat tömegesen megszüntették vagy nacionalizálták, a szubvenciókat megvonták, a magyar nyelvnek a közigazgatás és a törvénykezés terén való korlátolt használhatóságát is ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a lakosságnak legalább húsz százaléka legyen magyar, avégből pedig, hogy ez a húsz százalékos mérték ne le gyen elérhető, ravasz és mesterséges közigazgatási beosztások s egyéb taktikák révén mindenfelé húsz százalékon alulra igyekeztek leszorítani a magyarság számát. A magyarság számának mesterséges leszorítására különösen az időszaki- népszámlálások szolgáltattak pompás alkalmat. A Magyarországtól elszakított területekre nézve ugyanis a népszámlálási szabályzatok aképpen rendelkeztek, hogy a személyi adatokat nem a lakosság tölti ki. hanem a számláló biztosok, akik saját kényük-kedvük szerint tüntették fel az ö^-z szeírt lakosság nemzetiségi hovatartozását s minden áron odatörekedíek. hogy lehetőleg sok magyart elsikkasszanak. A magyar színművészeiét kiűzték eiedeti kőszínházaiból, s tűzzel-vassa! pusztították. A magyar nemzeti Himnusz éneklését börtönnel sújtották, még azokat az iskoláslánykákat is letartóztatták, akik hajukat magyar nemzeti színű szalaggal fonták be. Csonkamagyarországból magyar nyelven írott munkákat, folyóiratokat és napilapokat nem engedtek át a trianoni határon, nehogy valamiképpen a cseh államba belekénysizerített milliónyi magyarság a magyar anyaországgal kulturális közösségét fenn-