Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 5. szám - Az önálló Horvátország

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA ténységet védte a kereszténység megsemmisítésére törekvő török támadások ellen. Magyarország sú­lyos időket élt át. Az ország középső része török uralom alá került, északnyugati részét pedig a Habsburgok abszolutizmusa sújtotta, úgyhogy a magyar állameszme Erdélybe volt kénytelen me­nekülni, amely mint önálló fejedelemség megmen­tőjévé lett a magyar nemzeti létnek. Magyarország magára maradt az emésztő küzdelemben, s a nyu­gat csak akkor sietett segítségére, midőn a félhold már Bécset fenyegette. Magyarország a hosszú küzdelemben tömérdek vért vesztett, kulturális fej­lődésében visszamaradt és annyira 'elnéptelenedett, hogy lélekszáma felérc szállott alá. Az elveszett magyar néperőt részben a törökök támadása miatt az országba bemenekülő, részben a Habsburgok által betelepített idegen nemzetiségek pótolták, úgyhogy a magyarságnak arányszáma az ország népességének 80%-áról annak 40%-ára süllyedt, s újabb századok voltak szükségesek ahhoz, hogv a magyarság újból elérje a csekély abszolút többsé­get. S noha időközben kultúrájában is a legmaga­sabb színvonalat érte el az ország, még sem kerül­hette cl a jelen század trianoni katasztrófáját, mely területének 3/4, népességének 2/3 részétől fosz­totta meg, s negyedfélmilliónvi színtiszta magyart kényszerített idegen uralmak alá. A legújabb fejle­mények Magyarország kolosszális veszteségeit részben már helyrepótolták, s megingathatatlan a bizodalmunk abban, hogy nem sok idő választ már el bennünket attól, hogy hazánknak a világháború előtti integritása teljesen helvreálljon Katonai Béla: Magyarország Közgazdasága 1940-ben című nagy munkája most jelent meg és pedig az előző évinél na­gyobb terjedelemben. Ez a lefolyt év rendkívül fontos ese­ményeire való tekintettel érthető, bár kétségtelen, Katona Béla évkönyveinek jelentőségét inkább tartalmuk biztosítja, amelyeknek egyre fokozódó súlyt ad az a körülmény, hogy a muló évek eseményei nem önállóak, hanem egymásba foly­nak. Már pedig az utóbbi idők hatalmas politikai változásai, melyek nemzeti életünkben bekövetkeztek, döntő hatással vannak gazdasági és társadalmi viszonyaink alakulására is. Katona Béla éles szemmel követi ezeket az eseményeket, s nemcsak tudományos felkészültsége és évtizedes gyakorlati tapasztalata, hanem kiforrott írói készsége is hivatottá teszi arra., hogy a nemzeti élet és munka szétágzó területcin meg­könnyítse a tájékozódást. Most megjelent könyve is ezt a fontos célt szolgálja, meg pedig teljes sikerrel, mert csak tö­kéletesebbé tette egészen egyéni rendszerét, mellyel a fel­dolgozott óriási anyagot csoportosította és könnyen átte­kinthetővé tette. A 610 oldalra "terjedő könyv 13 fejezetben veszi sorra a bel- és külpolitikai eseményeket, deviza hely­zetünket, a pénz- és hitelügyeket, az áru- és értéktőzsdét, a biztosítási ügyet, a belső és külső kereskedelem, továbbá ipa­runk, mezőgazdaságunk, szociális életünk és közlekedés­ügyünk helyzetét. Minden ágazatban a statisztikai adatok egész sora és a külön csoportosított rendeletek felsorolása fokozza a nagyszabású munka gyakorlati értékét. Az önálló Horvátország I Iorvátország életének új szakasza, melyben visszanyúlva saját történetébe, — helyreállítja ősi királyságát, megnyugtató jelenség a kialaku­landó új európai rend közepette. Hz az új rend, mint a horvát példából is lát­ható, nem akar végtelen kiterjedésű, egyöntetű államokat, hanem jóakarattal nézi kisebb állam­teriiletek alakulását és boldogulását. Az új rend megérzi a régi Kurópa igazi lelkét s tudja, hogy Európa sohasem lehet egységes oly módon, mint például — az Amerikai Egyesült Államok. Az európai művelődésnek és az európai értelemben vett szabadságnak titka a nemzetek önállósága s ezzel együtt a kis államok egész sora. Európában még a nagy birodalmak szerkezetében is ott rej­lenek a városállamok, melyek nagy birodalmakká tudtak fejlődni, vagy pedig — területileg kicsiny­nek maradva, — hordozni tudták sajátos, más állam által nem teljesíthető feladatukat. Horvátország állami kiemelkedése a mester­kélt jugoszláv alakulatból tehát örvendetes visz­szatérést jelent a régi természetes európai princí­piumhoz. De örvendetes az a gesztus is, mellyel Hor­vátország az olasz királyi és császári családból való uralkodó választásával jelzi jövendő útját. Horvátország mindig a Nyugat gyermeke volt. A nyugati kereszténységhez tapadva, arccal mindig Nyugat felé fordult. Csaknem kilencszáz­esztendős magyar kapcsolata, magyar sorsban való osztozása, s most Zvonimir királynak és ko­ronájának szinte Szent Istváhi jelképpé való ma­gasítása, ezt a nyugati jelleget még eltörülhetet­lenebbé tette és teszi. Horvátország soha egy percig sem habozott Nyugat és Kelet vonzó ereje között. A latin szel­lem és betű kötelezettségét érezte, mikor a török hódításnak épp úgy ellenállt, mint a magyar. Történelmében más máskor is fordult az olasz­ság felé, mikor az olasz hatalmat Velence jelen­tette. Az olasz-horvát szoros baráti viszonyt öröm­mel üdvözölheti a béke minden híve. A horvát­olasz együttműködés egyértelmű a Balkán paci­fikálásával. Nemcsak azt jelenti, hogy Horvát­ország hatalmas segítő barátot talált Olaszország­ban. Ez az együttműködés boldog és nyugodt életet jelent a Balkán sokat szenvedett népeinek is. A horvátországi olasz befolyás következtében az Adria Európa „csendes tengere" lesz és békés tájjá változik a Balkán minden országa; Európa tűzfészke nem parázslik többé. Horvátország társunk volt a múltban. Noha megszűnt társországunk lenni, Európa további fejlődésében, mint a nagy olasz nemzet barátja, nekünk is barátunk marad. Krisch Fekete Nándor Budapest, XI., Szent Imre herceg útja 40|a tetőfedő, javító és karbantartó vállalata Telefon: 258-228

Next

/
Oldalképek
Tartalom