Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 5. szám - Magyarok és horvátok

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 ^Magyarok és horvátok Korunk zajló történelme újra megtanított bennünket arra a régi igazságra, hogy nemzetek és államok nem élhetnek előrelátó terv nélkül. Ez az előrelátó terv nem pusztán emberi önkényes feltevés, hanem Isten szándékainak, a nemzet és állam végzetének szerencsés megpillantása. S ha a múltban és régmúltban minden nép vallásos buzgósággal hitt a jövendőjéről szóló kinyilatkoztatásokban, mi sem lehetünk kevésbbó kíváncsiak. A gazdasági tudományos tervgazdálkodás után születőben van a tervszerű nemzetközi politika is. Itt feszül felettünk roppant íveivel, világrészeket átfogó akaratával. Világos, hogy ebben a politikában csak az az állam vehet cselekvő módon részt, amelynek jóakarata mellett — külpolitikai és történelmi öntudata tiszta és határozott. A világossá vált öntudat látja, hogy ami ma állambontás és alkotás terén történik, nem puszta bal-, vagy jószerencse dolga. Összefüggő történelmi láncolatot kell látnunk Jugoszlávia sorsában, Horvátország függetlenségében és Magyarország gyarapodásában is. Jugoszlávia szétpattanása s az ezzel együtt lefoly események, Középeurópa nagy győzelmének tekintendők. A harc, mely e győzelemmel megkoronáztatott, oly régi keletű, mint az évezredesnél is régibb harc Nyugat és Kelet között. A szerbség a Nyugatot ostromló Kelet utolsó hulláma volt. Szinte helyettesítette az elmúlt török foglalást, különösen akkor, mikor a páriskörnyéki békék Szabadkáig tolták fel határát és urává tették a katholikus, tehát latin világhoz tartozó Horvátországnak. Jugoszlávia elmulta ugyanazt az érzést kelti fel bennünk, mint amit a török kitakarodása jelentett és a Délvidék felszabadulása épp úgy a nyugati művelődés ünnepe, mint volt Savoyai Jenő zentai győzelme. A magyar revízió Európa revíziója is. Ahol a magyarság csatát nyer, ott az európai civilizáció erősödik. Ugvanezt mondhatjuk Horvátországról is, melynek sorsa a magyaréval oly meg döbbentően párhuzamos. Szenvedései a múltban, a török ellen a magyarral együtt vívott harcai, a török felszorította lakosság miatt való népi veszteségei, a páriskörnyéki békék ellen való küzdelme: szinte ugyanaz. A revízióért való magyar és horvát harc nemcsak területért, vagy belsőjelcntőségü független ségi harc volt, hanem elvi is: Középeurópa harca, a nyugati műveltség harca saját princípiumáért. Igen, vitatkozzanak rajta, mint már régóta, hol kezdődik Nyugat? Mi tudjuk, hogy ott kezdődik, ahol Nyugatért a mindhalálig való és az örök életért való harc folyik, ahol sohasem volt és lesz megegyezés Nyugat művelődési elvének ellenségeivel. Abban a nagy küzdelemben és nagy politikában, mely Európa életéért folyik, sem Magyarországnak, sem Horvátországnak nem kell ősrégi politikáján változtatnia. Ez a politika, a mi nemzetközi tervünk, oly régi, mint állami életünk. Maga a Gondviselés osztotta ki szerepünket és azon nem változtathatunk, de nem is akarunk. Történelmünket s abban európai szerepünket egységben kell látnunk s akkor semmiféle feladattól vissza nem riadhatunk. Sorsunk így nem véletlen szerencse játéka, hanem régi, kimért végzetünk teljesülése. Magyarország és Horvátország sorsa, szerencséje: Európa sorsa és szerencséje is. A mi nemzetközi tervünk ezer éves. A sors bízta ránk a nyugati művelődés őrizetét. Mi magyarok és horvátok épnen ezért teljes szívvel csüggünk állami önállóságunkon. Feladatunk élessége, tiszta, határozott volta szinte logikailag erősíti meg, hogy függetleneknek kell lennünk. Nagykorúak vagyunk, feladatunk vállalása tett azzá. E feladatunk vállalásával Középeurópa áttörhetetlen erődvonulata még szélesebbé és tömörebbé válik. Azok a tények, melyek a közeljövőben Horvátországot még jobban és külső formában is odavonják a latinsághoz, még jobban demonstrálják ezt az örök politikai irányt. Nem csodálkozhatik senki azon, hogy Horvátország most szinte szenvedélyesen kapcsolódik az olasz szellemen keresztül a katolikus Nyugathoz. Horvátországnak függetlenségéért folytatott harcában Olaszország és Magyarország nyújtott baráti segítő kezet. Horvátország most nagy föllendülés előtt áll s örökre megkíméltetett attól, hogy Kelet felé sodortassák. A magyar és horvát politika eddigi sikere nem a vak véletlen műve. Magyar és horvát saját elvét védvén, Közpeurópát s ezzel együtt a nyugati művelődést védelmezte s ez a politika szinte látnoki erőt kölcsönzött neki. Azok az államok pedig, melyek Közép- s ezzel együtt Európa-ellenes célzatuak voltak, szinte vaksággal verettek meg jövőjüket illetően. De a magyarság és a horvátság tisztán látja feladatát s minél tisztábban látja ezt, annál határozottabban, egyenest tör célja felé és — a Gondviselés segítségével — el is éri azt. Hungarus. Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára (Trust). A május 23-án tartott közgyűlés jóváhagyta az 1940. évi mérleget és elhatározta, hogy a részvények 12. sz. osztalékszelvénye f. é. május 26-ától kezdve 2 pengővel váltassák be a Magyar Általános Hitelbanknál. Az igazgatóság tagjaivá gróf Batthyány Lajos, Coetz Ágost, Kállay Rudolf, dr. Ádám Géza, Ambró István, gróf Arz Roderik, Barcza Károly, dr. Haidcgger Ernő, báró Harkányi Sándor, dr. Lühr Vilmos, dr. Válkay Menyhért és dr. Wendel János választattak meg. Jégszekrények, sörkimérő készülékek, fagylaltgépek, villamos hűtőkészülékek HENNEFELD JÉGSZEKRÉNYGYÁR, VI., Ó-UTCA 6. TEL. 112-026, 115-646. Különleges burkolatú égetett zománcpala-, külső-belső szigetelésű, higiénikus, speciális hűtésű jégszekrények.