Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 4. szám - Sajtó és külpolitika

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA nedékjogot. Elleniben gyűlölettel tekintettek r.i nemcsak Belgrádban, de a franciák és az angolok is ellenségüknek tekintették. Ismeretes az 1932ben kirobbant horvát szabadságmozgalam, mely Usztasa néven szerepelt. A horvát felkelőknek ez a mozgalma az úgynevezett szláv testvérük, a szerbeknek legnagyobb ellenszenvével találkozott, oly annyira, hogy elkezdődött a horvát nép üldözte tése. De éppen Pavelies volt az, ki ezeknek az üldöztetéseknek ellenére sem mondott le a függetlenségi mozgalom diadalrajutásáról. Megalakul tak a zöld káderek, kik szívós ellenállással dolgoztak a jugoszláv' állam elnyomó törekvéseivel szemben. Pavelies a népszövetség elé is állott a horvát nép memorandumával és bizonyította a szerb elnyomó törekvéseket. Természetesen a népszövetség nem nagyon karolta fel az ügyet, éppen a szerb és a cseh külügyminiszterek befolyására. A horvátoknak ezt a mozgalmát a magyarság is szívesen látta. Krdekes volt Maeseknek a szerepe is, ki a mitroviczai fegyházban raboskodott hoszszú ideig. De a szerb állam másik mai vezére, Kvaternik tábornok is hos>szú ideig szenvedett horvát volta miatt a jugoszláv államban. A szerbek azonban lassan belátták a helyzet kritikus voltát és arra gondoltak, hogy valamilyen úton-módon meg kell egyezniök a horvátokkal, hogy nagyobb baj ne származzon belőle. 1939 augusztusában megtörtént azután a horvát-szerb koalíció. Macsek irányító szerepet kapott, de Pavelicsék és hívei nem elégedtek meg ezzel az átmenettel és, tovább harcoltak a horvátok teljes függetlenségéért. És napjaink egyik legjelentősebb eseményei közé tartozik a délszáv állam szétbomlása, melynek e.nyik legnagyobb erőssége a horvátság volt. Amikor kikiáltották a horvát függetlenséget, akkor már mindenki tisztában lehetett az elemeire bomlott Jugoszlávia és a magára maradott szerbség sorsával. A nagy ellentét a szerbek és horvátok között elsősorban vallási téren volt. A horvátok magasabb kultúrával rendelkeztek, számos kiváló költője és írója állott a horvát függetlenségi mozgalom szolgálatában. Irodalma a 16; és 17. században olasz hatás alatt fejlődött ki. Zágráb volt mindig a központjuk és a zágrábi egyetem sok emléket őriz a horvát történelemből. Magyarországon volt egy kiváló horvát tudós, kinek nevéről ezen eseménykor feltétlenül meg kell emlékeznünk, ez pedig Bajza József egvetemi tanár volt. Hoszú időn keresztül álnéven írt: Battorych Kornél. Ö volt hazánkban az, ki állandóan napirenden tartotta a horvát kérdést. Gyakran szembe is szállott a horvát problémákkal, amikor abban magyarellenes vonatkozásokat vélt felfedezni. De igazságosan küzdött a horvát nép jogaiért és függetlenségéért. A kitartó horvát küzdelemből példaképül álljon a világ előtt, ho<>y egy nemzet csak úgy nyerheti vissza függetlenségét, ha arról sohasem mond le. Szabadságát pedig csak úgy őrizheti meg, ha bátorsággal, de kellő óvatossággal és külpolitikai megfontoltsággal iránvítja nemzetének a sorsát. Fizessünk elő" a Magyar Külpolitikára Sajtó és külpolitika A modern hadviselésben a háborút nem csu pán fegyverekkel vívják, az ellenség lcgyöngítésének, a belső arcvonal megerősítésének módszerei hez egyre jobban és szervesebben tartozik a propaganda. A határokon belüli, nemzeti, és a határon túli. nemzetközi közvéleménynek befolyásolása azóta vált nagyobb arányokban és rendszeresen megvalósíthatóvá, amióta a korszerű és az egész világot behálózó sajtószolgálat mai arcát adta a sajtónak, és amióta a rádió immár szervesen hozzátartozik a nép életéhez. A propaganda rendkívüli fontosságát és az államban reá váró hivatást elsőnek a nemzetiszocialista mozgalom ismerte fel. A nemzeti szocializmus nagy részben kitűnő és hozzáértő propagandájának köszönheti diadalmas előretörését Németországon belül is, mert ennek segítségével tudta a német népet oly hatásosan meggyőzni, felvilágosítani és nevelni. A nemzetiszocialista Harmadik Birodalom volt az első, amely a belső és külső propaganda átfogó megszervezésére és kiépítésére külön minisztériumot állított fel. Németország példáját e téren is'egyre többen követték, a propaganda ma már elválaszthatatlanul hozzá tartozik az államélethez és államvezetéshez, aligha képzelhető el nélküle békés munka és háborús küzdelem. A most folyó német-angol háborúnak is a lev egő egyik hadszíntere; nem csupán azért, mert repülőgépek zúgnak el égtájak között, de azért is, mert rádióhullámok feleselnek egymással és támadják az ellenséget. Az állam központian irányított propagandaszolgálata ma már olyan követelmény, amely elől egyetlen modern ország sem vonhatja ki magát. A propagandának viszont egyik legfontosabb, legtöbb hagyományra és legnagyobb múltra visszatekintő és mindmáig legeredményesebb megnyilvánulási formája a sajtó, első sorban is a napisajtó. Ennek helyes vagy téves irányításától igen sok, végzetesen sok minden függ, különösen éppen a mostani, háborús időkben, amikor egyetlen hiba esetleg behozhatatlan károkat okozhat. A hibák eltüntetésére, megelőzésére a cenzúra hivatott; az állam azonban nem elégedhetik meg azzal, hogy sajtópolitikája csupán ilyen tiltó és tagadó legyen, csak hibákat vagy tévedéseket irtson, csak negatív formában foglaljon állást. A sajtót nem elég csupán tilalomfák közé szorítani, útjelző táblák is kellenek, irányt is kell mutatni, hogy egyetemes, nagy nemzeti kérdésekben egyöntetű szellemi felfogás alakulhasson ki. Cenzúra az 1914-es v ilágháború alatt is volt. Ennek ellenére nem egyszer előfordult, hogy súlyos lelki hasadások nyomait tükrözte a sajtó, amelyet negatív irányban megbénítottak, de amellyel pozitív irányban nem igen törődtek. A magyarországi sajtópolitika irányítása a legutóbbi időkig két helyről történt. A belpolitikai természetű kérdések a miniszterelnökség sajtóosztályának hatáskörébe tartoztak, a külpolitikai vonatkozásokban pedig a külügyminisztérium sajtóosztálya volt illetékes. A miniszterelnökségi és a külügyminisztériumi sajtóosztályok vezetőire hárult tehát a feladat, hogy a kormány és a ma-