Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 4. szám - Magyar-horvát kulturális kapcsolatok

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 gyár sajtó közt a kapcsolatot megteremtsék, az összeköttetést fenntartsák és az együttműködést elmélyítsék. Rárdossy László miniszterelnök diplomáciai pályafutásának egyik legszebb emlékű és eredmé­nyeiben legnagyobb korszaka azok az esztendők voltak, amidőn ő töltötte be a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetői tisztségét. Ha valaki, úgy ö igazán érezte és érzi. mit jelent a sajtó fontos­sága, milyen komoly munkát lehet a lapok együtt­működésével folytatni, mennyire nélkülözhetetlen a minél szorosabb, barátibb és összpontosítottabb kapcsolat kormány és sajtó között. A mai nehéz és felelősségteljes idők hatása alatt érlelődött ki meggyőződése: belpolitikai és külügyi természetű . kérdések manapság annyira összefonódnak, olyAJ\/|,| elválaszthatatlanok egymástól, hogy semmiféle vonatkozásban sem lehet őket egymástól elkülö­níteni. Nem korszerű tehát a felosztás, amely ed­dig volt érvényben és amely szerint belpolitikai ügyekben a miniszterelnökség, külpolitikai kérdé­sekben pedig a külügyminisztérium volt illetékes A miniszterelnök, maga is egykori sajtóvezető, ha­tározott intézkedéssel változtatta meg ezt a régi rendet, amikor életre hívta a ..sajtófőnöki" tiszt­séget, a sajtófőnököt jelölvén ki úgy bel-, mint külpolitikai ügykben irányításra hivatottnak. A ,,sajtófőnökség" voltaképpen új fogalom, sőt hivatalosan új név is Magyarországon. Gya­korlatban eddig is sajtófőnöknek nevezték a mi­niszterelnökség és a külügyminisztérium sajtóosz­tályának vezetőit, akiket azonban hivatalosan a ..sajtóosztály vezetője" cím illetett meg. Most valóságos sajtófőnöke van a kormánynak, aki minden nem adminisztratív ügyben képviseli a kormányt a sajtó felé. Ez a munkakör éppen a mai időkben az el­képzelhető legnhezebb; rendkívül széleskörű tár­gyi tudást, tapintatot, diplomáciai készséget, óva­tosságot és ügyességet igényel. Akire ez a feladat hárul, csak úgy felelhet meg, ha csakugyan gyöke­réig ismeri a sajtót, érti ezt a bonyolult és kényes szerkezetet, amely hol műszer, hol hangszer, és azonkívül, nem utolsó sorban: aki szereti is ezt a „műfajt", aki megértéssel és érdeklődéssel visel­tetik a pálya iránt. Ullein-Reviczky Antal rk. követ és meghatal­mazott miniszter sajtófőnöki kinevezése éppen ezért keltett oly nagy, őszinte és osztatlan örömet a sajtó képviselőinek körében. Ullein-Reviczky követ az utóbbi két esztendő folyamán megérde­melten tüneményes pályafutáson keresztül jutott el a sajtó legfőbb irányításáig, miután két meg­előző nehéz esztendőn keresztül, mint a külügy­minisztérium sajtóosztályának vezetője, már be­bizonyította egészen rendkívüli tehetségét és ér­zékét'a sajtó iránt. Nem véletlen, hogy a legna­gyobb magyar diplomaták, a későbbi nagy kül­ügvminiszterek mind a külügyi sajtóosztály élén bontakoztak ki egész tehetségükben. így volt ez Kánva Kálmánnal, a boldogult gróf Csáky István­nal, így a mostani miniszterelnök-külügyminiszter­rel,' Bárdossv Lászlóval. Aki a külügyi sajtóosz­tály élén tökéletesen megfelelt, az talán a legnehe­zebb diplomata-vizsgát tette le. Ullein-Revicziky Antal nem csupán a sajtó képviselői felé szerzett legkitűnőbb kapcsolato­kat, nemcsak a sajtó munkásai szerették és tisz­telték benne a kiváló szakembert, a biztos ítéletű politikust és a ritka tapintattal irányító diploma­tát. Rátermettségét, nagy tehetségét miniszterei is sorra elismerték, ezt mutatja ez újabb beléhelyc zett bizalom is. Most, amikor hatásköre még in­kább kitágul és a külügyi sajtóosztály vezetése mellett reá hárul a sajtófőnökség minden gondja és munkája, súlyos felelőssége: mindenki érzi, hogy a sajtófőnöki hivatal biztos és jó kezekbe tétetett. gy ar-horvát k1111uráI is kapcsolatok Most, mikor Horvátország a szétpattant jugo­szláv államkeretből kilépve, visszanyerte önálló államiságát, rá kell mutatnunk Horvátország ama régebbi kapcsolataira, melyek nem voltak állam­jogiak, de melyeket Horvátország sohasem akart elszakítani. Ezek a magyar-horvát szellemi kap­csolatok, a horvát lélek alapszövedékének magyar csillámai. E kérdésnek nagy irodalma van, a magyar nagyközönség azonban erről csak a Magyar Sors­kérdések című kiváló tanulmánysorozat füzetei­ből értesülhet. A magyar-horvát kulturális kap­csolatról szóló tanulmányt a következőkben is­mertetjük: Az az állami közösség, mely a magyarságot és a horvátokat a XI. század végétől 1918-ig több, mint nyolc évszázadon keresztül a legszorosab­ban egymáshoz kapcsolta, nemcsak a két nemzet politikai egymásrautaltságát jelentetted hanem lehetővé tette a két nép kultúrális javainak ál­landó kicserélődését is. Ilyen nagyarányú kulturális hatás természe­tesen nem maradhatott nyom nélkül a horvát nép karakterében sem. Az egész horvát társadalom magyar mintára történt megszervezése az egész horvát népre sa­játságos bélyeget nyomott, melyet ma is határo­zottan fel lehet ismerni rajta. Azok a különbsé­gek, amelyek ma a szerbek és horvátok közt mu­tatkoznak, ű vallási ellentéteken kívül legnagyobb­részt a nyolc évszázados magyar politikai és kul­turális hatásra vezethetők vissza. A magyar kulturális hatás a horvát területe­ken természetesen nem volt egyformán intenzív. Legerősebb hatás érte azokat a vidékeket, melyek közelebb estek a magyar nyelvterülethez és ame­lyekre állandóan kiterjedt a magyar állam ha­talma, s ahol későbbi nagy népmozgalmak, mint pl. a török hódítás idején történt vándorlások nem okoztak lakosságcserét. E területeken a legmélyebben járó magyar ha­tás már a középkor folyamán végbement, s azóta is állandóan tartott. A magyarság szervező ereje mindjárt megnyilatkozott a vallási élet szabályo­zásában. Magyarországon a magyar-horvát államszö­vetség létrejötte idején a kereszténységnek már

Next

/
Oldalképek
Tartalom