Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 4. szám - A független Horvátország

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 A független Horvátország Irta: Dr. Kertész János. A történelem ismétlődik. Nemzetek vesznek, nemzetek lesznek. A mai világháború számos meglepetése tulajdonképpen csak az eseményeik gyors egymásutánjában hozza meg azokat a változásokat, amelyek előbb-utóbb bekövetkezhetnek. Trianon után mindenki, talán maguk a győzök is, tisztában voltak azzal, hogy Csehszlovákia, Nagyrománia és Jugoszlávia címen megalakult új államalakulatok nem lehetnek tartósak és nem rendelkezhettek oly erővel, amely fenn tudja tartani állami létüket. És íme. az események bizonyítják, hogy a páriskörnyéki békék helytelen alapokon, igazságtalanságokon épültek fel és szükség volt a revízióra. Az érvek és a propagandák rohamai nem vezettek kellő eredményre, így magától értetődően be kellett, hogy következzen a modern hadifegyverek küzdelme. És ebből az ádáz harcból új átalakulások következnek. Még nem dőlt el a harc. de már is kibontakoznak a rendezésnek egyes vonalai, fis így jutunk el a történelem viszszatérő görbéjéhez, melynek egyik állomása a horvát függetlenség kikiáltása. A hetedik század első felében vonult le a Balkánra és lepte el a Dráva—Száva—Drina és Adria közé eső területet a horvát nép. Horvátország, Szlavónia, Dalmácia és Bosznia területén élnek, de szórványosan hazánkban is, a Dunántúl nyugati részén és az annak idején Ausztriához csatolt és Burgenland néven ismerete.-, területen. A horvát nép életére legnagyobb jelentőséggel bírt a kereszténység felvétele. A horvátok sokáig nem éltek állami életet még új hazájukban sem. Törzseik élén a bánck voltak. Egyik bánjuknak, Tomiszlávr.ak sikerült egyesíteni a horvát vidékeket és a horvát népet és ily módon megvetnie a horvát államalakulatot. A horvátok történelmükben igen gyakran kerültek össze szomszédjukkal, a magyarokkal. A XI. és XII. század fordulóján már politikai öszszeköttetésbe is jutottak a magyarsággal. A magyarság terjeszkedési iránya a tengerpart felé vezetett, a horvát területen keresztül. A horvátok küzdelmei késztették őket arra, hogy szorosabb összeköttetésbe kerüljenek a magyarsággal. A pápának is nagy volt a befolyása a horvátokra és elkövetkezett az idő, amikor a pápa hűbéres állama lett. Zvonimir királyuk, ki családi összeköttetése révén közel állott a magyar ura'kodóházhoz, még a keresztes háborúban is' részt akart venni. Zvonimir királyt megölték. Ezután Szent László ma^var király az özvegy hívására foglalta el a horvát területeket. A magyarság ereje meg tudta védeni a horvátokat .is és éppen ezért ragaszkodtak a magyarsághoz. Könyves Kálmán király idejében csatlakozott Horvátország Magyarországhoz és ezen időtől kezdve, úgyszólván csekély megszakításokkal több mint nyolc évszázadon keresztül küzdöttek együtt. Horvátországnak Magyarországhoz való csatlakozása előnnyel bírt a horvát népre, közelebb kerültek a nyugati kultúrához. A történelem több esményt jegyez fel, melyben a két nép között kölcsönös volt a megértés és a segítés. Éppen napjainkban emlékszünk meg a tatárjárás hétszázéves évfordulójáról. A mohi csata után IV. Béla király kíséretével Trau dalmáciai várba menekült, hol a horvát lakosság minden támadással szemben védelmezte a menedékjogot élvező magvar királyt. De még fokozottabb mértékben fejlődött ki a magyar és horvát nép között azösszeköttetés a török harcok idején. A magyar vezérek seregei között mindig küzdöttek horvátok is. A horvát bánok segítették a magyar vezéreket. Ez időre tehetjük a magyarországi horvát településeket. Nyugatmagyarországba, a Bácskába és a Bánátba húzódtak vissza a török elől menekülő horvátok. Ks talán a török elleni védekezésnek a két nép szempontjából egyik legnevezetesebb állomása a szigetvári küzdelem volt. A horvátoknak későbbi eltávolodása a magyarságtól a dinasztiának, illetőleg az akkori osztrák vezetőknek volt a munkája. A XVIII. század végén és a XIX. század elején már érezteti hatását a horvátoknak a magyaroktól való eltávolodása. A horvátok mindinkább követelték a maguk különállóságának, nemzeti öntudatra ébredéséhez szükséges jogokat. A horvát hivatalos nyelv, feltétele volt a ho^vátságnak, s az állandó, lassú, de tervszerű propagandának meg is volt a következménye. Az illír gondolat bevetése közelebb hozta a horvát és a szerb érdekeket. Különösen az illirmozgalomnak egyik exponense, Gaj, egy magyarellenes akciót indított el, melynek azután fegyveres szembefordulás lett a következménye. Jelacsies bán szerepe ismeretes a magyar történelemben. És ettől kezdve állandóan hullámzott a magyar-horvát barátkozás, vagy ellenségeskedés. A kiegyezés előtt közvetlenül, indult el a jugoszláv gondolatnak a propagálása. Az 1867-ik évi kiegyezés természetesen kihatással volt a horvát-magyar viszonyra is. A horvátok csak az uralkodóval akartak tárgyalni, ő azonban a magyar közjog álláspontjára helyezkedett és a magyar-horvát ügy rendezését a magyarokra bízta, melynek történelme már közismert. Magyarország és Horvátország uniójával és a horvátoknak messzemenő autonómiájával fejeződött be ez a harc. A horvát rendek a magvar törvényhozásban mindig megtalálták azt a helvét, hol az önálló Horvátországnak érdekében kellő súllyal tudtak sikraszállni. De a szerb izgatás és a jugoszláv elmélet sokszor ismét szembeállította a két népet. A közelmúlt politikája itt áll mindnyájunk előtt. 1918 október 29-én a horvát országgyűlés kimondotta az elszakadást. És ezzel a cselekedetükkel a több mint 800 éven keresztüli kapcsolat Magyarország és Horvátország között megszűnt. 1918 december 1-én proklamálták a szerbek, horvátok és szlovének királyságának a megalakulását Sándor király uralma alatt. A horvátság belépett az S. H. S., vagy Jugoszlávia néven ismert államalakulásba. Hogy ebben az új államalakulatban miiven helyzete volt a horvátságnak, arra elégséges ha rávilágítunk Radie-. Maosek és Pavelics küzdelmeire. Radics, a horvát nép vezér már a jugoszláv állam megalakulása után öt évre kénytelen volt elmenekülni. Pavelics Ante volt a másik vezér, ki a horvát függetlenségért szállott síkra. Neki is1 az volt a sorsa, hogy távol hazájától több mint két évtizeden keresztül dolgozzon népének függetlenségéért. Olaszország adott számára me-