Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 12. szám - Magyar-bolgár összeköttetések

MAGYAR KÜLPOLITIKA ii f mára jogilag a kis államokkal azonos nemzetközi lehetőségeket biztosítani, hanem jogilag is ki kell építeni a nagyhatalmak megkülönböztetett, vezető szerepét. Erre kitűnő diplomáciai történeti példa az Amerikai Egyesült Államok szerepe a kettős amerikai kontinensen (amire egyébként Jcnt-ch fentebb ismertetett tanulmánya is utalt), aminek alapján az USA lényegileg az egész földrész ura és az ott alakult kis- és 'középállamok gyakorlatilag csak az Egyesült Államok nemzetközi útmutatása szerint járhatnak el. Amikor Monroe elnök 1823-ban elutasította Közép- és Délamerika területeiről az európai beavatkozást, ezeket a területeket egyrészről függetlenítette ugyan az európai hatalmaktól, másrészről azonban az Amerikai Egyesült Államok legfőbb vezetésének vetette alá, amellyel az azóta sem hagyott fel, legfeljebb koronkint más és más módszerek szerint alkalmazza a Monroe-elvben jogilag is kifejezett kontinensvezető principiumot. Ezt az amerikai kontinensen több, mint egy évszázada érvényesülő rendszert kívánja most a nagytérrend tudományos külpolitikai tétele alkal-. mázni az egész világra akkép, ho'gy nemcsak ezen y IVf Qrexrai* hrkla,fli» ne&7P az egy kontinensen lenne jogilag biztosítva egyet--^••lUg J dl -UUigtII UÖSACtalmi túlsúly rendszeréről, az első világháborút követőleg pedig a hatalmi egység kötelékéről. S ennek ellenére mindkettő csak aránytalanul rövid ideig, szinte röpke pillanatokig volt képes a világ népei' között érvényesülni s mindkettő egy negyedszázadon belül visszaadta helyét a nemzetközi együttélés évszázados, sőt a nemzetközi társadalmat s nemzetközi jogot megalapító berendezésének: a nemzetközi egyensúly rendszerének. Mindezek figyelembevételével és a fentiek szerint ma még a nemzetközi egyensúly felszámo léséről, vagy akárcsak enyhébben szólva, alkonyáról beszélni nem látszik kellően megalapozottnak és időszerűnek. Nincs kizárva természetesen, hogy ezt a világégést követően is kísérlet történik majd a nemzetközi élet jobb, biztosabb rendezésére, ennek az új, nemcsak egy kontinensen, hanem azok között hatályosuló szerkezetnek azonban ma még körvonalai sem bontakoztak ki. (Vége.) len nagyhatalom kizárólagos vezetői hatásköre, hanem a többieken, a világ egyéb területein is, miáltal a világ a nagyhatalmak számának megfelelő számú „nagytérre" osztatnék és minden ilyen nagytéren egy nagyhatalomnak lennének kizárólagos irányító jogai. Mindegyik nagyhatalom pedik a többiek kizárólagos területéről kölcsönösen ki lenne tiltva, amit a tanulmány akként fejez ki, hogy ezeken az idegen területeken a nem illetékes nagyhatalmak „téridegenek" (raumfremd) lennének. Az ekképen kialakuló világrendszert éppen ezért a tanulmány már a címében is ekkép jelöli meg: „Nemzetközi nagy térrend, téridegen hatalmak beavatkozási tilalmával". A tanulmány a nagyterek megvonását és kiosztását az egyes nagyhatalmak között konkréten ugyan nem végzi el. nem hagy azonban kétséget a tekintetben, hogy a német birodalom nagytere főleg az európai kontinensen alakulna. Mindezek szerint Európára vonatkozólag ez az intervenciós tilalommal egybekapcsolt nagytérrend tartalmilag tökéletesebben fejezi ki az említett német külpolitikai követelményt, mint a hatalmi egyensúly nyers elutasítása, amely utóbbi tévesen arra a megítélésre vezethet — mint ahogy az a kérdés át nem gondolásán alapuló hirlapi közlemények folytán már elterjedőben is van —, mintha az említett követelmény a hatalmi egyensúly rendszerének teljes és végleges megszűntetésével lenne egyértelmű. Ilyen értelem a tárgyalt követelmény tartalmának feltárásából semmiképen nem volt levonható, egyrészt azért nem, mert az csak Európára volt korlátozva, másrészt azért sem, mert a tétel csupán negatívumot foglal az eddigiek szerint magában, márpedig ha valami je lenleg fennállót teljes érvényesülési területéről ki szándékoznak rekeszteni, gondoskodni kell megfelelő pótlásáról. A bécsi kongresszuson és a páriskörnyóki békékben a mindenkori nemzetközi jogközösség egyetemes területéről kirekeszteni kívánt hatalmi egyensúly politikája helyett új rendszerekről történt gondoskodás: a napóleoni háborúk után a ha köttetések. Irta: Dr. Kertész János A nemzetek egymásközti érintkezése kétséget kizáróan odavezetett, hogy azon országok, melyek közt bárminemű összeköttetés állott fenn, lehetőleg békés érintkezést tartottak fenn egymással. Mindig meg találták az utat a háborún kívüli elintézésre. Különösen áll ez oly népekről, kik valamilyen rokonságban vagy sorsközösségben éltek Kik háborúk közepette mint fegyvertársak küzdöttek és kiknek közös céljaik vannak. Ez a helyzet a magyarjbolgár viszonyban is. Ha végigtekintünk a két nép történelmi múltján és vizsgáljuk jelen helyzetüket, látni fogjuk, hogy mily sok közös szempont vezérelte e két nemzetet. A két nép hajdanában egy törzsszövetséghez tartozott. Későbben különböző népektől szorítva, nyomultak le a Kaukázus-hegység felett elterülő sík vidékre, itt vált szét a két törzs, a bolgár és a magyar. A bolgárok előnyös terepen telepedtek le a Kaukázus feletti vidéken, Perzsiához közel. A magyar törzs pedig az Azovi-tenger partján a Meotisz ingoványai közt találtak szállást, mely azonban nem volt számukra biztonságos, mert a hadi út is erre vezetett keresztül és így állandóan nyugtalanították őket. A bolgárok az idők folyamán lehúzódtak az Alduna és a mai Bulgária területére. Az ősbolgárokat bolgár-töröknek nevezték és a nyelvben található szavak közül számosat megtalálni az ősmagyarok nyelvében is. Ez már az első tárgyi bizonyíték a két nép rokonságára. A déloroszországi Levédiában, ahol a magyarok 830—890 közt éltek, oly méltóságok voltak, melyek a bolgároknál is előfordultak. Külső megnyilatkozásokban is sok hasonlóság állapítható meg, így mindenekelőtt a ruházkodásban. De még sok apró jelenségből következtethetünk a rokoni összeköttetésekre. Ezek azonban az őseinknél állottak fenn, de a történelom folyamán és az újabb időkben is minduntalan