Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 12. szám - A hatalmi egyensúly alkonya? 3. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 07) itt olyan reális erötényezöket létrehozni, amelye ken ez a rivalitás és a velejáró túlhajtott célkitűzések megdőlnek? Igenis, lehet ilyen erötényezöket létrehozni, és pedig azáltal, hogy Magyarország hatalmi pozícióját minden tekintetben megerősítjük. Egy erös magyar állam fékezőleg és kiegyenlítőleg hathat ebben a térségiben. De hozzátehetjük, csak egy erős magyar állam, nem akármilyen állam. És pedig azért, mert a magyar államnak van történelmi tradíciója, a magyar nemzetnek van államvezetési képessége és egyben olyan történelmi ideológiával rendelkezik, amely egyedül látszik alkalmasnak az itt élő népek összefogására, ez pedig: a szentistváni eszme. A magyar külpolitika eélkitüzé-ei tehát nem esak hogy ninesenek ellenétben az európai érdekekkel, de egyenesen azokat szolgálják. yA hatalmi egyensúly alkonya ? Irta: dr. Polzovics Iván. III. Az 1870/71. évi porosz-francia háború a .győzedelmes Poroszország számára nemcsak anyagi sikert, hanem hatalmas erkölcsi eredményt is hozott: a német egységet, amely a legyőzött Versailles tróntermében \ alósult meg az egységes, de szövetséges állam formájában jelentkező, mai terminológiával másodiknak nevezett német birodalom megalkotásában. Az egységre jutott német birodalomban hatalmas erők feszülnek, amelyek rövidesen érvényesülésre törnek. A hatalmi egyensúly érzékeny műszerének sugarában ezek a feszülő erők nem maradnak észrevétlenek és a felismerés hatása nyomán a nemzetközi életet szabályozó ez az elv most Németország ellen kezdi meg szervező munkáját. Ám a német politika irányítói okulván a mult és különösen Oroszország szomorú tapasztalataiból, amelyek szerint egy magában álló nagyhatalom, bármily erőforrások felett is rendelkezzél:, nem képes megmérkőzni a többi nagyhatalmakkal vag> éppen az egész világgal s ezért a hatalmi egyensúly rendszerének vele szemben történt szervezkedésével, az ú. n. bekerítéssel szemben védekezendő, szövetségeseket keres s ilyeneket talál is 1879-ben Ausztria-Magyarországban, 1882ben Olaszországban és 1884-ben (az ú. n. három császár-szövetségben), utóbbi vonatkozásban csak igen rövid időre (1890-ig) — Oroszországban. Az eleve támogató szövetségeseket kereső Németországgal szemben a hatalmi egyensúly képviselői csak később kötnek kifejezett szövetséget, amely azonban annál kiterjedtebb és szilárdabb. 1891ben a három császár-szövetségnek Németország részéről (Bismarck visszavonulása után) történt meg nem újítása nyomán létrejön a német-osztrák-magyar-olasz hármasszövetség ellensúlyozá-" sára az orosz-francia entente, majd 1904 ben Anglia és Franciaország között az entenle cordiale, amely az angol-orosz viszony rendezésével (1907) hármas-antanttá alakul át. Áz 1914—18. évi első világháború szervezetileg a két szembenálló szövetségcsoport, az Olaszország nélkül, sőt később ellenére fellépő hármas-, illetve így kettős szövetségnek s a vele szemben helyet foglaló hármas, de rövidesen tizes (ll'46-ban), sőt a világháború végére 27 államból álló entente-nek gigászi mérkőzése, érdemben azonban a hatalmas erői kifejtésére fegyvert ragadó Németország ellen a hatalmi egyensúly fegyvernökeinek egységes csatasorba állása. Az első világháború épúgy, mint a napóleoni háborúk, a hatalmi egyensúly rendszerének győzelmével végződött; ám épúgy, mint a napóleoni háborúk végén, e háború befejeztével a hatalmi egyensúly rendszerének felszámolására jelentkezett nemzetközi követelmény, szintén abból a meggondolásból, hogy bár ez a rendszer leküzdötte az ellene törő nagyhatalmat, de nem volt képes azt háború nélkül megelőzni. Ezért az első világháborút lezáró párizskörnyéki békeszerződések nem a hatalmi egyensúly rendszerének megerősítését deklarálják, hanem Wilson elnök kezdeményezésére a Nemzetek Szövetségében testet öltött új rendet: a leghelyesebben hatalmi egységnek nevezhető rendszert kívánják megvalósítani, amely az államok nemzetközi együttélésének elméletileg megkonstruálható harmadik és utolsó berendezése. Wilson már 1917 január 22-i üzenetében állást foglal a hatalmi egyensúly és az azzal kapcsolatos szövetségi politika rendszere ellen, mint amely nem volt képes megakadályozni több kontinensre kiterjedő, addig nem tapasztalt mérvű háború kitöré-ét. Az ekként alkalmatlannak nyilvánított rendszer helyett a hatalmak összefogásának, egységének rendszerét javasolja, amely eleve kizárja az államok egymás ellen szervezkedésének lehetőségét és a nemzetközi problémákat közös tanácskozás útján kívánja megoldani. „There must be not a balance of power, but a community of power" foglalja egybe az új rend programmját az elnöki üzenet. A hatalmi egység új szervező elvét a Nemzetek Szövetsége egyezségokmánya a kifogásolt hatalmi egyensúly rendszere helyett a Szövetség egyetemességre törekvése folytán a nemzetközi jogközösség egyetemére, azaz az egész világra óhajtotta kodifikatorius úton, mondhatni egv tollvonással megvalósítani. A szövetségi alkotmány ezt a rendszert részben pozitív, részben negatív rendelkezésekkel akarta az életbe átvinni. Pozitív irányúakkal a Nemzetek Szövetsége szervezetében, amely külön és szigorú szervező erejű jogszabályokkal cgybefűzött egységes kötelékbe foglalja egybe az államokat, olyan közösségbe, amely rendszeresen működő szerveiben folyamatos békés együttműködésben kívánja tartani a tagállamokat és a leimerült nemzetközi problémákat és ellentéteket közös tanácskozás útján törekszik megoldani. Negatív irányban pedig azáltal kíván gondoskodni az egyességokmány a hatalmi egység fenntartásáról, hogy megszünteti és eltiltja a Szövetség tagjai között a külön szövetségeket és egyéb olyan megegyezéseket, amelyek az egyességokmány egységes elbánásra törekvő szellemével összeférhetetlenek (20. és 21. cikkek). A hatalmi egységnek ez a rendszere a Nem-