Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1941 / 11. szám - Magyar nemzet - magyar nép
MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGVAK REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM. 11. SZ. BUDAPEST 1941 * Magyar nemzetmagyar nép Irta: Török Árpád Senki előtt sem lehet vitás, hogy korfordulóban élünk, amelyet számtalan szellemi, erkölcsi és politikai tényező készít elő, amelyet azonban döntően ez a háború befolyásol. A fordulat a múlttal szemben mindenképpen bekövetkezik, egy új világ eljövetelét nem lehet már megakadályozni. Oly hatalmas erők ütköznek ma össze, hogy a végén, ha majd elkövetkezik a rendezés, azt nem lehet ott elkezdeni, ahol a háború előtt elhagytuk. Alapvető változásokkal kell minden téren számolnunk. Mi sem természetesebb, mint hogy minden téren mindent megteszünk, hogy ez a változás számunkra kedvező legyen. Ezért harcolnak hős fiaink a keleti hadszíntéren, ezért hozunk mi itthon számtalan áldozatot, ezért mondunk le sok mindenről, amit azelőtt természetes és jogos igényünknek tartottunk. Az újjárendezést azonban nemcsak a majd kialakuló hatalompolitikai helyzet fogja befolyásolni, hanem azok a szellemi áramlatok is, amelyek hatása alá. az emberiség kerülni fog. Az új világ berendezése nemcsak attól fog függeni, mit lehet hatalmi erővel megvalósítani, hanem kétségtelen befolyása lesz arra a körülményre is, hogy a világ mit tart majd helyesnek, célszerűnek — igazságosnak. Ezért nem lehet elég korán és elég alaposan azokat a szempontokat tisztázni, amelyeket egy-egy nemzet az ő igazságának tart. A trianoni szerencsétlenségnek oka az is volt, hogy a világháború folyamán a világ közvéleményét csak ellenfeleink tudták befolyásolni, mi pedig nem is álmodtuk, hogy történelmi birtokállományunkat komoly veszély fenyegetheti. Ma inkább az a helyzet, hogy a visszaszerzett területek hozzátartozását nem akarjuk vitássá tenni és biztosítani akarjuk azt a pozíciónkat, amelyet nagy államférfiaink „primus inter pares"-sel jelöltek meg. Nagy feladat ez, amely sok részletkérdés tisztázását kívánja meg. Egyik ilyen részletkérdés, hogy mit tartunk önmagunkról, kit és miiven jogcímen sorozunk magunk közé. Ezt rendkívül fontos kérdésnek kell tekintenünk, mert a világ igazságos elrendezése mégis csak akkor válik lehetővé, ha az egymáshoz tartozókat együtt hagyják és azok a nemzetközi életben is politikai egységet képeznek. Ilyen politikai egység volt a múltban ezer éven át a magyar nemzet és természetesen az a leghőbb vágyunk, hogy ez a jövőben is így legyen. De ha ezt akarjuk, mindenekelőtt tisztáznunk kell a magyar nemzet fogalmát és igazolnunk, hogy miért tartjuk változatlanul alkalmasnak arra, hogy a Dunavölgyében egy politikai egység alapját képezze. Aki ma a magyar nemzet fogalmával foglalkozik, azt tisztázni akarja, nem kerülheti el Deák Ferenc klasszikus definícióját, amely az 1868-as nemzetiségi törvénybe is felvétetett. Deák Ferenc, illetve a törvény szerint Magyarország összes polgárai az alkotmány értelmében politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan, egységes magyar nemzetet, amelynek a haza minden polgára tagja, bármely nemzetiséghez tartozzék is. Eszerint tehát egy nemzetiséghez való tartozás nem zárja ki azt. hogy az illető a magyar nemzetnek is tagja legyen. Deák még odáig is ment. amire különösen Szekfü Gyula mutatott rá. hogy a magyarságot, vagyis a magyar népiséget a magyar nemzetnek csak mint egyik alkotó elemét ismerte el. Kossuth Lajos is hasonló felfogást vallott a nemzetről. Szerinte az az érdekeknek, a jogoknak, kötelességeknek, a történelemnek a közössége, főleg azonban az intézményeknek, amelyek nyelvileg és fajilag különböző lakosságot kötnek össze. Semmi értelme sem volna, ha tagadnók, hogy a magyar nemzeteszmének ez a klasszikus fogalmazása a dualizmus korszakában elhomályosult, hogy akkor a közvéleménynek jó része a magyar nemzetet a magyar népiséggel azonosította és szívesen látta volna, ha a deákferenci magyar nemzet összes tagja a magyar népiséggel összeolvadt volna. A trianoni korszakban a magyar szellemiség jelentékeny tényezői azonban ismét fényt derítettek erre a kérdésre. Szekfü Gyula volt az, aki a három nemzedékről írott híres munkájában élesen analizálta a világháború előtti nemzedékek politikáját és szellemi beállítottságát és ezzel rendkívüli módon hozzájárult a fogalmak és politikai irányok tisztázásához. A trianoni korszak legsötétebb napiaiban pedig Ottlik László igyekezett a történelmi magyar nemzeteszmét a kor kívánalmaival és a magyarság missziójával összhangba hozni. Előszeretettel foglalkozott írásaiban a „Pax Hungarica" gondolatával, amely a Dunamedencében együttélő népek számára egyenlő igazságot és egyenlő szabadságot biztosított. Ez év januárjában nagynevű államférfiunk, gróf Teleki Pál is utalt a magyar nemzeteszmére. Szerinte a nemzethez tartozás nem jelenti nálunk azt, hogy valakinek mint fajmagyarnak kellett a világra jönnie, hanem hogy a magyar nemzet kö-