Magyar külpolitika, 1941 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 9. szám - Bulgária

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA bulgár nemzeti kultúrát a legkegyetlenebb módon üldözték. A bulgár nemzet legjobbjai egy évszázadon keresztül nem hagyták abba a harcot, hogy újra megteremtsék a vallásilag és politikailag szabad és független Bulgáriát. 1870-ben sikerült kikényszeríteniök a szultántól a bulgár exarchátus elismerését. Ez a bulgár exarchátus először három részből állott: 1. a dunai exarchátus (magában foglalva egész Dobrudzsát, északon a Duna deltáig), 2. a thráciai és 3. a macedóniai exarchátusok egy-egy része. Itt meg kell jegyeznünk, hogy később az egész thráciai és macedóniai exarchátust elismerte a szultán. A vallási harcok sikerét, amelyet a bulgárok teljesen a bulgár népi alapon vívtak, később a politikai függetlenségi harcok követték. 1875ben megkezdődtek a balkáni fölkelések és Bulgária is fegyvert fogott 1876-ban. hogy lerázza a nemzet az 500 éves török szolgaságot. 1876-ban a nagykövetek konferenciáján Konstantinápolyban széleskörű autonómiát kapott Bulgária. Egyelőre a bulgár népet két autonóm területre osztották: az egyik a keleti Tirnovó, a másik a nyugati Szófia székhellyel. Ennek a két autonóm területnek a határai közé tartozott egész Dobrudzsa és egész Macedónia. A nagykövetek konferenciájának határozatai, jóllehet .azokat a bulgár nép ethnikai elhelyezkedése alapján hozták, a törökök nem fogadták el. Az 1877—78-ban kitört orosz-török háború és az ezt követő San-Stefanoi béke hozta meg azután a szabad Bulgáriát. Ez a Bulgária még jóllehet adófizetője maradt a szultánnak, de elismerték a szabad hadsereg tartását és a választott királyt. A san-stefanói békében elvesztette ÉszakDobrudzsát, melyet orosz hatalmi érdekek csereképen juttattak Romániának, amennyiben Oroszország bekebelezte Besszarábiát ég Románia kárpótlásul Észak-Dobrudzsát kapta. Viszont Bulgária megkapta az egész Égei-tengerpartot, Szalonikit kivéve. A san-stefanói béke által teremtett állapot nem tartott sokáig, mert Anglia nem látta szívesen a Földközi-tenger keleti medencéjében feltűnő új tengerparti országot és éppen ezért a sanstefanói békét nem ismerte el. A három hónapai későbben, Anglia befolyására megtartott berlini békeértekezlet három részre osztotta Bulgáriát: 1. Észak-Bulgária vazallus fejedelemség, 2. Kelet-Rumélia, autonóm tartomány, törökök uralma alatt, 3. Macedónia, török tartomány. Ebben a berlini békében Románia megszerezte Közép-Dobrudzsát és Szerbia Nis-t és környékét. Természetesen szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy a függetlenségét már egyszer visszaszerzett Bulgária ne folytassa a harcot az önálló államiságáért. Ez a harc egyelőre a három részre szakadt Bulgária egyesítéséért folyt. 1885-ben sikerült egyesíteni Kelet-Ruméliát Észak-Bulgáriával. A szerbek és a görögök örökösen riválist láttak az új bulgár államban és mindent elkövettek, hogy ennek kifejlődését megakadályozzák. De szinte lehetetlen volt a feltörő bulgár nemzeti mozgalmakat elfojtani. A Bulgáriához nem tartozó JVlacedóniában egymást követték a felkelések, amelyek átterjedtek Tráciára is. Ezeket a felkeléseket a szerbek és a görögök drákói szigorral fojtották el, miután a bulgár kormány látta, hogy kipusztul a szerb és görög uralom alatt álló népisége és látta azt, hogy ereje ennek a meggátolásához nincs, diplomáciai lépésekkel igyekezett enyhíteni idegenben élő f aj testvéreinek nyomorúságán. 1912-ben Bulgária ösztönzésére megalakul a Balkáni Keresztény Államok Szövetsége, Bulgária, Szerbia, Montenegró és Görögország résztvételével. Ez a szövetség azután a törökök ellen fordul és hála a bulgár csapatok hősiességének, sikerült megverni a török csapatokat; az 1913-ban kötött londoni békében Törökország elveszti balkáni pozícióit, kivéve Albániát, és kivonul az Égei-temicri szigetekről és Krétáról. Az 1512-iki Balkáni Keresztény Államok Szövetségében rútul becsapták Bulgáriát, amennyiben Szerbia és Görögország titkos megegyezést létesítettek egymás közt Bulgária ellen. A londoni béke nem adta vissza a bulgár lakosságú Macedóniát Bulgáriának, hanem Szerbiánál hagyta, jóllehet előzőleg Bulgária és Szerbia megegyeztek abban, hogy a török háború megnyerése esetén Macedónia egyrészét megkapja Bulgária, a másik részét pedig az orosz cár döntésére bízzák, hogy ki kapja meg. Macedóniával kapcsolatban meg kell említeni azt a népek életében tragikusan ható tényt, hogyha egy nép birtokol egyszer egy területet, ahhoz állandóan ragaszkodik és ha azt elveszíti, örökösen követelni fogja még akkor is, ha erre semmi joga sincs. Macedóniára soha a szerbek igényt nem támasztottak volna, ha a szerencsétlen berlini béke ezt nekik nem juttatja. Ezzel a szerencsétlen határozatiul hosszú évekre megmérgezték a Balkán békéjét és Macedónia birtoklásáért rengeteg vér folyt. A Balkáni Keresztény Államok Szövetsége megkötése idején Szerbia kötelezte magát, hogy Macedóniát átadja. Ezt a vállalt kötelezettségét nemcsak hogy nem teljesítette, de még alkalmasnak látták a pillanatot arra is, hogy a háborúban kimerült Bulgáriát minden oldalról megtámadva, visszaszorítsák jelentéktelen hatalmi állapotába A harcokban kimerült Bulgária szabad prédának látszott és a volt szövetségesei és Románia minden oldalról megtámadták, hogy bulgár területeket szakítsanak el. A kimerült Bulgária kénytelen volt Bukarestben békét kérni, ezt a békét ugyanez évben a törökökkel való konstantinápolyi megegyezés követte. E két békeszerződés következtében Bulgária nemcsak a volt ellenségen aratott diadal gyümölcseit vesztette el, de elvesztette Dél-Dobrudzsát, egész Macedóniát, Kelet-Thráciát, és nem hagytak meg neki mást, mint egy kijáratot az Égei-tengerre. Szinte természetesnek lehetett venni, hogy a szétdarabolt Bulgária az első alkalmat meg fogja ragadni, hogy elveszített területeit visszaszerezze. Ez az alkalom jelentkezett a világháború alatt, amikor is Bulgária a központi hatalmak oldalára állt. Egy pillanatig, amikor a központi hatalmak elözönlötték egész Romániát, azt lehetett hinni, hogy sikerül Bulgária felemelkedése. Szövetséges hatalmak voltak Bukarestben, midőn 1918-ban megkötötték a bukaresti békét, amely Dél-Dobrudzsát Bulgáriának adta vissza. A központi hatalmak összeomlása után szinte természetesének hatott az, hogy az entente hatalmak