Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 1. szám - Történelmi elrendeződés a Duna völgyében

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA látták maguk előtt és úgy hitték, ha ezzel az egy tényezővel rendbe jönnek, ezzel történelmi helyzetüket egyben véglegesítették is. Az ő szemükkel nézve a Dunavölgyét úgy tetszett, ha sikerül az egyes népeknek az ő dolgaikat a Habsburg, illetve a török uralommal rendbe hozni, ezzel máris bekövetkezett a végleges történelmi elrendeződés a Dunavölgyében. Egy igen fontos körülményről azonban elfeledkeztek az érdekelt népek. Semmit sem tettek, hogy egymáshoz való viszonyukat rendezzék. Vagy nem vettek egymásról tudomást, vagy éppenséggel ellenséges érzülettel állottak egymással szemben. Északnyugaton a csehek a legnagyobb erőfeszítéseket tették, hogy a Habsburg-ház hatalmi nyomását enyhítsék és független politikai egyéniséggé válhassanak. Ugyanakkor azonban a velük együttélő szudétanémetekkel sem tudtak megegyezni. A délszlávok és olaszok sem találták meg a közös plattformot. Az erdélyi szászok jóformán tudomást sem vettek a román népről, holott települési területüket román tenger vette körül. Sajnos, a magyarság és a legtöbb környező kis nép közötti viszony sem alakult úgy, hogy annak végleges elrendeződés jellege lehetett volna. A világháború teljes belső egyensúly nélkül érte a dunavölgyi népeket. Annak a központi hatalmakra és a monarchiában uralkodó központi hatalomra szerencsétlen kimenetele szabaddá tette azokat az erőket, amelyek évtizedek ót? próbálták azt aláásni. A kis népek, amelyeknek csillaga ily módon hirtelen felszökkent, nem rendelkeztek megfelelő történelemfilozófiával. Ügy látták és úgy hitték, hogy a régi és a háború végén összeomlott politikai rendszert egyedül a hatalom tartotta össze. Nem látták a kultúrhivatást, amit az teljesített, nem látták a kultúrfölényt, ami erre a hivatásra képesítette, nem látták azt, hogy azok a történelmi erők, amelyek egy új elrendeződést lehetővé és erkölcsiles is jogosulttá tettek volna, még sokáig nem fejlődtek ki teljes mértékben. Csak a hatalmat látták és mert most egy ráiuk szerencsés fordulat következtében ez a hatalom az ő kezükbe csúszott, úgy hitték, hogy mindazt, amit a régi hatalom évszázadok folyamán teljesíteni tudott, ők is meg tudják csinálni. Nem nézték ők a történelmi erők hatásának irányát. Nem gondoltak ők arra, hogy a Dunavölgyében csak egy általánosan elismert politikaierkölcsi eszme megvalósításával lehet érvénves rendet teremteni, hogy csak a virulens történelmi erők harmóniái a tesz itt végleges történelmi elrendeződést lehetővé. Mindezzel nem törődtek, csak azt nézték, hogy mennél nagyobb legven az a^ hatalom, amely felett ők rendelkezhetnek. Ugyanakkor azonban teli torokkal kiáltották a világba, hogy felszámolták a régi — szerintük törA „Magyar Külpolitika"1 ingyen jár minden külföldi magyar egyesületnek Támogassa előfizetésével a Magyar Külpolitikát. ténelemellenes — erőket a Dunavölgyében, hogy bekövetkezett ezen a területen az uralkodó politikai eszmék kiteljesedése és a végleges történelmi elrendeződés. Kezdetben voltak, akik ezt elhitték nekik. Számtani alapon igyekeztek a világnak bebizonyítani, hogy bár a mai megoldás sem tökéletes, de még mindig sokkal igazságosabb, mint amilyen a régi helyzet volt. Egy szóval sem említették, hogy a mai helyzet tökéletlenségén is lehetne javítani, ha meg volna hozzá a jóakarat, ha valóban egy erkölcsi-politikai eszme vezérelne mindenkit, nem pedig a nyers hatalomra minden áron való törekvés. A világ azonban a szemfényvesztőknek mind kevesebb hitelt kezdett adni. Mindinkább tért hódított az a felfogás, hogy a párisi békediktátorok súlyos hibákat követtek el, amelyek már is megbosszulták magukat. Belátták a bajt, de nem volt hozzá erejük, a szellemeket, amelyeket egy könnyelmű pillanatban idéztek, visszaparancsolni. Közben a történelmi igazság magától kezdett működésbe lépni. Ennek a működésnek első állomását 1938 novemberében értük el, a másodikat pedig a rá következő tavaszszal. Mindenki belenyugodott ebbe, mert mindenki elismerte annak igazságos voltát. Mi sem lett volna azonban természetesebb, minthogy az igazság szekere mindenütt oda ellátogat, ahol van még mit tennie, ahol még nem következett be a kiteljesedés. De persze az igazság is csak erkölcsi, nem anyagi erő. Ha pedig nincs anyagi erő mögötte, nem tud egykönnyen érvényesülni. A száz év óta tartó történelmi elrendezés folyamata a Dunavölgyében tehát másfél év óta ismét megindult és bár azt állítottuk, hogy pillanatnyilag nem látható az az anyagi erő, amely ezt a folyamatot tovább vigye, mégis azt kell mondanunk, hogy egy idő óta erősen meglazult az a hatalom, amely az igazságos elrendezésnek útjában áll. Hiszen azt a rendet, amely eddig a Dunavölgyében uralkodott, elsősorban a meglevő és csaknem húsz éven át változatlan európai egyensúly biztosította. Ez az egyensúly ma alaposan felborult és így ennek az egyensúlynak a függvénye, a dunavölgvi rend, sem lehet már tartós. Ha eddig nem is következett el itt újabb eltolódás, ennek legfőbb oka, hogy az amúgy is nagyon zavaros és bizonytalan európai helyzetet senki sem akarja még bonyolultabbá tenni azáltal, hogy a mai látszatrendet felszámolni igyekszik. Tisztán reálpolitikai érdek az, ami a húsz évvel ezelőtt kialakult rendnek ma még kedvez, de semmi esetre sem ennek a rendnek belső egyensúlya, vagv éppen ereje. A mai helyzetből szükségszerűen kell a történelmi elrendeződés folyamatának egy újabb állomáshoz érnie. Azok a történelmi erők. amelyek itt ma hatnak, az európai egyensúly következtében nem tudtak eddig érvényesülni. A régi egyensúly eltolódásával tehát automatikusan fognak ezek az erők ismét érvényesülni és fogják a végleges történelmi elrendeződést kikényszeríteni. Ha más nem. magának ennek a fejlődésnek belső logikája kell hogy meghozza az úi elrendeződést a Dunavölgyében abban a pillanatban, amelyben a mai feietetejére állított európai helyzet felszámolásra kerül és egy újabb egyensúlyi állapot alapjai lesznek lerakva. Ezt kell hinnünk, mert ezt bizonyítja a történelem és mert az itt tényleg ható erők is ebben az irányban érvénye-