Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 1. szám - Történelmi elrendeződés a Duna völgyében

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 nycit hangsúlyozza, csak azt teszi, amire európaisága, történeti hivatása kötelezi. Erődrendszerét kiépítvén, csak a régi olasz, sőt latin hagyományokat követi, mikor vállvetve akar haladni Magyarországgal az európaiságért való küzdelemben. A trianoni politikának, mely nem látta, vagy az olyan politikának, melv útjában állónak érezte Ma«va rország Európavédő szerepét, nem mindig tetszett Magyarország ragaszkodása Szent István birodalmi eszméjéhez. Pedig a szentistváni eszme, mint azt a velencei politika elismeri, hozzátartozik az európai konstrukcióhoz, tehát Európa fennmaradásának, védelmének elengedhetetlen része. A politika, mely Szent István birodalmi gondolatát elutasítja, vagy elhomályosítja, származzék bárhonnan, a trianoni szellem szülötte, mely az európai erőviszonyokat csak a nép száma sze rint mérlegeli. Az európai történelem azonban nem a számok törvényét követi s azt nem egy esetben, mint most a finn-orosz háborúban, harsányan be is bizonyította. Az európai politikának, noha ezt sokan igyekeztek észre nem venni, mély és megdönthetetlen erkölcsi törvényei vannak. Az államok függetlensége mellett ilyen erkölcsi törvény az államok történeti hivatása. A velencei politika mindkét elv teljes elisme rését jelenti. Mikor a velencei politika azt mondja, hogy az olasz birodalom határa a Kárpátoknál van, ezzel Olaszország és Magyarország sorsközösségét, történelmi feladatának azonosságát, testvériséget fejezi ki. Egyetlen magyar ember lelkében sem támad e kijelentés után az a tűrhetetlen érzés, hogy függetlenségének elvét megsértették. Mi a függetlenség elvének sérelmét nem tudjuk elviselni. Sem jólét, sem nyugalom, sem biztonság nem tud kárpótolni a függetlenség legese kélyebb sérelméért. Mi szabadságunkért, függetlenségünkért századokon át ontottuk vérünket, adtuk oda vagyonunkat. Az építő Széchenyi politika csak addig érdekelt bennünket, míg a függetlenségi, vagyis kossuthi politikát sérelem nem érte. Mély európaiságunk inkább elviselte a gazdasági tespedést, leromlást, mint függetlenségünk elvi legkisebb megsértését. Függetlenségének örök őrzése a magyar nemzet legértékesebb, legalapvetőbb politikai tulajdonsága. És mégis: nincs senki Magyarországon, aki e kijelentésben: Olaszország határai a Kárpátoknál vannak, — a magyar függetlenség legcsekélyebb sérelmét érezhetné. A velencei politika alapja, alfája és ómegája: Magyarország épsége és függetlensége. A függetlenség szeretete nem jelenti azt, hogy nem lehetünk egy közös feladat közös résztvevői, hiszen tagja vagyunk egy egyetemes európai konstrukciónak. A velencei politika egyenes folytatása annak a politikának, mely már egyszer hathatósan, és hősiesen és — épp oly önzetlenül, — a legmagasabb céltól és eszmétől vezéreltetve végigharcolta a magyarság első revíziós szabadságharcát: a törökök ellen. Ez is, az is, a legnagyobb szabásü és a legmagasabb szempontú európai politika volt. A trianoni békeparancsnál megtört az egységes Európa tudata és amit az első revíziós harc visszaadott Magyarországnak, a területi épséget, a trianoni szellem odadobta a törökvilág utódainak. Az új európai politikának azonban vissza kell fordulnia a régihez: a revíziós Európához. Mintahogy régen minden nemzetbéli küzdött Magyarország szabadságáért és épségéért, az új revíziós küzdelemben is egész Európának kell Magyarország épségéért, függetlenségéért egy táborba állania. Magyarország szerepe a vonagló Európa úi alakultában még nehezebb, mint valaha volt. Épp azért elmondhatjuk, hogy a velencei talál kozó az európai politika legnagyobb eseménye és a velencei politika a legmagasabb, legnagyszabásúbb európai politika kezdete. Nagy Sándor elvitte az európai művelődést idegen földrészekbe, — de a velencei politika talán még a Nagy Sándorénál is nagyobb, mert az európai művelődést Európa számára akarja megmenteni. Marius. Történelmi elrendeződés a Duna völgyében Irta: Török Árpád A Dunavölgye, mint önálló földrajzpolitik.ü egység, aránylag későn lépett a történelem színpadára. Évszázadokon át hol a török birodalomnak, hol a Habsburg birodalomnak volt függvénye, sokáig mindketten osztozkodtak rajta. A népi és történelmi egyéniségek itt alig, vagy sehogyan sem tudtak érvényesülni. A birodalmi, mindenekfelett azonban a dinasztikus gondolat olyannyira rányomta bélyegét és annyira elfojtott miden egyéb politikai törekvést, hogy csak a múlt század közepén indulhatott meg az a folyamat, amely a régi uralmi gondolattal szemben a népi és történelmi egyéniségeknek akart érvényt szerezni. Ez a folyamat nem ment végbe minden zökkenő nélkül, harc nélkül sem. Az érvényesülni akaró politikai egyéniségek szembeszálltak az uralmi tényezőkkel, mert hiszen elsősorban tőlük akarták magukat függetleníteni. Míg az egyik oldalon a dél-dunavölgyi népek fokról-fokra szabadították fel magukat a török uralom alól és önálló nemzeti államaikat építették ki, addig a másik oldalon a Habsburg-ház hatalmi épületét kezdték ki a többi népek. A Habsburghatalom totális érvényesülése először Magyarország ellenállásán tört meg, de Ausztria népei is megtettek mindent saját politikai egyéniségük érvényesítése érdekében. Akik így egyrészt a török, másrészt a Habsburg-uralommal állottak szemben, sorsuknak csak ezt az egy tényezőjét