Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 3. szám - Mit adhatunk az új Európának?

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA dezésre gondolunk, olyanra, amely a népeket valóban ki is elégíti. Már pedig szabadság nélkül nincsen megelégedett nép a földön, legkevésbé kultúrnép, amelynek életeleme a szabadság. A szabadságeszme, amint az a magyar történelemben, de más népek történelmében is állandóan érvényesült, tehát kimondott európai eszme, amelyre a jövő Európájának is elsőrendű szüksége lesz. Az új európai szintézis célja és értelme a keresztény európai kultúrközösség. Ezt megóvni, ezt továbbfejleszteni volna hivatva az új Európa. Nos, ez sem más, mint a szentistváni eszme korszerű változata. Igazi európai közösség azonban csak akkor lehetséges, ha a népek ezt a közösséget szabad elhatározásukból építik fel, nem pedig kényszerből. Ezzel önkéntelenül vissza kerülünk az előbbi ponthoz, a szabadsághoz, amely nélkül nincsen európai közösség. Ugyanezt a gondolatot másképpen is lehet megfogalmazni. A szabad nemzetek európai közössége azt jelenti, hogy ezek a nemzetek sem egyenként, sem öszszességükben nem függenek egy másik nemzettől, nincsenek egy másik nemzet akaratának alávetve, hanem közvetlenül integrálódnak ebbe a közösségbe. Ezzel a megállapításunkkal ugyancsak eljutottunk a szentistváni politika vonalára. Szent István a koronát nem egy világi fejedelemtől, hanem a pápától, mint a keresztény európai kultúrközösség szimbolikus fejétől, fogadta el, ezzel függetlenségét és a közvetlen integrálódást biztosítván. Milyen szervezeti forma felel már most meg az új európai szintézisnek? Erről a nemzetközi közéletben élénk diszkusszió folyik. A legkülönbözőbb gondolatok vetődnek fel, a legkülönbözőbb javaslatokat teszik. Nem szándékunk itt részletekbe menni, nem akarunk egészen konkrétek lenni, elég ha rámutatunk a következőkre: az európai nemzetek fejlett állami és népi öntudattal bírnak, európai integráció, európai közösség csak úgy lehetséges, ha a jövő szervezeti formája számol ezzel a ténnyel. Vagyis a jövő Európájának csak olyan szervezeti formája lehet, amely a fennálló politikai egyéniségek összhangján jön létre. Mi más ez, mint a szentistváni állam szervezeti formája, amelynek alapját az első magyar királynak fiához intézett intelmei képezik?! Ezzel, úgy hisszük, máris megadtuk a feleletet a címben feltett kérdésre. Magyarországnak van mit adnia az úi Európának: eszmét is, szervezeti formát is tud adni, és pedig olyat, amire annak valóban szüksége is lesz. Ezzel a megállapítással azonban még mindig nem értünk fejtegetéseink végére. Ha van is eszménk, ha a magyar történelem ismer is szervezeti formát, amelyre az úi Európának szüksége lehet, ezeket csak akkor fogia tőlünk átvenni, illetve ebben az irányban csak akkor tudiuk az új Európát befolyásolni, ha mindenekelőtt mi magunk vagyunk az eszmétől áthatva és ha igyekszünk a szentistváni államformát saiát hatáskörünkben megvalósítani. Amilyen büszkeséggel hivatkozhatunk a magyar történelem ismertetett jelenségeire, olyan bizonytalansággal Gondolunk arra. vaiion a mai magvar nemzedék képes lesz-e szemléletében és cselekedeteiben is a történelmet itíazolni? Csak ha ez bekövetkezik, csak ha a történelem mindabban, amit a mai nemzedék gondol és tesz. revelálódik. adhatunk mi irányt az új Európának. Szabadság kifelé. A magyar történelem ezen vezérmotivumában nem következett be törés. Ehhez ma is változatlanul ragaszkodik. A szabadságeszmét nem lehet azonban csak a népeknek egymás közti viszonyára korlátozni. Annak az embernek viszonyában is érvényesülnie kell. Ebban a tekintetben az utóbbi években bizonyos homály állott be. A közvélemény nem egészen egységes e kérdést illetően. Már pedig maga a szabadság eszméje egységes és oszthatatlan. iA magyar történelem ebből le is vonta a helyes következtetést, amennyiben az alkotmányosságot, a szabadság jogi megnyilvánulását, kifeíé és befelé egyformán követelte és iigyekezett megvalósítani. A mai nemzedék, ha európai akar lenni, ha az új Európának irányt akar mutatni, ebben sem tagadhatja meg a történelmet: szabadság kifelé, alkotmányosság befelé! Ha az alkotmányos gondolkozás tekintetében homályról beszélünk, úgy a szentistváni államszervezetnek a közvéleményre gyakorolt hatásáról ezt nem mondhatjuk. A közvélemény egyik része, a bevezetőben említett szellemi elit, teljes mértékben tisztában van annak nagy jelentőségével a jövő Magyarországa szempontjából. Az út a szentistváni birodalom felé a szentistváni államszervezeten keresztül vezet. Ez mint kormányzati elv ugyan mind határozottabb formában kezd érvényesülni, a közvélemény széles rétege azonban még nem értette át ennek az eszmének a jelentőségét, bár szeret rá hivatkozni. A törés, ami a liberális korszakban bekövetkezett, nála még ma is tart. A magyar közvélemény nagvobb része ma is nemzeti állam ideológiájában él és csak nehezen tud megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy ebben az országban népi öntudattal és népi intézményekkel bíró más nemzetiségű polgárok is élnek. Ez utóbbi megállapítás azért még ne tegyen senkit kishitűvé. A múltban, ha Európa új korszakba lépett, Magyarország a korszellemmel mindig tudott lépést tartani. Semmi okunk sincsen kételkedni benne, hogy ez ma is így lesz. Amint a múltban a szellemi elit vezetett és végül is megnyerte magának az egész közvéleményt, úgy ennek ma is be kell következnie. Annál kevésbé akarunk ebben kételkedni, mert ma — sokkal inkább mint a múltban — az új korszaknak a magunkéból is tudunk adni Ez eddigi fejtegetéseinknek tulajdonképpeni értelme. Már pedig, amikor ilyen nagvszerű alkalom kínálkozik az úi Európába nemcsak beintegrálódni, hanem annak irányelveket is adni, ettől a magyar közvéleménynek egyetlen rétege, egyetlen tényezője sem zárkózhatik el, mert ezzel azt tagadná meg, amihez pedig feltétlenül ragaszkodik, saját történelmét és európai hivatását. A Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár részvénytársaság f. é. március hó 9-én megtartott rendes évi közgyűlése az 1939. évre részvényenként 40.— pengő, hányadrészvényenként 8.— pengő osztalék kifizetését határozta el. A szelvények f. é. március hó 11-től kezdve kerültek beváltásra a részvénytársaság központi irodájában (IX., Ipar-u. 17.) és a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál.