Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 3. szám - Nemzetközi jog és revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 kalmával ugyanis semmi sem akadályozta meg az angol hajóhadat abban, hogy nem is a bázisához sokkal közelebb fekvő és egész éven át jégmentes petsamói öbölben, hanem a sokkal távolabbi és az évnek hat hónapján keresztül befagyott Archangelszk kikötőjében partra ne tegyen a Dél­oroszországban küzdő Denikin-féle fehér hadse­reg megsegítésére szánt angol csapatokat: a mi 1918-ban lehetséges volt, az kellő jóakarattal alig­hanem 1940-ben sem lett volna lehetetlen. A francia politikai viszonyokkal kevésbé is­merős előtt talán nehezebbnek tűnik fel Francia­ország frontváltozása Moszkvával szemben, neve­zetesen azon szenvedélyes kifakadások után, me­lyek az orosz politikát az elmúlt augusztus hav pálfordulása után francia részről állandóan értél­különösen pedig tekintettel azon belpolitikai kö' vetkezményekre is, melyeket ezen hangulatkitö rés Franciaországban előidézett. Aki azonban járatos a francia belpolitika berkeiben és ismeri annak kulisszatitkait, az itt sem fogja kizártnak tartani egy új, Moszkva felé barátságos politikai vonalvezetésnek érvényrejutását. Tudni kell ugyanis, hogy Franciaországban jóformán min­den számottevő politikai csoport mögött mint tit­kos, de annál mértékadóbb irányító, egy-egy gaz­dasági csoport áll és hogy ennélfogva a legtöbb politikai küzdelem hátterében tulajdonképen el­lentétes érdekű gazdasági tényezők harca rejtő­zik, így a Blum vezetése alatt álló, Szovjetorosz­országgal csakúgy mint a spanyol vörös kormány­nyal szoros összeköttetésben álló, sőt utóbbit lep­lezetlenül támogató ú. n. népi frontnak (front populaire) küzdelme és bukása az uralomban azt felváltó jelenlegi mérsékelt irányzatú kormány­többséggel szemben valójában szintén nem volt egyéb, mint a két leghatalmasabb francia pénzcsoportnak küzdelme a hatalom birtoklá­sáért, melyek közül az első, a nagy bankok cso­portja, a szélső radikális parlamenti csoportokat, míg másika, a nehézipar szövetsége (Comité des forges), pedig a konzervatívabb pártokat küldte harcba saját érdekei megvédéséért. Épúgy, mint ahogyan akkor utóbbiaknak sikerült a nyárvégi moszkvai események ügyes kihasználásával meg­buktatni a népi frontot, épúgy egy napról a má­sikra sikerülhet ez utóbbinak, — különösen a ha­talmon álló kormány támogatásával, — ismét nyeregbe ülni; akkor pedig semmi akadálya sem volna annak, hogy Marianne újból a tradicionális táncra kapjon a vörös orosz medvével. Minden­esetre meggondolásra késztethet a legutóbbi fran­cia kormányváltozás alkalmából a vezetésben be­állott személycsere is. Reynaud, az új francia mi­niszterelnök ugyanis a néhány évvel ezelőtt a marseillei merénylet alkalmával meggyilkolt Bar­thou külügyminiszter legmeghittebb politikai kör­nyezetéhez tartozott, ki maga mindenkor a fran­cia-orosz szövetségnek meggyőződéses híve volt, Perl kenyér olcsó és jó úgy hogy joggal tehető fel, hogy intim munkatár­sának felfogása sem tér el az övétől ebben a kér­désben. Bárhogyan alakuljon a jövő, akár a közele­dést keresik a nyugati hatalmak Moszkvához, akár a fegyveres kényszerítés eszközéhez nyúl­nak, elvitathatatlan marad azon tény, hogy a há­ború további fordulata nagyrészben a szovjetek kezében nyugszik, ami kétségtelenül komoly ve­szélyt jelent mindazon népek számára, melyek sorsukat ezentúl is az európai civilizáció eszméin nyugvó és ezekkel szervesen összefüggő fejlődés­ben látják biztosítva. [emzetközi jog és revizió A most folyó háború okait keresvén, az okok sokrétűségén keresztülhatolva, a nemzetközi igazság értelmezését jelölhetjük meg a háború elvi oka gyanánt. Első látszatra ugyan úgy tűnik fel, mintha ez a háború a földgömbnek szinte felületét akarná megváltoztatni és szárazfölddé akarná tenni a szigetet, szigetté a szárazföldet, meleg tengerré a sarkvidéki tengereket. A háború oka és célja gyanánt hangoztatják a nyersanyagszükségleteket is. A nyersanyagnak azonban bővében volt a világ a háború előtt. Cu­kor- és kávéhegyek pusztultak el a keletindiai szigeteken. Olaj, gyapjú, vas, szén, pamut olcsó áron és tetszés szerinti mennyiségben volt kap­ható. A legtöbb állam, önellátására való törekvé­sével, a nyersanyagok könnyű és szabad forgal­mát maga akadályozta meg. De már ez az önellátásra való nehézkes és lehe­tetlen törekvés is a nemzetközi jog és igazság fo­galmának tisztázatlanságára és bénultságára ve­zethető vissza. A két háború közti „interbellum" ideje — megérezve a nemzetközi jog valódi jelentőségét — emelt ugyan egy külsőleg ragyogó és pompázó nemzetközi jogi és hatalmi szervezetet, a Nép­szövetségben, melynek alkotmánya még a nem­zetközi igazság elérésére is módot adott volna. Csak egy nem adatott meg neki: az igazságra tö­rekvés lelke. Bár a Népszövetség, melyhez alapítói szen­vedélyesen ragaszkodtak s melyet a gúzsba kö­tött államok szenvedélyesen gyűlöltek, — meg­bukott, életrehivása mégis azt mutatta, hogy a világnak szüksége van a nemzetközi jog és erkölcs igazságának, tíz parancsolatának megtalálására. A most folyó háború, villámlásai és menny­dörgései közepette, a nemzetközi jog tíz paran­csolatát akarja lehozni az égből. Mintahogy az emberek nem élhetnek egymás mellett és egymá­sért az erkölcs és jog szívbeégetett parancsai nél­kül, a nemzetek és államok sem élhetnek egymás mellett a nemzetközi jog és erkölcs áthághatatlan parancsai és törvényei nélkül. A Népszövetség nem hordozott magában egyetemes erkölcsöt. Más mértéke volt az első háborúban győztes és más az első háborúban le­győzöttek, vagy leszorítottak számára. A most folyó háború nem is a Népszövetség erkölcsének kifényesítéséért folyik. Míg az egyik oldalon a népszövetségi felfogás ellen küzdenek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom