Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 1. szám - A magyar külpolitika két évtizede

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAG Y A R REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA X X |. É V F O L Y A M, 1. S Z. BUDAPEST 19 4 0 ^ A magyar külpolitika két évtizede Irta: Gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter. ötnegyedév egy emberéletben is igen rövid idő, — egy nemzet életében alig egy pillanat; és mégis, milyen változást nem észlelünk Magyarország nemzetközi helyzetében, ha visszatekintünk az elmúlt 15 hónap eseményeire! ötnegyedévvel ezelőtt még szinte változatlan súllyal nehezedett a magyarságra Trianon átka minden kegyetlen következményével: még csaknem fegyvertelenül, a legelemibb önvédelem eszközeitől is megfosztva álltunk a minket körülvevő, hatszoros túlerővel rendelkező, állig felfegyverkezett ellenséges hatalmi csoport közepén, mely úgy gazdasági, mint politikai életünket minden percben kénye-kedve szerint veszélyeztethette és amely csoport vezetése azon északi szomszédunk kezében nyugodott, melynek állami léte az ezeréves magyar állameszme tagadásán épült fel és melynek elnyomó kényszeruralma alatt csaknem kétmillió magyar faj testvérünk szenvedte a gyűlölt nemzeti kisebbség sorsának gyötrelmeit. A magyarság szava, mely húsz éven át sohasem szűnt meg igazságát a világ ítélőszéke előtt minden alkalommal hangoztatni, ezen minket körülvevő ellenséges gyűrű szűrőjén keresztül még eltompítva is alig jutott azon hatalmak füléhez, kik akkor még jóformán egyedüli intézői voltak világrészünk sorsának, vagy ha el is jutott azon fórumhoz, melyhez intézve volt, úgy csak olyan alakban elferdítve, mely a kisentente és elsősorban a csehszlovák kormányok érdekét szolgálta, melyek a jogos magyar célkitűzéseket békeháborító okvetetlenkedés színében tüntették fel. Azon egyedüli két hatalmas politikai tényező közül, mely ügyünk iránt megértést és őszinte jóindulatot tanúsított, a Német Birodalom, — az 1919-i békeparancsok következményei által előidézett tarthatatlan állapotok bilincseibe kötött sorsostársunk, — maga is még a versaillesi gúzsbakötő határozmányok utolsó maradékainak eltávolításán fáradozott, míg a hatalmas lendülettel előretörő fascista Olaszország erejét afrikai gyarmatbirodalmának alapításával összefüggő politikai bonyodalmak még oly mértékben kötötték le, hogy irántunk táplált és mélyreható politikai meggyőződésében gyökerező baráti érzéseinek kézzelfogható tanujeleit, — elvi kijelentésektől eltekintve, — nehezen adhatta. Ilyen körülmények között Magyarország helyzete 1938 nyarán csak kevéssel látszott kedvezőbbnek, mint bármikor 1919 óta. Ezzel szemben milyen ma nemzetközi helyzetünk? A minden pillanatban reánk támadni kész, ellenünk minden eszközzel állandóan fondorkodó benesi csehszlovák hatalom eltűnt a föld színéről; eltűnésével egyszersmind végérvényesen megszűnt a Magyarország sakkbantartására alapított kisentente is; nemcsak azon, a trianoni csehszlovák-magyar határról északra fekvő ősi magyar területeket csatolhattuk vissza az anyaországhoz, melyen a csehszlovákiai magyarságnak csaknem nyolcvan százaléka élt, hanem ezenfelül bámulatosan rövid idő alatt megszervezett, időszerűén felszerelt és a legkitűnőbb katonai szellemtől áthatott új haderőnkre támaszkodva, sikerült a Ruténföld visszacsatolásával mintegy háromszáz kilométer hosszúságú szakaszon évezredes természetes határainkig kiterjeszteni a Magyar Állam uralmát és újra a Kárpátok gerincére kitűzni a nemzeti lobogót. Ezen eredményekkel nemcsak mintegy húsz százalékkal gyarapodott az ország területe és lakossága, hanem a magyar életrevalóságnak és nemzeti erőnek ezen kézzelfogható bizonyítékaival, ezen túlmenőleg sikerült a legnagyobb mértékben lekötni a nyugati nagyhatalmak figyelmét is, mely helyzetünk és jogos célkitűzéseink felismerésében azóta mindjobban megnyilvánul. Ha a magyar Felvidék és a Ruténföld visszacsatolása nem legszentebb nemzeti érzéseinkkel függene össze, úgy szinte azt lehetne mondani, hogy ezen eseményeknek propagandisztikus értéke felülmúlja reális értéküket, mert, — összefüggésben a jelenlegi egyéb európai eseményekkel, — felhívta Páris és London figyelmét a magyar kérdésre, melynek igazságos megoldása elől, azon erőpróba után, melyet országunk megcsonkított állapotában is 1938 őszén és 1939 tavaszán és azóta is a mostani háború alatt sikeresen kiállott, többé el nem zárkózhatik. A magyar igazság, melynek hangoztatása még rövid idő előtt a Rajnán túl tilos volt és szinte véteknek számított, így nemcsak hogy ma már ott is nyíltan hirdethető, hanem mind több megértésre is talál, úgy hogy az, legalábbis egyes tételeiben és bizonyos határok között, ma már hovatovább a nyugati nagyhatalmak politikai programjában is helyet talált. A magyar kormány szava és cselekvése pedig, mely még nem is olyan régen Rómán és Berlinen túl nem hatott el, figyelmet kelt és megfontolásra késztet ma Londonban csakúgy, mint Párisban is, miről mindennél ékesebben tanúskodik azon általános érdeklődés, melyet a magyar külügyminiszternek legutóbbi velencei utazása keltett és melynek visszhangja még ma is foglalkoztatja a komoly nemzetközi sajtót mindenfelé. így a rövid idővel ezelőtt még jóformán magára hagyatott, politikai non valeur szerepére kárhoztatott csonka Magyarország ma, területben és lakosságban meggyarapodva, tiszteletet