Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 12. szám - Apponyi Albert, a revízió harcosa 3. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 felvilágosítást. Mikor ugyanis befejeztem mondanivalómat, Clemenceau Lloyd George-nak adta meg a szót, mire utóbbi felszólított, hogy ... a Magyarországtól elszakított területeken élő magyarokra vonatkozólag (adjak még) részletesebb felvilágosítást. Most már értettem, miért érintette kellemetlenül Clemenceaut Lloyd George cédulája; ezzel... ugyanis némileg megdűlt az az elv, hogy viszontválasznak, illetve vitának helve nem lehet. Szerencsére jóelőre felkészültem az ilvenfajta kérdésekre: nálam volt Teleki Pál kitűnő etnográfiai térképe Magyarországról s ezzel a kezemben odaléptem Lloyd George helyéhez; az összes fömegbízottak ugyancsak odasiettek és a térkép felett összebújva hallgatták, magyarázataimat. Ezek nyilván némi kételyeket ébreszthettek bennük ama viviszekció észszerüsége tekintetében, amelynek megfelelő előzetes anatómiai ismeretek híjján, szegény hazámat alávetették. Llovd George még odasúgta nekem: Nagyon ékesszólóan beszélt. Mire én azt feleltem: Ha szavaim ékesszólóak voltak, úgy ez nem az én érdemem: ma2uk a tények beszélnek ékesszólóan." S valóban: „angol és olasz oldalról ez ülés vége után meglehetősen éles megjegyzések hangzottak el, kifogásolva azt, hogy abba a kellemetlen helvzetbe hozták őket, mintha ők is részesei lennének ilven durva szerkezeti hibáknak; sőt Nitti az esztelen rendelkezéseknek bizonyos megváltoztatására irányuló komoly kísérletet is tett. Végül azonban neki is meg kellett hajolnia amaz érvelés előtt, hogv a tervezett békeszerződések egész kártyavára összedűlne, ha bármilven változtatásba belemennének." Miután az írásbeli magvar válasz benyújtására négy heti időt adtak." ezzel véget is ért a délelőtt, amelynek foIvamán — mint Apponvi irja — nyilvános pályám legkeservesebb óráit éltem át. .. Az emlékezetes nap délutánián (azonban), amikor már elült a cselekvés által kiváltott ideöizgalom, erőt vett rajtam a fáradság. . . oly mértékben, amint azt sem azelőtt, sem azután sohasem tapasztaltam." Bár a trianoni végzetet Apponyi lángesze sem tudta elhárítani, ő maga nem roppant össze ezalatt a szörnvű teher alatt. Rendületlenül bízik az eljövendő igazságszolgáltatás órájában. Milyen iíaza van Pethőnek: „Soha még kultúrfölénv perdöntőbb bizonyítványt nem állított ki magáról, mint mikor ez az ázsiai faj egy Apponvit küldhetett igazságának védelmére azokkal a ravasz kis balkáni Bismarckokkal szemben, akik a kultúra nevében reklamálták el a dunai uralmat a magvaroktól." Nem bízott a sikerben, mégis vállalta a diplomáciai küzdelmet, mert — mint mondotta — a nemzet becsületét és méltóságát meg kellett menteni. Még a tárgyalások előtt kijelenti: „Meg fogjuk magunkat esetleg a sorsnak adni, de iogérvénvesnek nem ismerhetjük el olyan területek elszakítását, amelvek nem küldhették el képviselőiket a nemzetgyűlésbe." A békeszerződés aláírása után így izen amerikai véreinknek: „A békemű ezzel még nincs befejezve, hanem inkább csak most kezdődik: az aláírás pedig (csak) eszköz nagyobb akcióképesség megszerzésére." Meggyőződéssel hirdeti: „Mi tudunk várni, mert van bátorságunk, hogv reméljünk." A kisantant fenyegetéseire és fogadkozásaira szintén megadja a választ: „A népek életében nem szerepel a mindig és soha. Láttam Franciaországban a második császárság megszületését, virulását és összeomlását, láttam Németországban a Hohenzollern birodalom megszületését, virulását és összeomlását, láttam hazámban az osztrák-magyar monarchiának a dualizmus alapján való újjászervezését és összeomlását. (És) ne felejtsük el, hogy mindezek az alakulatok azzal születtek meg, hogy véglegesek és megváltoztathatatlanok." Mikor pedig a béketárgyalások után egy magánbeszélgetés alkalmával Poincaré Magyarországnak a helyzetbe való végső belenyugvást ajánlja, őszintén így szól hozzá: „M, Poincaré •nire való volna a hazudozás. Hiszen úgysem hinne nekem. Tehát nem! Magyarország sohasem nyugodhatik bele azokba az igazságtalanságokba, amelyeket ellene elkövettek." Nitti az ő fellépésétől számította a revíziós problémának, mint világkérdésnek megjelenését. Születésének 75-ik évfordulója alkalmával pártkülönbség nélkül, mint egyetlen család ünnepli hálás nemzete s az ünneplőknek szinte a pátriárka hangján nyújt vigaszt: „És most mit mondjon még önöknek egy öreg ember, aki romokban látja mindazt, amiért egv félszázadon át dolgozott, fáradozott, küzdött? Sütkérezzem-e önök előtt a múlt valódi vagy vélt dicsőségében? Bizonyítgassam-e, hogy mi mindenben volt nekem igazam, mi mindenben tévedtek mások? Avagy Jeremiásként siránkozzam Sión pusztulásán és hazafias könnyhullatásba vezessem át ezt az ünnepi összejövetelt? . . . Nem . .. mélyen tisztelt közönség! Még ha az a törődött aggastyán volnék is, aki koromnál fogva lehetnék, ha szavam suttogna és kezeim remegnének is, ezzel a suttogó hanggal is azt mondanám: ne csüggedjetek és a reszkető kézzel azokra osztanék áldást, akik tesznek, akik cselekednek, akik építenek. De mivel Isten különös kegyelméből aűyamban, szívemben, testemben az élet teljes erejét érzem, így szólok: „Ne csüggedjünk, bízzunk, dolgozzunk", az igazságok élete maradandóbb minden kétes értékű emberi alkotásnál. És valóban Apponyi nemcsak beszél, hanem cse'ekszik is. Ir, beszél, ismét ott van minden interparlamentáris összejövetelen, állandó tagjává válik népszövetségi delegációnknak, 1924-ben — 78 éves korában! — amerikai pronaganda útra indul, ahol hat hét alatt nem kevesebb, mint harminc előadást tart a maövar problémáról. Az erdélvi aörárkisaiátítási üövben mondott népszövetségi beszéde a nemzetközi iorti gondolkozás remeke s miVo*- más alkalommal a kisebbségek nemzetközi védelméről beszól, úgv elragndia halWóságát. hogv a közgvűlcs sváicr elnöke nem akadálvozza me2, hogv az előírt időnél tovább beszélien. Mikor emiatt támadások érik. őszintén bevallja: teljesen „Magvarorszá* de'e<?átusa beszédének varázsa alatt álltam." (Folytatjuk.) SVÁBHEGY GYÖNGYE a Mátyás k iTr ályüd ülő ahol minden kényelmet megtalál Elsőrangú ellátás, kívánatra diétás konyha. Fogaskerekű mellett (400 méter magasan). Hideg-meleg folyóvizes, terraszos szobák, gyönyörű kilátás, nagy park. Utóidényárak Telefon: 165-361, 165 362 Mátyás király-út 7 ©I©!©!©!©!1